„A vers nekem hit és imádság,
Bú és derű, pajkos vidámság,
Zengő ének, keserű sirató
szendergő álom, ébredés,
harsány riadó.”
(A vers)

Kovács István József jellegzetes és fontos személyisége Kecskemét kulturális életének. A Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körének elnökeként szinte minden rendezvényen, irodalmi vagy közéleti eseményen részt vesz. Sokat tett a város kultúrájáért. A 70. születésnapjához közeledve megkértem, hogy összegezzük irodalmi munkásságát, és kalauzoljon el bennünket élete hét évtizedének történéseiben.

Tősgyökeres kecskeméti vagy-e? Mesélj a gyermekkorodról! Voltak-e a későbbi életedet meghatározó különleges gyermekkori élményeid?

Kedves Erzsike, nagyon szépen köszönöm ezt a megtisztelő bevezetést. Életem mindennapjai már összeforrtak ezzel a csodálatos várossal, de nem vagyok tősgyökeres kecskeméti. Budapesten születtem, drága jó szüleim harmadik gyermekeként. Január 27-én lesz hetven éve. Az egyik, ami az életemet meghatározta, az a testvéri szeretet, amelyet az anyatejjel szívtam, szívtunk magunkba, és amely még a mai napig is valami különleges kapocs közöttünk a testvéreimmel. A másik meghatározó élmény az egy szomorú esemény, az ’56-os tiszakécskei sortűz, ahol kisgyermekként apám kezét fogva, a himnuszt énekelve lőttek közénk. Apám lábát eltalálták, engem csak szilánkok értek, és a halottak alól kihúzva egy életre szóló lelki trauma kísér.

Milyen iskolákba jártál? Mi lett a foglalkozásod?

Erre a gyakori és életrajzi jellegű konkrétumokat kérő kérdésre először is verssel szoktam felelni:

A versírást én nem könyvből tanultam,
Az élet volt tanító iskolám.
(Rím-Kovács című versemből)

Az iskolák lényegesek az ember életében, de a foglalkozásunk az élet útvesztőjében gyakran változik. Nagyon sok ember teljesen mást csinál, mássá válik, mint amit tanult az iskolában. Budapesten végeztem el a Bláthy Ottó Erősáramú Ipari Technikumot 1962-ben, és utána villamos szakmában találtam meg kenyérkereső foglalkozásomat. Szerettem ezt a szakmát, és lehetőséget kaptam az élettől, hogy számos ágazattal még megismerkedjek. Felsőfokú iskolámat, a Munkavédelmi és Villamos Biztonságtechnikai Technikumot már felnőtt koromban végeztem el. Az aktív munkavállaló tevékenységem elmúlt 42 éve alatt voltam TMK vezető, elektronikus energetikus, műszaki ellenőr.

A műszaki végzettségem mellett számos más jellegű tanfolyamot is elvégeztem, a birkózó sport területén segédedzői oklevelem van. Egyéves újságírói tanfolyamot végeztem, és autodidakta módon tanultam pszichológiát, filozófiát, stilisztikát, irodalomelméletet, irodalomtörténetet és poétikát.

Írótábor Ágasegyházán kirándulással egybekötve

Mikor kezdtél el a versekkel, az irodalommal foglalkozni?

Már gyermekkoromban. Mivel édesapám is írt már verseket, és Sándor bátyám a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium diákköltője volt, így családi hagyománynak számított nálunk a versírás, valamint a költészet és az irodalom szeretete. Hozzájárult még első tanító nénim, Ősapay Erzsébet zene- és versszeretete is. Első versemet hét éves koromban, 2. osztályosként írtam 1951-ben, melyet le is közölt a „Pajtás” gyermekújság. Részlet a versből:

„Elmerengve nézem a síkságot
Nézem a tarka rétek bársonyát
Itt-ott kis tanyák szélén
Zöldell a gabonaszár.”

A Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körében Tóthné Fitó Ica mutatkozik be Kecelről

Hol és mikor jelentek meg első verseid? Azóta hol publikálsz? Hány versesköteted jelent már meg?

Gyermekkorom óta foglalkozok versírással, első verseim a Pajtás Újságban, majd később a Magyar Ifjúságban jelentek meg. A publikálásban kimaradt 15 év, ekkor nem foglalkoztam a verseim megjelentetésével, csak az asztalfióknak írtam. Tulajdonképpen a rendszerváltás előestéjén a Turai G. Kamil által megjelentetett Bács-Kapocsban jelentek meg verseim, és azokban a társirodalmi szervezetekben, melyek az AKISZ-hez (később AKIOSZ) tartoztak, mert a kecskeméti csoport is annak volt tagja (Bács-Kristály, Budapesti Kristály, Szárnypróba). A 30 évvel ezelőtt megjelenő budapesti Kláris és Népi Krónika, valamint Magyar Jövő irodalmi lapoknak rendszeres levelezője vagyok, és ezekben a lapokban számos írásom megjelent, főleg versek.

Eddig hét verseskötetem jelent meg:
1.    Porszemek és kopjafák (1993)
2.    Szikrapattogás (1996)
3.    Ünnepek és jeles napok (1997)
4.    Vidratánc (2000)
5.    Párhuzamok (társszerzőként, 2004)
6.    Az Isten tenyerén (2005)
7.    Ablakot nyitok a fénynek (internetes kötet, 2010)
8.    „Én versben mondom el” Internetes honlap: www.kovacsijozsefversei.hu
9.    77 szonett és a röpke rímek (2013-2014, megjelenés alatt)

A kötetek megjelenése mellett eddig több mint 50 irodalmi lapban és 110 antológiában jelentek meg írásaim. Nemcsak versek, novellák is. Megjelentetésre vár a Tréfák és vadászatok című anekdotás vadásztörténetek kötete.

A Magyar Kultúra Lovagja lettem

Kik voltak segítőid, mestereid az irodalomban?

A legtöbb tudást autodidakta módon szereztem. De említ
hetném talán Czine Mihályt, aki az érettségi után első nyilvánosan felolvasott verseimet méltatta Tiszakécskén 1962-ben. Vagy később Antalfy István Pilinszky-díjas költő lett segítő mesterem. Az évtizedek során találkoztam olyan neves költőkkel és írókkal, akik írásaikkal vagy személyes beszélgetéseikkel, levelezéseikkel formálóan nagy hatással voltak rám: Keresztúry Dezső, Páskándy Géza, Fodor András, Faludy György, Gyurkovics Tibor, Buda Ferenc …

“A magyar kultúra örök” című jótékonysági gálaestünkön Antalfy Istvánnal

Tagja vagy-e valamelyik irodalmi társaságnak?

A rendszerváltás óta vagyok irodalmi társaságok tagja. Először az AKISZ (Amatőr Költők és Írók kecskeméti regionális csoportjának voltam a tagja, melyből 18 éve alapítottuk meg a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körét. Eközben Maczó János kezdeményezésére 1999-ben tagja lettem a MÚK Hitvallás irodalmi tagozatának. Majd Dobszay Károly és Karády János meghívására 2000-ben felvételt nyertem a NIBT-be (Népi Írók Baráti Társasága országos szervezetébe), a NIBT által kiadott Népi Krónika versrovatát szerkesztettem több mint 10 éven keresztül. Baráti Körünkből többen beléptek ide. A Népi Írók dél-magyarországi csoportjának a vezetője voltam 2000-től 2005-ig. 2010-ben lettem a Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetségének a tagja (KITÁSZ). A Falvak Kultúrájáért Alapítványtól kaptam meg a Kultúra Lovagja címet 2010-ben, és ennek tagjaként részt veszek írásaimmal a Kultúra Lovagjai Évkönyv szerkesztésében. 2013-tól a Budapesti Krúdy Irodalmi Szalon tiszteletbeli tagjaként felvettek pártoló tagnak is. Mint irodalmi kör vezetője, számos fővárosi és vidéki társasággal kerültem kapcsolatba.

Versmondó verseny 50 éven felülieknek a Baráti Kör szervezésében

Mikor lettél a most jubiláló, 25 éves Baráti Kör elnöke? Milyen eredményeket sikerült elérned ez alatt az idő alatt?

A Kör egyik alapító tagja vagyok, amely bizony már nem ma történt. 1997-től a vezetőjének választottak. A legnagyobb eredményünk, hogy a politikai és a társadalmi változások viharai közben is sikerült talpon maradnunk. Nevet változtattunk, hiszen tagjaink közül lettek hivatásos írók, költők is (Varga Mihály, Hatvani Dániel, Goór Imre, Dr. Turai Kamil, Antalfy István), tehát nem csak népi írók és parasztköltők, kedvtelésből írogató tagjaink vannak.

A népi irodalmi értékek és identitásunk, nemzeti egységünk ápolása mellett törekszünk a kortárs irodalommal való kapcsolataink mélyítésére is. Mindenképpen eredmény a Kör tagjai által megírt, és kiadott 130 kötet, a több száz antológiában és újságokban való megjelenés. Művészeti csoport alakult tagjaink részvételével, és létrehoztuk a Toll és Ecset Közhasznú Alapítványt. Külföldi kapcsolataink révén a kör tagjainak írásai eljutottak a Föld különböző országaiba is. A Montázsmagazinnak köszönhetően teljes egészében benne vagyunk az ország irodalmi vérkeringésében.

Sokat utazgatsz, budapesti és vidéki rendezvényeken veszel részt. Említs néhányat, kérlek!

Igen, nemcsak utazgatok, hanem Kecskemét kulturális rendezvényein is részt veszek, hiszen itt találkozhatok sok ismerőssel és baráttal. Az emberi kapcsolatok igen fontos része a társasági élet. Eljárok Budapestre a Krúdy és Kláris Irodalmi Körökbe, a Népi Írók Országos Társaságába, – mely lapjának, a Népi Krónikának vers-rovatvezetője voltam. Sokat jelent számomra a Kárpát-medencei Írók és Költők Szervezetének tagsága, hiszen velük jutottam el több ízben Szlovákiába és Erdélybe. Az idén Újvidék az úti célunk. A Magyar Kultúra Lovagjainak nemzetközi rendezvényein is rendszeresen rész veszek, de többször vendége voltam a Tokaji Írótábornak is.

 Lezsák Sándor vendégeként Lakiteleken

Milyen hobbijaid voltak, vannak?

Kedvteléseim sokrétűek. Ezek közül kiemelném a sport és a természet szeretetét. A művészeteken belül pedig közel áll hozzám az irodalom, a líra szeretete, a népdalok, a nóták, a közös éneklés, a zene, a tánc. Mindezek egész életemen végigkísérnek. A szabadfogású birkózásban többször területi bajnok lettem és számos érmet nyertem. Sajnos, zenélni nem tanultam, de kórusban gyermekkoromtól énekeltem: Tiszakécske – templomi gyermekkórus, Kiskőrös – Petőfi Kórus, Kecskemét – Kodály Kórus. A természet iránti szeretetemnek első színhelye a tiszakécskei Holt-Tisza ág nádbuzogányos, vadrécés mesevilága (mellette laktunk).

Elégedett vagy-e az életeddel?

Ha összességében nézzük a kérdést, akkor igen, elfogadom az életemet. Ha részekre bontogatnánk ezt a kérdést, akkor azt mondanám, hogy vannak olyan területei az életemnek, ahol mást vagy többet vártam, mint ami eddig megadatott.

Ágasegyháza, Írótábor, Turai G. Kamillal

Még tele vagy tervekkel. Melyek ezek?

Meggyőződésem szerint 70 év után az ember belép életének azon utolsó szakaszába, ahol összegez, számot vet eddigi életével, és már csak rendezgeti a meglevőket. Szeretném megjelentetni a Baráti Kör elmúlt 25 évének krónikáját, valamint néhány félkész állapotban lévő verseskötetem szerkesztését befejezni, és könyv alakban megjelentetni. Kevesebbet foglalkozni a társaságokkal, és nyilvános szereplésekkel, hiszen tetemes mennyiségű gyűjtött és saját ihletésű irodalmi anyagom vár feldolgozásra. Fogalmazhatnék úgy is, hogy rendet tenni magam körül. Ezért is határoztam úgy, hogy ez évben lemondok a Baráti Kör elnöki tisztségéről. Természetesen továbbra is, mint tiszteletbeli elnök segítem a Kör munkáját. Bábáskodni fogok a 2013-ban kísérleti céllal létrejött Ágasegyházi Írótábor ez évi továbbfejlesztésében, megvalósításában.

Kedves István! Boldog 70. születésnapot kívánok a magam és a Montázsmagazin olvasói nevében. Kívánom, hogy legyen erőd, egészséged és időd megvalósítani a vágyaidat, a további terveidet! Még sok szép alkotást és végtelenül sok boldog pillanatot kívánok neked!

Weninger Endréné

2014. január 22-én, a Magyar Kultúra Napján

Rím-Kovács

Rímkovács lettem, a „versfaragó”,
Üllőt pengetett drága nagyapám,
Kalapács ütemén a szíve dalolt,
Énekes, versmondó volt a jó Apám.

Munka és ének, zengő férfidal,
Rigmusok, mondókák, tréfás versikék,
Szent énekek, harmóniák, orgonák,
Templomi kórus és a szentmisék.

Mind, mind a szívembe zártam,
Ez volt gyermekkori költőiskolám,
Iskoladobogón verseket szavaltam,
Versben mondtam el estéli imám.

Rímkovács lettem, a „rímfaragó”,
Amatőr költő, költőcske talán?
A versírást én nem könyvből tanultam,
Az élet lett tanító iskolám.

Nem lettem különc, s polihisztor,
Nyelvem pattogós lett, karikás ostor,
Fülembe dallamok, lelkemben rímek,
Lobog az ősi tűz, – írok és remélek.

Üzen a homok

Nem vesznek el a lábnyomok,
versek, mert üzen a homok.
Pusztaszél szárnyán dallamok,
szél viszi, üzen a homok.

Kapaszkodó gyökerekkel,
mélybenyúlón a szívekben,
itt vagy … és itt vagyunk, költők.
Miénk e táj, a Kiskunság,
konok kunok szíve kötve,
homok és vér barátságba.
Fürtös akác minden ága,
szikes puszták vadvirága
visszavár és visszahív:
erdő, mező, ősborókás,
Tisza-táj,a bukófüzek,
roskadó tanyák, kútgémes,
Bugac és a pusztaménes,
még a temetők csendje is
süppedő múlttal, kereszttel.
Pléhkrusztusok szeméből könny
csorog, … mézszínű szőlőszemek
vére csurran bámuló őszben.
E táj benned él, Tiéd is,
emlékek lánca köt, hittel.
Üzen a homok a dallal,
a verssel, … és nem felejt el,
kötődés, barátság, … hidd el!

(Buda Ferenc költőnek soproni tartózkodása alkalmából)

Vagyok kovász

Vagyok kovász, leszek kenyér,
Szellemkenyér, lélekkenyér.
Leszek kürtös, harsány, hangos,
Citerázó és cimbalmos.

Leszek tűz, mert vagyok parázs,
Gyújtó szikra, mécses, lámpás.
Vagyok, voltam, … vagyok, leszek!
fényhasábot, tüzet viszek.

Leszek gyógyír, leszek korsó,
Jövőt látó, szomjút oltó.
Vagyok testvér, leszek bajtárs,
Haldokló fán újult hajtás.

Porból lettem, porrá leszek,
Amíg élek, tüzet viszek.
Verset írok rovásfára,
Életemnek ez az ára.

Ha meghalok, csillag leszek;
Égbolton is véled leszek.
Fényerőmet néked adom
Harmatkönnyem rád hullatom.

Pózok nélkül

Csak szerényen, tisztán, szépen,
ahogy fű sarjad a réten,
ahogy rügy pattan az ágon,
ahogy méh dong nyíló virágon.

Csak szeretettel, szorgalommal,
Zengő szóval, hárfa dallal.
Tápláljatok szívet, lelket!
Szépítsétek a magyar nyelvet!

Lant pengetéssel, lágy zenével,
üvöltő szelek erejével;
Ha kell, a hívó kürt szavával,
Szíveknek bíbor harmatával

szívvel és lélekszárnyalással,
hittel, reménnyel, akarással
írjatok, költők, alkossatok
híven népünkhöz, hű magyarok!

Hozzászólások