A Hírös Agóra Ifjúsági Otthon, a Montázsmagazin és a Kecskeméti Drámapedagógiai Műhely amatőr versíró pályázatot hirdetett Kecskeméten és környékén élők számára. A 6 szó amatőr versíró pályázat eredményeként a felnőtt egyéni kategóriában Szabó Henrietta: Egy haditudósító szemszögéből című versére is felfigyelt a zsűri. A Montázsmagazin ezúttal őt és a versét mutatja be az Íróklub rovatában.

szabo henrietta

Kedves Henrietta! Mivel tudom, hogy versíró ember vagy, nem lepődtem meg, hogy neved a pályázatra jelentkezők között találtuk. Örülök, hogy részt vettél rajta. Mi fogott meg ebben a pályázatban?

A kihívás. 2001 óta írok verseket, később már novellákat is. Ötletszerűen, ahogy jött. Sőt, egy kórusnak már rendszeresen írtam “rendelésre“ is.:-) De ilyen még nem volt, hogy megadott szavak felhasználásával kellett írni. Az újdonság fogott meg benne.

A versednek különleges és egyedi a témaválasztása. Tudom, hogy számodra a hazafiság nem üres szólam. Bizonyára a családi háttér adott gondolatokat a versedhez. Mesélsz a családodról és az édesapádról?

Most év eleje óta érdekel különösen a hadászat, a hadviselés, a hadtörténet, a katonáink öltözete és minden, ami ebben a témában van. Ehhez a vershez az ihletet tehát egy nemrég olvasott történelmi dokumentum adta. De való igaz, hogy az édesapámtól örökölt írói véna és tanításai szintén benne vannak a verseimben. A hazafias tartalmú verseimet az ő nevelése ihlette.

Édesapám, vitéz Tiszaugi-Szabó Tamás egyszerű, dolgos családból származik, akiknek fontos volt a hovatartozás, a hazaszeretet, az adott szó. Szabadlelkű, hajlíthatatlan és bátor egyéniség volt. És – hála az égnek – ezeket a tulajdonságait örököltem.

Keményhangú vers, férfias. Valahol azt írtad, hogy szívesen harcolnál is a hazádért. Milyennek írnád le önmagad?

Én kemény vagyok.:-)És valóban, ha odakerülne a sor, hogy meg kell védeni a hazát, elsőként állnék a csatasorba. Akár az életem árán is. Talán édesapám fiúnak várt engem?! Vagy csak úgy nevelt. De hálás vagyok neki ezért. Nem az a tipikus nő vagyok, mint általában a nők. Nem járkálok boltokba szórni a pénzt. Nem pletykálok, hanem inkább kimaradok ebből. Nem nézek romantikus, érzelgős filmeket, nem olvasok ilyen könyveket, hanem két lábbal, reálisan állok a földön.

Mostanában konkrétan a katonáink, huszáraink egyenruháit, fegyvereit tanulmányozom. De a jó oldalaimon kívül természetesen hibáim is vannak, mint bárki másnak. Visszatérő hibáim is. Például lobbanékony vagyok, sokszor keményen szókimondó. De készakarva nem bántanék meg senkit. Ha mégis ez történik, akkor tudok bocsánatot kérni.

szabo henrietta

Mióta írsz verseket? Mi ad ihletet? Mit szeretnél elmondani a verseiddel?

2001 tavasza óta írok verseket. Aki elindította a “ költészetemet“, egy plátói szerelem volt. Ő volt a múzsám. És sokat köszönhetek neki lelkileg akkor is, ha sosem teljesedhetett be ez a szerelem. 27 év távlatából is jó érzés rágondolni. És hogy mit akarok adni, elmondani? Az egyik a feltétel nélküli hazaszeretet, hagyománytisztelet.

A másik az, hogy a kis dolgoknak is lehet örülni. Lehet észrevenni és értékelni minden apró, kedves dolgot is. Például az esti égboltot teleszórva ragyogó csillagokkal, egy erdőben a dalos madarak hangja, a vihar illata, kis pajkos mókusok játéka stb. Az, hogy az egyszerű dolgokban is tudni kell meglátni a szépet.

Mi a sorsuk a verseidnek? Hogyan ismerteted meg az olvasókkal?

Próbáltam évekkel ezelőtt kiadatni, de a keretem nem volt meg hozzá. És akkor láttam a facebookon egy rovatot Weninger Erzsébet vezetésével, nevezetesen a “Montázsmagazin a művészekért“ címmel. És itt kezdtem publikálni.

 

Lányom és az  unokáim – Akik fontosak nekem…

Kitől tanultál verselni? Van/volt szakmai segítséged?

Az írói vénám alapból adott volt. Édesapám régóta publikált már cikkeket, és később 7 könyve is megjelent. Tehát az írás nem áll messze tőlem. Örökölt hajlam volt. Az iskolában a fogalmazás ennél fogva mindig jól ment. Ezenkívül könnyen tanultam, és szerettem a verseket. Sokat önszorgalomból is megtanultam. Így álltam rá a versekre. Tanítóm és lektorom édesapám, vitéz Tiszaugi-Szabó Tamás volt.:-)

Már nem diák vagy, hanem felnőtt nő. Mik a súlypontok, kik a fontosak az életedben?

szabo henrietta

A legfőbb súlypont és életcél a Magyar Szabadság bármi áron. Akik pedig az elsők számomra: a lányom és kisunokáim. Az élet megannyi viharában pedig a támaszom és lelkierő forrásom az édesapám emléke, aki mindig bízott bennem és ösztönzött.

A szabadidődben mivel foglalkozol? Mi az érdeklődési köröd? Van hobbid?

Általában a művészetekkel foglalkozom. Ez az egyik érdeklődési köröm is. Ezen kívül az igaz, tiszta történelem és a magyar hagyományok őrzése, továbbadása. Hobbim a kertészkedés. Ott tudok kikapcsolódni.

Kedves Henrietta! Köszönöm szépen az interjút, és kívánok neked békés, jókedvű életet ebben a szép magyar hazában!

Én köszönöm a megkeresést, és kívánok sok szép, izgalmas kihívást az életben, s ehhez jó egészséget.

 

Szabó Henrietta:
Egy haditudósító szemszögéből
X
Füstszagú,
Néma csend a lövészárokban
A gépfegyverek most nem muzsikálnak.
Fáradt, megviselt bakák, amerre csak nézek,
De pillantásuk jelzi, bármikor újra készek,
Hogy a hazáért
S az áhított Szabadságért
Újólag birokra keljenek.
X
Szanaszét
A végtelen csatatéren
Sok hős Magyar teteme hever.
Itten egy kard által lecsapott végtag
Amott egy szuronnyal átdöfött mellkas.
Édeskés illat kering, a vér áztatta föld illata
Mely földből még soká nem nyílik rózsa,
Nem terem Élet.
X
Vöröskeresztes
Szanitécek és katonaorvosok
Vizsgálják a temérdek emberi roncsot.
Élet után kutatva járnak-kelnek
Egy-egy sóhajt vagy pillantást keresve.
Az élőket várja a tábori kórház
Az elesetteket pedig lepellel borítják.
– Tán vannak még túlélők?!
X
Egybegyűlt
A maroknyi megmaradt csapat
A tömegsírok körül mindenki hallgat.
Egy tábori lelkész csendes imája közben
Odalépek a friss sírhant elébe.
Elültetem a síron a remény virágait
Mert lelkem el akarja hinni,
Hogy feltámad e nemzet!
X
Szeretnék bízni
Egy igazságos, tiszta hazában,
S hogy hőseink nem hiába haltak.
Szeretnék bízni abban, hogy eljövend a béke,
De a harcnak még korántsincs vége.
És bármily csapás jő még ezután
Bízom, hogy összefog és föltámad a Magyarság
Holtaiból.
(2020.05.12.)

 

Weninger Erzsébet

 

Kapcsolódó cikkünk:

Jakus Janka és családja Csend-illat címmel írt verset

 

Hozzászólások