Kanizsa József: Előszó Antalfy István MIATYÁNK című istenes verseinek kötetéhez – Az előszót a szerző még 2018-ban írta, és most szomorú aktualitás, hogy elővegye, és ezzel emlékezzen igazi jó barátjára, a nemrég elhunyt Antalfy Istvánra. Egy kötet előszava, méltatás, és két – egymáshoz írott – vers. Meg a BÚCSÚZÁS!

Régóta ismerem Antalfy Istvánt, mint embert, barátot, írót, költőt, meseírót, műfordítót, családapát, hűséges férjet, nagyapát, és sorolhatnám az ideillő szép szavakat, jelzőket… Meg is tehetném a felsorolást, hiszen ilyen „szépkorban” alkotó szerzőtársat, akire jó magam is felnézek e sok meghitt, maradandó alkotás miatt is, és a végtelen kitartás, ami az egész életén keresztül a piedesztál asztalán tudta tartani, az a szerzőtárs külön elismerést érdemel. A sok megpróbáltatása ellenére a SORS, inkább Isten mégis megadja, hogy megjelenhet az ötvenegyedik könyve is, -remélem még több is-, a MIATYÁNK című nagyon szép „istenes-vers válogatás” kötet.

Nincsenek ciklusok, a régi, még a lágerben írt versektől a napjainkig írt „istenes” versek kapcsolódnak egymáshoz, egymást kiegészítve. „Az én Miatyánkom” című verssel kezdi, ez is Jenakijevo-ban, 1949 októberében íródott, s ez a vers ma is érvényes. A Halkan beszélj című versben „…Egyetlen vigaszunk / az Isten-csók, s a hit,…”, nagyon szép, velős a vers mondanivalója. Ezt a reájuk sújtott „Sorsot” csak Istenbe vetett bizalommal lehetett átvészelni. A Mi Atyánk is az Istenhez, a Teremtőhöz való kötődést, a megbocsátást, a reményt fejezi ki a súlyos mondanivalóban.

A Golovkai versekben kiérződnek a fájdalmas napok, a családtól való távollét, a szülők iránti aggódás, a bizonytalan jövő, a honlap, „mert rab vagyok.” A Hit élteti, a Jézus-szeretetet, e Hit lélekbe ivódása tarja életben és az Istentől kapott ajándék, a „mindennap átélése”… s ahogy írja: „ e földi meseország ad új csodákat, értelmet az élethez…, új csoda, ezt kaptam én…” Verseiben a „fényáradat” átsugárzódik, átsugárzódik a „szép szó”, a „Jézus szava”, hogy „Ti egymást szeressétek.” Igen, ez a földi küldetés, az a szent hely, ahol a költőnek tenni, tenni kell a dolgát, a versbéli igehirdetést, nem szolgai módon, de isteni akarattal, küldetéssel…Ebben benne van a csillagok jele, a „három bölcs királyok”, akik szintén fölfedezték a JEL értelmét, célját. Nekünk, költőknek is föl kell ismernünk e földi küldetést az isteni kegyben…

A fény legyen, s a gyűlölet ne férkőzzön be a szívünkbe, inkább a Szeretet, a Béke, a Hit, a Remény legyen a kulcsszó, ez irányítsa a költő életét. Legyen bennünk a LÁNG, ez hassa át a cselekedeteinket, világítsa be a „megváltó” által kijelölt utunkat.”…Mert hegedű szólt, angyal ének, /Karácsony volt./” (Karácsonyt zengett) Az emberi lélek-finomsághoz kellett az „angyali ének” ünnepet, boldogságot sugárzó dallama, hogy e mennyei szférákon minden jézusi rendülés átsugárzódjon. A lágerben csak Istenben bízhatott, s ez a bizalom e hosszú életű „szépkorban” is megmaradt, nem véletlen az Isten dicsérete.

Foglalkoztatja a „lét” és „nemlét”, ez az emberi megmérettetés egyik mércéje. De tud örülni az „új tavasznak”, a természet megújulásának is. Húsvét, a keresztvitel… Mindnyájan hordjuk a magunk keresztjét. Kinek ilyen, vagy olyan „súlyos kereszt” jutott, de vinni kell egy életen át. Antalfy István már kilencvennegyedik esztendeje viszi ezt a keresztet, s volt időszak, amikor roppant a derék… Megbékélt e „kereszttel” Istenadta teherrel. Tudja, hogy e költői, írói talentummal Isten áldotta meg, s e hosszú életúton csak a szépet, az igazat írta meg, tette a reá bízott feladatot, amikor a „Hadifogoly híradó” újságot szerkesztette minden ellenszolgáltatás nélkül.”Önéletrajz” című versében visszapergeti az élet „árny és fénypillanatait”.

Sokszor csalódott Isten „embereiben”, a szeretet és a sok szépség győzött, inkább ez aranyozta be szép, hosszú „szépkorú” életét, és a családszeretet, a szülők és a feleség megbecsülése… Részesült isteni ajándékban is, a jóban, rosszban, bajban, búban kitartó feleség az isteni ajándék, és gyermekei, unokái… Szép ez a sor, megható: „…Isten áldjon meg és legyen Veled, / most és mindig, élted folyamán. / (Magdusnak, hajnalban) Az „Isten országa” című versét így zárja: „…Semmi sem volt hiába! / Mert valahol – szívünkben – / ott az Isten országa./”

Antalfy István megbékélt az Élettel, megbékélt Isten kegyelemosztó erejében. Újabb szép sorok, igaz szavak. „…ki vigyáz rám és ki vezet? / A nekem kijelölt úton, / Isten fogja és Te a kezemet.” (Isten és Te fogod a kezemet) Igen, Isten fogja a kezed, mert szeret, s veled az igaz szerelem, a szeretet, mert vállaltad a „jézusi keresztet”, ezzel a tiszta lélekkel felvállaltad a verseket, közkinccsé tetted.

Kedves Olvasó/k/, én is nagyon nagy szeretettel, igaz zalai, zajki szívvel merem ajánlani Antalfy István Istenbe vetett hittel írt tiszta lelkületű, őszinte verseit, „imáit”: Kanizsa József, író, költő, Magyar Kultúra Lovagja, Kőbánya Díszpolgára, Kőbánya Év Embere

Kőbánya – Újhegy, 2018. február 25.

Kanizsa József: ELMENTÉL A FECSKÉKKEL
(Antalfy István halálhírére)

Arany „testvérbátyám”,
a kószáló őszi szél hozta a rossz hírt:
Antalfy István elhunyt.
Szerető szíved lüktetni csak eddig bírt.

Fecskékkel elmentél.
Születésnapod követőn elhívott az Úr.
Mennyei palotában
sok magyar költő most eléd borul…

Kilencvenöt éved
súlyos magyar terhét az Úr elé tetted,
benne hadifogság,
s a „krisztusi” évtizedek következtek…

Szülő és költőként
a terhet vállalva könnyedén viselted.
Most értünk, költőkért
szólsz, és ezt hittel Isten előtt teszed.

Arany „testvérbátyám”:
szerető, könnyező szemmel gondolunk rád,
családod tagjai,
s költők tiszteletük előtted leróják…

Magas emberi kort
éltél meg e két viharos században.
A mennyben most élvezd
Isten kegyelmét az örök nyugalomban…

(Kőbánya-Újhegy, 2019. 10.04)

Antalfy István
A HIT LÁNGJA LOBOG
(Kanizsa Józsefnek)

Hogyan is éljek? Hogy kell élnem,
hogy magammal békén legyek?
Vannak tervek és vannak célok,
de vannak mellettük – sebek.

Tanácsot, vigaszt, lelket kérek
olyan egyéni a dolog,
csak attól, ki lelkileg védett,
kiben a hit lángja lobog.

A tavaszi szél utánam jött,
a kávé sem volt túl meleg,
tudtam: a szavak, miket kaptam,
bizonyítják. Megértene, s lelkileg!

Imádkozz! Pihentesd a lelked,
légy erős testben, s lelkileg!
A vers vagyunk, korántsem biztos,
hogy így „kellünk” mindenkinek.

A barátság, testvéri szívvel,
ha kell, felejt és megbocsát:
élet az élet Istenünkkel
és szeretteinkkel – tovább!
(2o16. márc. 23.)

Kanizsa József
NAPSUGÁR EREJÉVEL
(Antalfy István 90. születésnapjára)

Nap-reflektorfényben
Antalfy István arca.
Az Isten tenyerében
féltve felénk tartja.
*
Napsugár erejével
Új, s új erőt adott át.
Isten életre biztatja
Földi költő szolgáját.

S az ablakon át zene,
Madár éneke hallik.
E szerény költőt élteti,
Kinek verse elhangzik.

Madárkoncert, és szól a
Szalonzene lágy dala.
Szívünkbe vésődik a
Költő megrázó szava…

 

A Montázsmagazin ITT emlékezett meg Antalfy István költőről.

 

 

Hozzászólások