Antalfy István, valamennyiünk Pista bácsija 96 évet élt. Pár nappal ezelőtt elszólította őt az Úr. Fáj az ember szíve-lelke! Istennek hála, hogy oly sokáig közöttünk lehetett teljes szellemi frissességében, s több mint 50 kiadott verses kötet őrzi meg az utókornak magvas gondolatait, szép, szelíd szavait, lelkének rezdüléseit. 

   

Kedves, halk szavú, tiszta lelkű, becsületes ember volt. Soha nem ártott volna senkinek. Egész életében elkísérte az a lelkiség, ami arra ösztökélte, hogy katolikus pap legyen belőle. De a háború vihara, a malenykij robot elsodorta őt messzi Oroszországba, távol a családjától és korábbi álmaitól. Öt év után munkát keresett itthon, s újrakezdte az életét Berettyóújfaluban majd Salgótarjánban.

Verseket már gyermekkorától kezdve írt, még a hadifogságban is, ha sikerült ceruzát és papírt szereznie. 1956 után elüldözték szülőföldjéről a forradalomban való aktív részvételéért. Állást végül Kecskeméten kapott a Mezőgép Vállalatnál. Azóta is Kecskeméten élt a családjával együtt. Megyei vállalati főkönyvelőként ment nyugdíjba.

Kovács István, a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Köre elnöke, Antalfy István és Király Lajos, a Krúdy Kör elnöke egy kecskeméti rendezvényen

Alapító tagja volt a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körének. Minden rendezvényén részt vett. Később az óbudai Krúdy Irodalmi Kör is meghívta tagjai sorába, és gyakran ment Budapestre az ő rendezvényeikre is. Korábban sok irodalmi körhöz tartozott, ha hívták programjaikra, író-olvasó találkozókra, szívesen ment. Húsz évig szerkesztette a Hadifogoly Híradót. Tagja volt a Magyar Írószövetségnek is. 

A Kultúra Lovagja lett Antalfy István

Közben sorban jelentek meg verses kötetei, munkásságáért Pilinszky-díjat kapott. Kecskemét városának közgyűlése is köszöntötte őt. Nemrégiben a Kecskeméti Televízió interjút készített vele hadifogsága éveiről. Emlékiratai Hajagos Csaba történész, muzeológus segítségével kerültek a Nemzeti Emlékezet Bizottságának archívumába. Még épp az utolsó pillanatban sikerült őt meghallgatni és feldolgozni fogsága naplóját.

Balog Zoltán minisztertől vehetett át díjat – A Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült magas színvonalú munkája, példamutató tevékenysége elismeréseként

Egy korábbi Montázsmagazin interjúban így mutatta be önmagát:

Az életem ars poeticája: becsületben, szeretettel és szeretetben élni. Vallásos vagyok ugyan, de nem bigott. Nem szeretem a ronda beszédet. Igyekszem mindenkor segíteni, ha tudok, őszinte emberként akarok élni. Nem biztos, hogy szerény vagyok, lehet, hogy ezt tudom kihozni magamból. Nem tartom magam költőnek, nálam érdemesebb emberek is vannak. Sok érdemes embertől van köszönő levelem, még a pannonhalmi főapáttól is. Ezeket megőrzöm. Szeretettel: Antalfy István.”

A karácsonyi gyertyát, mint rangidős, Pista bácsi gyújtotta meg a Baráti Kör adventi koszorúján – Most mi gyújtunk érte gyertyát…

Antalfy István korai verseiből

Üres a tarisznya

Napi útjaimról
hányszor térek vissza:
hogy a lelkem éhes,
s üres a tarisznya.
Üres a tarisznya,
van vigasz-pogácsa?
Éhes szívem-lelkem
Isten-ember látja,
szereteted vágyja…

Mint Mikes

Mikes szívében élt íly fájdalom,
íly vágyódás, mi bennem egyre nő,
a világvásárban nem más vagyok:
útszéli, toprongyos kéregető.
Fülembe zúg a tengermormolás,
én is látom a fényes csillagot,
amely talán falum felé mutat,
amely hazám felett épp így ragyog.
Ha est magányán forrni kezd a vérem,
s nem kell a drága kis darab kenyér sem,
vágyom haza a Duna-Tisza mellé.
Úgy érzem, mintha lelkem útra kelne,
bennem sír Mikes hazavágyó lelke,
s mintha valaki szívem megölelné.
(Hadifogságban, Gorlovka, 1947. október)

Legyen az a szó…

Lábam nyomát, szavam nyomát
ha be is fújja majd a szél,
lenne még egyetlen szavam,
amit akkor is mentenél,
melyik is lenne az a szó,
melyik lehetne az az egy?
Megsúgom, le is írhatom:
legyen az a szó: „szeretet”…
Te még tudod, hogy mit jelent.
A világ elfeledte rég.
Elvesztette – örökre tán –
e szó megszentült örömét?
Te még tudod, önzetlenül
tudsz még szeretni. Vánkosod
a szeretet, – Te vagy. Szíved,
életed kikért áldozod…?

Nyugodj békében, kedves Pista bácsi! Emléked örökké a szívünkben él!

 

Weninger Endréné

 

 

Hozzászólások