Hej, Rákóczi, Bercsényi, vitéz magyarok vezéri – Így kezdődik a kuruc időket felidéző népdal. A dalban szereplő Bercsényi Miklós az 1703 és 1711 között zajló Rákóczi szabadságharc egyik kiemelkedő vezetője. Nemcsak fegyvertársa és tanácsadója volt a fejedelemnek, hanem annak hű barátja is, aki Rákóczit a száműzetésbe is elkísérte.

Temetvény vára, Bercsényi Miklós szülőhelye

Bercsényi Miklós 1665-ben született a felvidéki Temetvényben. Apja (ugyancsak Miklós) vitéz katona volt, aki részt vett a törökellenes harcokban, és tábornoki rangra emelkedett. Fiát gondosan nevelte, aki tanulmányait a nagyszombati egyetemen végezte. Katonai pályáját fiatalon, Eszterházy Pál nádor seregében kezdte. Ez volt a török kiűzésének kora. Miután 1683-ban az óriási török sereg megsemmisítő vereséget szenvedett Bécsnél, a Szent Liga seregei megkezdték Magyarország felszabadítását. 1686-ban Lotharingiai Károly visszafoglalta Buda várát. Az ostromban Bercsényi annyira kitüntette magát, hogy ezután Szeged várának főkapitányává nevezték ki. 1687-ben I. Lipót császártól grófi címet kapott, és aranysarkantyús vitéz lett.

Sokáig a Habsburgok hű támogatója maradt. 1691-ben Ung vármegye főispánja lett, és 1697-ben aktív szerepet játszott a Tokaji Ferenc által vezetett hegyaljai kuruc felkelés leverésében. Politikai nézeteiben azonban gyökeres változás állt be. Kiábrándult a török kiűzése utáni Habsburg abszolutizmusból. I. Lipót Magyarországot fegyverrel meghódított országként kezelte, korlátozta önállóságát, súlyos adókat vezetett be, és hazánkban idegen zsoldosok garázdálkodtak. A nemesi családok csak akkor kapták vissza korábbi birtokaikat, ha tulajdonjogukat dokumentumokkal tudták igazolni.

Bercsényi Miklós

Bercsényi 1696-ban ismerkedett meg Rákóczival, aki nagykorúságának elérése után hazatért magyarországi birtokaira. Bercsényi nagy hatással volt a fiatalemberre, és ő ismertette meg vele a hazai helyzetet. Komoly szerepe volt abban, hogy Rákóczi a Habsburgok ellen fordult. Hozzákezdtek egy magyar nemesi felkelés megszervezéséhez. Ehhez jó alkalmat nyújtott 1701-ben a spanyol örökösödési háború kirobbanása. Úgy gondolták, hogy XIV. Lajos francia király támogatásával jó esélyei vannak a magyar függetlenségi harcnak. Rákóczi megpróbált kapcsolatba lépni a francia uralkodóval, de levelei a bécsi rendőrség kezébe kerültek. Letartóztatták, és felségárulás miatt halálbüntetés várt rá. Bercsényi Lengyelországba menekült, de fenntartotta a kapcsolatot XIV. Lajossal, és XII. Károly svéd királlyal.

Rákóczi felesége segítségével megszökött Bécsújhelyről, és csatlakozott Bercsényihez Lengyelországban. 1703-ban felkelés tört ki a Tiszaháton, és a felkelés vezére, Esze Tamás felkereste Rákóczit Brezán várában. Felkérte a szabadságharc vezetésére. Rákóczi úgy találta, hogy a nemzetközi helyzet kedvező, ezért igent mondott. Amikor a határt átlépte, nagyon kis haderő, körülbelül 700 ember várta. Bercsényi lengyel csapatokkal érkezett a segítségére. Tiszabecsnél vívták a szabadságharc első győztes csatáját. Ezt követően Bercsényi a kuruc hadsereg főparancsnoka lett, és ebben a tisztségben a háború végéig megmaradt.

II. Rákóczi Ferenc fejedelem

1703 a szabadságharc egyik legsikeresebb éve volt. A kuruc hadsereg, amelyhez a társadalom szinte minden rétegéből érkeztek támogatók, elfoglalta a Felvidék nagy részét. A sikeres hadjárat irányítója Bercsényi Miklós volt. A fővezért a kortársak közül sokan agresszív, összeférhetetlen személyiségnek tartották, de bátorsága, és Rákóczihoz való hűsége megkérdőjelezhetetlen volt. Az 1704-es év negatív fordulópont volt a szabadságharc történetében. A terv szerint a kurucoknak Bécsnél kellett volna egyesülniük a szövetséges francia csapatokkal. Erre nem kerülhetett sor, mert a francia-bajor sereg döntő vereséget szenvedett a Savoyai Jenő és Marlborough herceg vezette Habsburg-angol seregtől. Az év végén a kurucok is elvesztették a nagyszombati csatát. Hadtörténészek szerint ezt követően Rákóczinak már nem volt esélye a győzelemre.

A szabadságharc azonban még éveken keresztül folytatódott. Rákóczit Erdély fejedelmévé választották, majd 1705-ben Szécsényben országgyűlést hívtak össze. Itt a képviselők Bercsényi javaslatára Rákóczit Magyarország vezérlő fejedelmévé választották. Meghatározták az ország államformáját, rendi konföderációnak nyilvánították. A szenátus vezetője Bercsényi lett.

Bercsényi Miklós

Lipót császár halála után (1705) az új uralkodó, I. József béketárgyalásokat kezdeményezett a kurucokkal. Megegyezésre nem került sor, mert Rákóczi ragaszkodott erdélyi fejedelmi címéhez. A tárgyalások megszakadása után, 1707-ben összeült az ónodi országgyűlés. Bercsényinek nagy szerepe volt abban, hogy I. Józsefet trónfosztottá nyilvánították. A hagyomány szerint a kuruc vezér azt kiáltotta, hogy „Eb ura fakó, József császár nem királyunk többé!” (A fakó nevet akkor a komondorra használták, ami szerint Bercsényi kutyának nevezte az uralkodót.)

Bercsényi ekkor már úgy látta, hogy a franciák kevés segítséget jelentenek. Azt javasolta, hogy vegyék fel a kapcsolatot Nagy Péter orosz cárral, ezért varsói helytartónak nevezték ki. Az orosz szövetség azonban több szempontból is illúzió volt. Az oroszok a törökökkel és a svédekkel is harcban álltak, így semmi érdekük sem volt a magyarországi harcokba való beavatkozásba.

1708-ban a kurucok Rákóczi és Bercsényi vezetése alatt megalázó vereséget szenvedtek a jóval kisebb császári hadseregtől Trencsén mellett. A vereség után Bercsényi nagy szerepet vállalt a szétvert csapatok újjászervezésében. Továbbra is vitézül harcolt, de a hanyatlást megállítani nem tudta. A kuruc hadsereget árulások gyengítették, az ország belefáradt a hosszú évek óta tartó háborúba. A helyzetet tovább súlyosbította a pestisjárvány kitörése. 1710-ben a kurucok már csak Magyarország észak-keleti részét ellenőrizték. Bercsényi Lengyelországba ment, hogy itt próbáljon segélyhadakat toborozni. Itt érte a szatmári béke (1711) híre. A távollétében kinevezett Károlyi Sándor főparancsnok előnyös feltételekkel békét kötött a Habsburg vezérrel, Pálffy Jánossal. Ez amnesztiát biztosított a szabadságharc résztvevőinek, és a vezetők birtokaikat is visszakapták a császárra tett eskü fejében. Bercsényi ezeket a kedvezményeket nem fogadta el, és 1716-ig Lengyelországban maradt. 

Csáky Krisztina, gróf Bercsényi Miklós második felesége, aki a száműzetésbe is követte férjét

1716-ban úgy gondolta, hogy lehetőség van a szabadságharc újraindítására. Háború tört ki a törökök és a Habsburgok között. Bercsényi elfogadta a szultán hívását, és csapatparancsnok lett a török hadseregben. Erdélybe is betört, de új felkelést nem tudott elindítani. Savoyai Jenő győzelmet aratott, és visszafoglalta Temesvárt. Az ezt követő béketárgyalásokon a császár követei Bercsényi kiadatását követelték, de ezt III. Ahmed szultán határozottan visszautasította. A pozsareváci béke (1718) értelmében a még török kézen levő Temes-vidék visszakerült Magyarországhoz. Rákóczinak és bujdosótársainak lakhelyül Rodostót jelölték ki. Bercsényi ide is követte barátját, és 1725-ben itt is halt meg.

Bercsényi László, Bercsényi Miklós első házasságából született fia Franciaország marsallja lett

Bercsényi háromszor nősült meg, két gyermeke, László és Zsuzsanna első feleségétől, Drugeth Krisztinától született. Második felesége, Csáky Krisztina követte férjét a száműzetésbe. Halála után a már idősödő Bercsényi harmadszor is megnősült, és 1723-ban feleségül vette Kőszeghy Zsuzsannát, Mikes Kelemen szerelmét. A gyermekei közül László fia nagy karriert futott be a francia hadseregben. Franciaország marsallja lett, és híressé tette a huszárságot, a könnyűlovas haderőt a franciáknál.

Kassa, Szent Erzsébet székesegyház – II. Rákóczi Ferenc fejedelem és gróf Bercsényi Miklós nyugvóhelye

1906-ban Bercsényi hamvait hazahozták Törökországból. Hű barátja, a vezérlő fejedelem mellett temették el Kassán, a Szent Erzsébet székesegyház kriptájában. Bercsényi Miklós a magyar hadtörténelem kiemelkedő alakja volt, nevét iskolák és közintézmények őrzik szerte az országban.

 

Weninger Endre

 

Hozzászólások