A Hírös Agóra Ifjúsági Otthon, a Montázsmagazin és a Kecskeméti Drámapedagógiai Műhely amatőr versíró pályázatot hirdetett Kecskeméten és környékén élők számára. A 6 szó amatőr versíró pályázat eredményeként a felnőtt egyéni kategóriában Mikeczné Tóth Imola Istenrendelésre című verse 2. helyezést ért el. A Montázsmagazin ezúttal őt és verseit mutatja be Íróklub rovatában.

mt imola

Kedves Imola! Tanító néniként kezdted az életpályádat. Grafológiát is tanultál, röplabdaedzővé képezted magad. Régóta nem hallottam már rólad, nem tudom, most mivel foglalkozol. Az biztos, hogy most is gyermekeket nevelsz, a sajátjaidat. Mesélj magadról, kérlek!

Köszönöm! Három gyermekünk született: Álmos 8, Boglárka 5, Viola 2,5 éves, és pocakban a legkisebb „ugrifüles”, őt januárra várjuk. A gyerekekkel otthon töltött évek alatt mentálhigiénés segítőnek és dúlának tanultam, ezekben munkálkodtam is. Most azonban úgy érzem, hogy a családon, barátokon kívül más nem fér bele az életembe.

Mikor és hogyan toppant be az életedbe a versírás?

Egy kedves versíró ismerősömmel, Szőke István Atillával 12 év után sikerült újra találkoznunk. A találkozóról hazaérve megírtam neki egy ötletemet, miszerint költhetne egy gyerekeknek szóló, CD-n is hallgatható regesorozatot, mert ilyen még nincs a piacon.

Aztán egy újabb levélben megírtam, hogy „nézd, ilyesmire gondoltam, csak kevésbé elcsépelt szófordulatokkal”…, és legnagyobb csodálkozásomra kiszaladt belőlem Hunor, Magor és a Csodaszarvas története. Ő erre azt válaszolta, hogy ha ezt én írtam, akkor ez a feladat rám vár… Hát így indult a rímvetés. Gyakorlatilag a semmiből.

 

Folytatódtak a regék?

Folytatódtak, 8 kis történet lett eddig. Ha minden igaz, hamarosan meg is jelenik majd a Koronás Kerecsen Kiadó gondozásában. (Ez itt a reklám helye…)

Mindnek van egy kis kerettörténete is elhunyt édesapám emlékére. Nagyapó az unokáival játszik, szeretgeti, tanítgatja őket, majd belefog egy „mesébe”: Hunorról, Magorról, Bendegúzról, Budáról, Atilla kardjáról, Csaba királyfiról, Emeséről, Álmosról, Vérszerződésről… S így jutunk el az Árpád fejedelem vezette Hazatérésünkig.

A füzetekben megjelenő képi világot Nagy Szilvia kecskeméti védőnő álmodta meg gyönyörű színezhető rajzaival. S ha minden igaz, három héten belül a hanganyag is CD-re kerül békéscsabai színészek előadásában.

mt imola

Mindig csendes, nyugodt, szemlélődő típus voltál. Örülsz, hogy rátaláltál erre az önkifejezési formára, a versírásra?

Hogy mennyire vagyok csendes és nyugodt, arról a gyerekeim tudnának mesélni… 🙂 Nem érzem magam olyan édesanyának, aki maradéktalanul kiteljesedik abban, hogy otthon lehet a gyermekeivel. Viszont az apróságok melletti kötöttségek, kötelezettségek eléggé elhalványítottak bennem minden külvilágot célzó törekvést.

Így a versírás egy kis menedék, egy felnőtt tevékenység, ahol használni tudom az agysejtjeimet a főzés, mosás, takarítás, bevásárláson túl valami másra…  S ahol minden befejezett sor ad egy apró kis sikerélményt.

 

Képezted magad? Volt segítséged, mentorod?

Mivel a gimnáziumi éveim alatt sokkal fontosabb dolgaim akadtak (ej-ej), mint a tanulás…, megpróbáltam önerőből pótolni súlyosan érezhető hiányosságaimat. No, nem sok sikerrel…:) Valahol elvesztem a jambusok és a verslábak között… Csúfos kudarcba fulladt fejtágító törekvéseimről született is akkor egy – számomra legalábbis – vicces versike.

Hol olvashatóak, hallhatóak a verseid? Milyen úton jutottál el addig, hogy színészek mondják el a verseidet?

A fentebb említett versíró barátomtól kaptam születésnapi ajándékként, hogy általa válogatott 15 versemet három kedves színészbarátjával elmondatta. Beletelt egy kis időbe, mire meg mertem hallgatni… Persze most már örülök neki, nagyon megtisztelő.

Ez a negyedórás kis válogatás a Youtube-on meghallgatható, a keresőbe beírva: MT Imola vers. Máshol egyelőre nem olvashatóak a versek. Családomat, barátaimat boldogítom időnként vele… Talán majd egyszer.

 

 

Hogyan tovább? Milyen terveid vannak az irodalom terén? Van egyéb hobbid, érdeklődési köröd? A zenélést folytatjátok a férjeddel, Zsolttal?

Terveim nincsenek, vágyaim esetleg… de majd alakulnak a dolgok, ahogy hozza az élet, a döntések, vagy ahogy a Jóisten rendeli. Szeretek nagyokat sétálni, kirándulni. Ha csak tehetem, hűséges pulinkkal, Tappanccsal rójuk a Máriahegy gyönyörű, háborítatlan földes útjait.

Éppen pár hete egy balatoni baráti beszélgetés kapcsán jöttem rá, hogy igazából az én egyetlen érdeklődési területem az emberi lélek. Ebből kifolyólag szeretek őszinte, mély beszélgetésekben részt venni, élettörténeteket hallgatni. Illetve szerető társaságban vidáman, jókedvűen múlatni az időt.

Korábban néhány versemet megzenésítettük férjemmel, Zsoltival. Örültünk neki, hogy kicsit visszataláltunk a közös zenéléshez… de újabban úgy tűnik, egyelőre ez a dolog pihen. (Korábban gyakran zenéltek a Piarista templomban, illetve felléptek rendezvényeken: gitárral, énekszóval, síppal, dobbal, furulyával. – A szerk.)

mt imola

Hogyan telt a karantén időszaka a három kis gyermeketekkel?

Az interneten láttam egy kifejező viccet. Egy mókás képet vágó archoz a következő szöveg volt írva:

„Amikor rájövök, hogy amit más karanténnak hív, az nekem a mindennapok.” 🙂

Mi – Istennek hála – igazából alig éreztünk változást. A gyerekeink eddig is jobbára itthon voltak, van kertünk, az utcában játszópajtások hada. S mivel Zsolti tanár, így szerencsére anyagilag sem terhelődtünk.

Kedves Imola! További sikeres alkotói tevékenységet kívánok neked, és sok boldogságot a szép családod körében.

Nagyon köszönöm!

 

MT Imola: Istenrendelésre!

Gondolt egyet Isten:
“Ezt itt elültetem.
Nevelkedjék csendben,
dúsra cseperedjen.
Napfény melengesse,
eső ázogassa.
Élet-alázatra
szellő tanítgassa…

Vággyal teli kelyhe
reményt illatozzon.
Buja méhecskeraj
benne mártózhasson.
Napköszöntő cinkék
muzsikálnak ágán,
otthont lelhet rajta
kis pacsirta, sármány.

Hatalmas gyökérrel
fonja át a bolygót.
Bölcs tisztelettel
viselje, mit ráró
vándor a kérgére,
s a Mindent Teremtő…
Gyümölcsöt szeretnék,
legyen öröktermő!”

Századok lábain
évezredek járnak.
Lepergő levélen
hullongál a bánat.
De a fa csak áll még,
szilárdan, keményen…
Mutatja az utat,
enyh a szenvedésben.

Hatalmas fa törzsén
apró hangya vagyok.
Néma tisztelettel
dolgomban futkosok…
Megcsonkolt fatesten
száz lepergő levél.
Nemzetünk fájdalmát
elsiratja a szél.

Áll a bölcs, öreg fa,
dacolva a rúttal.
Múltbafúrt gyökérrel…
lombba font Tejúttal…
Áll a fa, csonkjai
új hajtást bontanak.
Életet kacagva
rügyei bomlanak.

Gyümölcsei között
derű fogócskázik,
pajkos-játszadozón
napfénnyel “csatázik”…
Mint amiként teszi
sok-sok ezer éve…
…s amíg áll a világ…
Istenrendelésre!

 

További versek ízelítőül:

Amit a magyar konyha adott a világnak
(a versben szereplő összes étel magyar „feltalálmány”)

Megkísérlem számba venni magyar étkeinket,
ráadásul rímbe fogva, lássuk csak, miként megy:
Kezdjük rögtön fűszerünkkel, pirospaprikával,
ebből készül jó sok étel, amit magyar tálal.

Bográcsgulyás, a halászlé Szegedről, Bajáról.
Pörköltjeink hosszú sora földünk áldásából:
pacal, köröm, csülök, zúza, folytatom még sorba:
csirke, kakas, sertés, marha, nyúl, vadak és birka.
Tojásból és zöldségekből is pörköltet főzünk,
gombapaprikásra tejfel, ez való minékünk.

Ide tartozik a lecsó, könnyed nyári étek,
Káposztáinkat kihagyni bocsát’atlan vétek:
Töltött, székely, rakva is jó, kitűnő levesnek,
jólesik az bizony másnap, szegény korhelyeknek.

Paprikásan jó a krumpli, kolbász helyét adja,
Fasírtba és körözöttbe bőven rak magyarja.
Harcsából is fő paprikás, túróscsusza ágyon,
sorolom a tésztáinkat, mert már arra vágyom.

Csíkból készül mákos, diós, kockából a krumplis,
káposzta, az el nem marad, megjelenik itt is.
Slambucot vagy tarhonyás húst főz a pásztor üstje,
attól függ, hogy honnan száll fel illata és füstje.

Van gombócunk túró, szilvás, paprikába gyúrt hús.
Szeretjük a derelyét, s a barátfüle nem hús.
A galuskánk nekünk arany, cukros dió benne.
Nudli, guba mákkal, pörkölt nokedlivel lenne.

Palacsintánk olyan lapos, mint a magyar Alföld,
nálunk biz egy kisebb bucka is már büszke hegy-völgy.
Szeretem a pusztaságot, lelkem kisimítja,
ezt az érzést idézi a túrós palacsinta.
Hortobágyon jól megtömik darált pörkölthússal,
cukrászdánkban Gundel uram csokisdiós rummal.

Jókai Mór nevét őrzi nálunk a bableves,
köröm, csülök és csipetke, ami bele mehet.
Lúdgége vagy cérnametélt tyúklevesbe téve,
gyöngyözése szívünk, gyomrunk legfőbb egészsége.

Levesünk fő mindenből, mi magyar földön terem:
krumpli, tojás, palóc 🙂 vagy meggy, nekünk mind egyre megy.
Rántott sajt és rakott krumpli, mi ezt a sort zárja
Magyarország a disznótor büszke, szép hazája.

Csigát hála nem eszünk mi, csakis kakaósat,
kürtöskalácsból is sütünk kakaóst, diósat.
Pogácsánkon sajt, tepertő, tökmag, kapor, túró.
Kiflin akácméz, a lekvár kalácsra is való.

Piacunkon lángost, hurkát, jó zsírosat sütnek,
ha még bírod felsorolom édességeinket.
Szaloncukor, túró rudi, ez van csomagolva,
Eszterházy, lúdláb, dobos, ez mind magyar torta.

Rétest, krémest, bejglit, zserbót mind a magyar adta,
kedvencünk gesztenyepüré, somlóigaluska.
Madártejet kanalazva meghív gyermekkorunk,
ételeink íze őrzi szerető otthonunk.

 

Alszik az erdő…

Alszik az erdő, alszik a csend.
Hold fénye ág közt sejtve dereng.
Sötét burokban állnak a fák,
Csillagérintő karuk nyújtják.

Erdei csenden ködfeledés.
Barna avarban lágy neszezés.
Hangtalan hulló cseppcsillagok
Bennük az Isten könnye ragyog.

 

Puha pici arcra

Puha pici arcra lassú csókot nyomok.
Kiélvezek minden apró pillanatot.
Ahogy süpped be szám,
a selyem baba bőrbe,
Mennyország illatú puha mindenségbe.

Leírtam, hogy tudtam, a szavakkal mindezt.
De ne hidd egy percig, hogy ilyen érzés ez…
Kevesek a szavak ehhez a csodához.
Inkább nyomom újra számat a babámhoz.

S lám csak hogy én is egy puszit kapok érte!
Nem repülhet ember ily csoda messzeségbe,
mint mikor e csöpp száj nyálcsókját ereszti…

Jaj, a fogsorát is… jaj, belém mélyeszti!

 

Weninger Erzsébet

 

Kapcsolódó cikkünk:

Szabó Henrietta hazafias verse is a legjobbak között

 

Hozzászólások