,,A fényképezőgép képeket örökít meg, de valójában a puszta képnél jóval többet rögzít. …De ami a legdöbbenetesebb, a fényképezőgép csöndesen és félreérthetetlenül megmutatja vágyainkat.”

Tibor, megkérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Kezdjük talán a megszületésed pillanatánál.

 

erdelyi7

 

1958. szeptember 21-én születtem Ősiben, ikerhúgommal, Margittal 10 hónapra követtük Imre bátyánkat. Szüleim, s húgom a mai napig ott is élnek. Bátyám Székesfehérvárra, jómagam Berhidára nősültem.

Van olyan kedves gyermekkori élményed, amelyet szívesen megosztanál velünk?

Az általános iskolai években, mint megannyi kis srácot, sok minden foglalkoztatott. Természetesen először a foci, majd testnevelő tanáromnak, Baranyai Imre bácsinak köszönhetően egyre inkább a kézilabda, később a sakk, de a technika világa is vonzott.
Szűcs Zoli bácsi, aki munkatársa volt a megyei Naplónak, fotószakkört indított. Én többedmagammal tőle tanultam meg és sajátítottam el a fotózás alapjait. A mai, digitális technológia korszakában lassan feledésbe merülnek az olyan kifejezések, mint a filmelőhívás, nagyítás, fixálás, szárítás, ám mi még ezeket alkalmazva készítettük fényképeinket.

No de konkrétan az élményhez visszatérve. Egyszer Balatonszepezden gyermektáborban nyaraltunk, mikor a kastély felett egy vitorlázó-repülőgépet láttam körözni. Lenyűgözött a gép karcsúsága, könnyed légiessége. Elkápráztatott. Azt hiszem, ez volt az a pillanat, mikor villámcsapás-szerűen beleszerettem a repülésbe, s megvalósítandó célként tűztem magam elé, hogy én is pilóta legyek. PAJTÁS fényképezőgépemmel sikerült ugyan lefotóznom azt a vitorlázógépet, de sajnos azon a felvételen alig volt látható. Ez elkeserített, sőt kimondottan bosszantott. Nem állíthatom, hogy tudatosan, de e bosszúság révén tudat alatt megszületett bennem a másik elhatározás is. Megtanulni úgy fotózni, hogy az ilyen pillanatokat a fénykép révén másokkal is megoszthassam.

 

erdelyi3

Nádasdladány, Nádasdy kastély

Most, hogy erről beszélek, két dolog ötlött fel bennem. Az egyik, hogy talán már egy kis srác engem is lefotózott, mikor mondjuk a Nádasdy kastély felett köröztem Nádasdladányban. A másik, hogy „néhány év” elteltével nem a földön állva fotózom a repülőt, hanem az általam vezetett repülőről, ha nem is a szepezdi, de a Nádasdy kastélyt. Remélem, ez így nem tűnik nagyképűnek. Mindenesetre jó érzés.

Mi a végzettséged és a foglalkozásod?

Ha a szituáció engedi, erre a kérdésre általában azt válaszolom, hogy én már szinte minden voltam, csak akasztott ember nem, bár a talpam alatt már nem egyszer fütyült a szél. De komolyra fordítva a szót, középfokú közlekedésgépészként végeztem Veszprémben a Lovassyban, majd a felsőfokú szakoktatói képesítés megszerzését követően az ATI-nál oktattam KRESZ-t, valamint műszaki elméletet és gyakorlati gépjárművezetést. Az iskola Kft-vé alakulását követően rövid ideig munkanélkülivé váltam. Ekkor olvastam a Várpalotai Városi Televízió szerkesztő-operatőri álláshirdetését.

Megpályáztam, s felvettek. Talán napra pontosan öt évet dolgoztam ott. Közben elvégeztem egy újságíróiskolát Budapesten. Nem mondom, hogy mindig könnyű volt, sőt néha nagyon nem volt az. De mindenképpen meghatározó évek voltak, melyekre szívesen emlékszem vissza. Aztán következett 10 év a Nitrogénműveknél, majd ismét oktattam néhány évig, s jelenleg a DESO-nál dolgozom Székesfehérváron mérőszobán.

 

erdelyi5

 

Kérlek, mondj nekünk valamit az operatőri munkádról!

Erről nagyon nehéz röviden beszélni, mivel a TV-s operatőri munka igen sokrétű és összetett. Ami viszont általánosan igaz, s amit minden profi és amatőr operatőr jó, ha tud: az események nem ismétlődnek. Mivel technikai berendezéssel dolgozik, azt a megfelelő minőségű felvétel érdekében karban kell tartani, az akkumulátort fel kell tölteni, s nem árt, ha a felvétel rögzítésére elegendő tárhely is rendelkezésre áll.

Ha igazán végiggondoljuk, belátható, hogy a légi-videózásnál milyen következménye lenne, ha a filmezni kívánt terület felett repülve derül ki, hogy az aksi nem bír többet néhány másodpercnél. Sok dolognak kell megfelelően alakulnia, hogy ismételni lehessen. Romolhatnak az időjárási vagy a fényviszonyok. Még arról sem hallottam, hogy a boldogító igent egy lemerült akkumulátor miatt kétszer mondták volna ki. Szóval érdemes megfelelően felkészülni, s ez csupán az alap.

Említhetném a kamera megtartását, a zuum használatát, a digitális trükkök alkalmazását. Röviden egy olyan általános szabályt tudnék mondani, amit a KRESZ-ből adaptálok: a kötelezőt mindig, a tilosat soha, a lehetségest néha nem.

 

M3321T-0020

Légi felvétel Berhidáról

Mikor készültek első képeid? Kinek mutattad meg? Volt mestered?

Ez esetemben szorosan összefügg a repüléssel. 1994-ben a Nádasdladányi Nádasdy kastélyról készítettem egy filmet. Ebben be akartam mutatni, hogy a kastély és az azt körülölelő arborétum miként illeszkedik be a település arculatába. Saját felelősségemre, s a TV kamerájáért anyagi felelősséget vállalva főnököm engedélyezte, hogy elkészítsem a felvételt. Először csak fényképezőgéppel, s természetesen akkor még csak utasként felszállva egy motoros sárkányrepülőre végigrepültük az útvonalat. Ezek voltak az első fotók, amiket csak néhány nap múlva tudtam előhívatni. Másnap reggel viszont elkészült a videó-felvétel, amit természetesen azonnal vissza tudtunk nézni. Jól sikerült. A fotók közül némelyik bizony homályos lett. Ám ami nem, az nagyon jó. A film bemutatásra került a helyi televízióban, s pozitív volt a visszajelzés.

Mik a kedvenc témáid a fotózásban? Bizonyára egy-egy jó kép elkészülte ugyanolyan elégedettséggel tölt el, mint egy festőt, ha elkészít egy alkotást, vagy egy költőt, aki megír egy verset. Jól gondolom?

Határozottan igennel válaszolhatok a kérdésedre. Vannak ilyen fotóim. Van egy, ami különösen kedvencem. S nem csupán azért, mert az elkészítéséhez egy kicsit az „oroszlán farkát húzogattam”, hanem mert a fényviszonyok is a legkedvezőbbek voltak. A fények és árnyékok varázslatossá teszik a képet.

 

erdelyi6

Ősi madártávlatból

Kedvenc témám? Tulajdonképpen ami a célom: megmutatni másoknak mindazt, amit és ahogyan repülés közben én látok. Madártávlatból a saját településüket, esetleg saját házukat, ahogy még nem láthatták. S mivel mindezt immár 20 éve kezdtem, a fotók némelyikén nyomon követhető a település arculatának változása is.
Mesélj nekünk még a nem mindennapi szenvedélyedről, a sárkányrepülésről is, és az ahhoz fűződi páratlan légi felvételek készítéséről.

A gyermekkori álmom az érettségi után válhatott valóra. Édesanyám akkor a Várpalotai Bakony Műveknél dolgozott, s egyik munkatársa vitorlázó repülő oktató volt az MHSZ-nél. Bemutatott engem Molnár Ernőnek, aki Őcsényben repült. Ettől kezdve, amikor csak tehettem, a hétvégéimet én is e Szekszárd melletti kis település repterén töltöttem, és itt sajátítottam el a vitorlázó repülés alapjait. Ha csak tehetem, s jelen cikket is kihasználom, hogy ezért köszönetet mondjak szüleimnek, akik tudták, hogy ez számtalan aggódással teli napot jelent majd számukra.

 

erdelyi4

 

A Nádasdy kastély

Itt aztán következett közel 15 év kihagyás, katonaság, nősülés, gyerekek, majd 1994, a már említett Nádasdy film. Még abban az évben és ’95-ben – bár még mindig csak utasként – légi videót készítettem Várpalotáról, Ősiről, Jenőről, Inotáról. Ekkor határoztam el, hogy folytatom a repülést, de most már motoros sárkánnyal. Kiváló oktatótól, Schéfer Zoltántól tanultam meg mindazt, ami a biztonságos önálló repüléshez elengedhetetlenül szükséges. Mindez 20 éve.

Úgy tudom, hogy nem csak a fotózásban jeleskedsz, hanem nagyszerű videó-felvételeket is készítesz.

Ezt nyilván mások mondják, de ha többször is elhangzik, talán lehet valóságtartalma. Tény, hogy valóban készítettem videó-anyagokat. Kezdetben ez csupán annyiból állt, hogy csodálatos környezetben, ideális viszonyok között remek előadók tolmácsolásában felvettem Winterné Holler Mónika költő néhány versét, azokhoz elkészítettem a vágóképeket, majd otthon számítógépen mindezt összerendeztem, zenét vágtam alá és feliratoztam. Készült aztán egy másik közös „szerzeményünk” is Mónikával. Egy alkalommal elmondtam, hogy számomra mit is jelent a repülés, s provokálva őt azt mondtam, hogy ezt próbálja versbe önteni. Megtette. S nem is akárhogyan. Szerintem csodálatos lett. Szárnyalás a címe. Én meg vizualizáltam. Elárulom, ezt idáig csak kevesek láthatták, ám nekik nagyon tetszett.

 

Lepsényi barátommal, Vörös Lászlóval, aki egyben főnököm is, elkészítettünk egy filmet a lepsényi Nádasdy Kúriáról, ez megtalálható a YOUTUBE-on. Szintén felkerült a hálóra egy másik film is, ami Lepsény helyi mondáját mutatja be egy ma is létező helyszínről, az „ASSZONY TAVÁ”-ról.

Fotópályázaton részt szoktál venni? Milyen eredménnyel? Volt már kiállításod?

Kimondottan fotópályázaton nem, de fotó- és videó-pályázaton igen, az imént említett anyagom némelyikével ez idáig négy alkalommal. A Batsányi-Cserhát Művész Kör Art Arany, Cserhát Nívódíj Arany Fokozatával, Aranydiplomával, s a Cserhát József Művészeti Díj Arany Fokozatával díjazta ezeket a munkákat.

A kiállítások terén igazán kezdő vagyok, eddig három volt összesen. Az első tavaly a Berhida Napok alkalmával volt látható a Kultúrházban. A második egy közös kiállítás volt Godzsa Zoárddal, az Ősi Nyugdíjas Klub termében, majd egy önálló az Ősi könyvtárban. Jelenleg két felkérésem van, ezek szervezése most is zajlik. Egyik Pétfürdőn, a másik talán Peremartonban, vagy ismét Berhidán lenne, ez még nem dőlt el.

 

 

Úgy tudom, te is tagja vagy az Ősi Körnek, amelyet Kovács Imre festőművész vezet. Milyen szerepet játszik ez a kör a lakhelyetek kulturális életében?

Igen, immár lassan öt esztendeje, hogy Kovács Imre bácsi barátom felkérésére elkészítettem néhány volt festőtanítványának portréfotóját. Aztán a dolgok úgy alakultak, vagy inkább a dolgokat Imre bácsi ügyesen úgy alakította, hogy tagja lettem, s őszintén mondom, büszke vagyok rá, hogy tagja lehettem ennek az alkotó műhelynek. Csodálatos közösség, nagyszerű tagokkal. Sok település örülne, ha ilyen kreatív „csapatot” tudna felmutatni. Ezt alátámasztja az is, hogy nem csupán Ősiben, de a környező települések mindegyikén, s távolabbi régiókban is volt irodalmi estünk és számtalan kiállításunk.

 

erdelyi2

 

Milyen terveket, álmokat szeretnél megvalósítani?

Erre a kérdésre nagyon egyszerűen tudok válaszolni. Szeretnék tovább repülni, s tovább fotózni és videózni, s mindezt megosztani azokkal, akiknek nem adatik meg ez a lehetőség, de szívesen megnézik környezetüket MADÁRTÁVLAT-ból.

Nagyon szépen köszönöm az interjút. A magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok neked erőt, egészséget, töretlen alkotókedvet.

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások