A magyar történelem két kiemelkedő személyiségére sütötték rá az áruló bélyeget, Károlyi Sándorra, a Rákóczi szabadságharc egyik vezetőjére, és Görgei Artúrra, a 1848-49-es szabadságharc tábornokára. Ma már tudjuk, hogy egyikük sem volt áruló. Görgei Artúr a szabadságharc legtehetségesebb hadvezére volt, akinek nevéhez a legnagyobb magyar sikerek fűződtek.

gorgei artur

A család a Felvidéken élt, őseik szász származásúak voltak. Nem voltak gazdagok, mert Artúr apját, Görgey Györgyöt anyja kitagadta rangon aluli házassága miatt (polgári származású nőt vett el feleségül). Artúr 1818-ban született Toporcon (ma Szlovákia). Tanulmányait Késmárkon kezdte, és tanár szeretett volna lenni, de apja utasítására a katonai pályára lépett.

1832-36 között a tulini utászakadémia növendéke volt, és katonai szolgálatát a császári-királyi hatvanadik gyalogezredben kezdte 1836-ban. Ezt követően a Nádor huszárokhoz került, ahol 1842-ben főhadnagyi rangot ért el.

Apja halála után 1845-ben kilépett a hadseregből, és vegyészetet tanult Prágában. Ezt követően Magyarországon akart dolgozni, és pályázott a műszaki egyetem kémia tanszékére, de közbeszóltak a forradalmi események. Magánéletében is fontos változások történtek. 1847-ben nagybátyja, Görgey Ferenc ráhagyta a toporci birtokot, ami jómódúvá tette.

Miután menyasszonya, Medgyaszay Friderika szakított vele, megismerkedett egy francia nevelőnővel, Adéle Auboin-nal, akit 1848-ban feleségül vett. A forradalmi események hatására az arisztokratikus Görgey helyett az egyszerűbb helyesírású Görgeit használta.

1848. május 17-én Pestre utazott, és jelentkezett a hadseregbe. Katonai tapasztalatai miatt századosi rangban a győri 5. honvédzászlóaljhoz került. Júliusban már Batthyány miniszterelnök katonai irodájában dolgozott, majd az Országos Nemzetőrségi Hivatal titkára lett. Ebben a minőségében Törökországban, Bécsújhelyen és Prágában vásárolt hadieszközöket a szerveződő honvédség számára. Augusztusban honvédőrnagyi rangot kapott, és nagy szerepet játszott a nemzetőrség szervezésében.

1848. szeptember 11-én Jellasics horvát csapatai átkeltek a Dráván, és ezzel kezdetét vette a szabadságharc. Görgey a Csepel-sziget katonai parancsnoka lett, és az volt a feladata, hogy Roth tábornok horvát seregének egyesülését a fősereggel megakadályozza. Két magyar arisztokrata, a Zichy testvérek a fogságukba estek, és Zichy Ödön grófnál Jellasicsnak szóló leveleket találtak. Görgei hadbíróság elé állította, és kémkedés miatt felakasztatta. Kossuth ezt úgy értelmezte, hogy egy vérbeli forradalmár tette volt, pedig Görgei csak szigorúan, a katonai szabályok szerint járt el.

gorgei artur

Barabás Miklós festménye

A horvát fősereg Pákozd mellett szeptember 29-én vereséget szenvedett, és kivonult az országból. A magára maradt Roth tábornok seregét Perczel Mór és Görgei bekerítették, és a horvátok október 7-én Ozoránál letették a fegyvert. A nagy siker ellenére a két parancsnok között feszültség támadt, és Görgei és Perczel egymás iránti ellenszenve a háború végéig megmaradt.
Október 15-én az Országos Honvédelmi Bizottmány Kossuth és Madarász László javaslatára Görgeit honvédtábornokká nevezte ki.

A magyar főparancsnok, Móga János vonakodva követte az elvonuló Jellasicsot, és nem akarta átlépni az osztrák határt, hogy segítséget nyújtson a bécsi felkelőknek. Erre csak október végén került sor Kossuth határozott fellépésére. Az október 30-án lezajlott schwechati csatában Görgei a magyar haderő centrumát vezette, de a főleg tapasztalatlan nemzetőrökből és népfelkelőkből álló sereg vereséget szenvedett. Ezt követően Kossuth Görgeit nevezte ki a feldunai hadsereg parancsnokává.

A bécsi felkelés leverése után Windischgraetz decemberben indította meg hadjáratát Magyarország ellen. Az osztrák hadsereg jól felszerelt, tapasztalt katonákból állt, és számbeli fölényben is volt. Görgei ebben a helyzetben a visszavonulás mellett döntött. Perczel Mór kis létszámú csapatával december végén megpróbálta megállítani az osztrákokat, de a móri csatában súlyos vereséget szenvedett. Vereségéért Perczel később Görgeit hibáztatta, így a két férfi közötti ellentét tovább mélyült.

Kossuth megpróbálta Görgeit rávenni a főváros védelmére, de a tábornok ezt katonai szempontból képtelenségnek tartotta. Így az országgyűlés és a kormány Debrecenbe költözött, a magyar fősereg pedig 1849. január 2-án elhagyta Pestet, és észak felé vonult. Görgei serege körülbelül 12-13 ezer katonából állt, és e hadmozdulattal meg akarta akadályozni, hogy az osztrákok teljes erejükkel a magyar kormányt üldözzék.

Január 5-én Vácott Görgei kiáltványt adott ki, amelyben bejelentette, hogy a fősereg nem az Országos Honvédelmi Bizottmány, hanem a hadügyminiszter utasításait követi, és csak az áprilisi törvényekért harcol. A tábornok ezzel azt akarta megakadályozni, hogy a császárhoz hű tisztek elhagyják a sereget, de ezzel a lépéssel ellentétbe került Kossuthtal, ami a háború végéig fennmaradt.

gorgei artur

Branyiszkói ütközet – Átkelés a Stureci hágón – Keiss Károly festménye

A felvidéki hadjárat eredménye egy fegyelmezett, harcedzett hadsereg kialakulása volt. Görgei pihentette katonáit a bányavárosokban, majd kelet felé indult, hogy egyesüljön a Tiszánál gyülekező honvédcsapatokkal. Kisebb összecsapások után februárban Branyiszkónál áttörték az osztrákok vonalát. A csata után a sereg bevonult Kassára, majd egyesült Klapka felső-tiszai hadseregével.

A váci kiáltvány után Kossuth bizalma megrendült Görgeiben, így nem őt nevezte ki a honvédsereg főparancsnokának, hanem Dembinszkit, a lengyel tábornokot. Szerencsétlen választás volt, mert a tisztek nem bíztak az idegen parancsnokban, aki egyébként az egész szabadságharc alatt csak alkalmatlanságát bizonyította. 1849. február végén a honvédsereg megütközött Windischgraetz-cel, de a kétnapos kápolnai csatában vereséget szenvedett, és visszavonult a Tisza mögé. A honvédtisztek tiszafüredi gyűlésükön követelték a lengyel parancsnok leváltását.

Kossuth eleinte még arra is gondolt, hogy Görgeit lázadásért főbe löveti, de látva a hadsereg hangulatát, eltekintett ettől. Először Vetter Antal tábornokot jelölte főparancsnoknak, de ő beteget jelentett. Így Kossuth felemás megoldást választott, és Görgeit ideiglenes fővezérnek nevezte ki.

Görgei vezetésével indult a szabadságharc legsikeresebb hadművelete, a tavaszi hadjárat. A magyar sereg négy hadtestből állt, Aulich Lajos, Klapka György, Damjanich János és Gáspár András vezetésével. A terv szerint be akarták keríteni az osztrákokat. A honvédsereg április elején győzelmes csatákat vívott Hatvannál, Tápióbicskénél és Isaszegnél, de az osztrák főseregnek sikerült kibújnia a gyűrűből.

A hadjárat második szakaszában Aulich hadtestét Pest előtt hagyták, mintha az lenne a fősereg, míg a másik három hadtest északnak fordult, és úgy tervezték, hogy Komáromnál az osztrákok hátába kerülnek. Vácnál és a különösen véres nagysallói ütközetben a honvédsereg újabb győzelmeket aratott, de az osztrákoknak megint sikerült kicsúszni a csapdából. A hadjárat eredményeként az osztrák fősereg elhagyta az országot.

A dicsőség tavaszi hadjárat fontos politikai változásokat hozott. 1849. április14-én Debrecenben az országgyűlés elfogadta a Függetlenségi Nyilatkozatot, amely kimondta a Habsburgok trónfosztását. Kossuthot kormányzóvá választották, az Országos Honvédelmi Bizottmányt feloszlatták, és nemzeti kormány alakult Szemere Bertalan vezetésével. A kormányban Görgei lett a hadügyminiszter, de ő a hadseregnél maradt, és maga helyett Klapkát küldte Debrecenbe. A Függetlenségi Nyilatkozatot sok politikus és honvédtiszt ellenezte, mert szerintük az lehetetlenné tette a békekötést Ausztriával. Görgei is ezek közé tartozott.

Utólag Görgeit azzal vádolták, hogy nagy hibát követett el, amikor a tavaszi hadjárat után nem üldözte az osztrákokat Bécs felé. Katonai szempontból ez képtelenség lett volna. A magyar honvédsereg nem képviselt nagyobb erőt, mint az osztrák fősereg, amelyet már egyébként is erősítettek az Itáliából érkező csapatok. Május 5-én a honvédség megkezdte Buda ostromát, ami egyébként Kossuth óhaja is volt. Majdnem háromheti kemény harc után 1849. május 21-én Buda elesett (ez a nap lett a magyar honvédelem emléknapja).

Buda bevétele a szabadságharc csúcspontját jelentette. Ferenc József császár segítséget kért az orosz cártól, I. Miklóstól, aki egy kb. 200 ezer főnyi hadsereget küldött Magyarországra. Az osztrák sereg is megerősödött, Radetzky leverte az olasz szabadságharcot, így az ottani ezredeket Magyarországra lehetett vezényelni. Az új osztrák főparancsnok, Haynau tábornagy a honvédsereggel körülbelül azonos erőt vezetett.

gorgei artur

Komáromi csata – Than Mór festménye

Ebben a helyzetben Görgei terve az volt, hogy csapást mér az osztrákokra, mielőtt az orosz főerők Magyarországra érkeznek. Ez a kísérlet Perednél és Zsigárdnál nem járt sikerrel, amiben az is szerepet játszott, hogy az osztrákokat már orosz segédcsapatok is segítették. Egy Komárom melletti csatában egy huszárroham alkalmával Görgei súlyosan megsebesült a fején. Ezután engedelmeskedett a kormány felszólításának, hogy vonuljon Szegedre, és ott egyesüljön a honvédsereg többi részével. Helyettesét, Klapkát Komáromban hagyta 15 ezer katonával. Ügyesen manőverezve elkerülte az összecsapást az oroszokkal, Tokajnál átkelt a Tiszán, és augusztus 9-én megérkezett Aradra.

Időközben Kossuth újra Dembinszkit nevezte ki a déli hadseregcsoport parancsnokává, aki ismét alkalmatlannak bizonyult. Nem vállalta az összeütközés kockázatát Haynauval, és vissza akart vonulni, de már nem nagyon volt hová. Az Erdélyből érkező Bem átvette a parancsnokságot, és csatát vállalt az osztrákokkal. Az augusztus 9-én lezajlott temesvári ütközetben a honvédsereg szerencsétlen körülmények között vereséget szenvedett, és Bem maga is megsebesült. Ezt követően a honvédségnek már csak egyetlen harcra kész egysége maradt, Görgei serege.

A világosi fegyverletétel

Görgei óriási túlerővel állt szemben, mert közben az oroszok is megérkeztek. Amikor utoljára találkozott Kossuthtal, a kormányzó átadta neki a teljhatalmat, de a tábornok közölte, hogy nem látja értelmét a további ellenállásnak. Igaza volt, ez serege teljes pusztulását jelentette volna. Tisztjei is egyetértettek vele, így 1849. augusztus 13-án Világosnál letette a fegyvert az oroszok előtt. Ezzel hangsúlyozni akarta, hogy a magyarokat nem az osztrákok győzték le. Ez a lépés erkölcsileg igazolható, de kiváltotta az osztrákok dühét, ami az ezt követő véres megtorlásokhoz vezetett.

Görgei hosszú kálváriája ezután kezdődött. Az akkor 31 éves tábornokot a cár személyes közbenjárására nem végezték ki, hanem Klagenfurtba internálták, ahonnan csak a kiegyezés után térhetett haza. Kossuth külföldre menekült, és a bulgáriai Vidin városából levelet intézett a nemzethez. Ebben azzal vádolta Görgeit, hogy elárulta a hazát, és vezető szerepe volt a szabadságharc bukásában. Ezt a bélyeget Görgei hátralévő hosszú életében nem tudta lemosni magáról. A II. világháború után a hazai történelem-tanításban is árulóként szerepelt.

Görgei lovasszobra a várban – Fotó: statues.vanderkrogt.net

Felesége követte a száműzetésbe, és itt született két gyermekük, Berta és Kornél. Viszonyuk azonban megromlott, a tábornokon egyre inkább erőt vett a depresszió. Az árulás vádja és tábornoktársai kivégzése nyomasztóan hatott rá. Megírta emlékiratait, de ezeket csak jóval később adták ki. 1867 után hazatérhetett, de közszereplést soha többé nem vállalt. A magyar miniszterelnökök közül Tisza Kálmán, Bánffy Dezső és Tisza István fokozatosan emelkedő állami támogatásban részesítette. 98 éves korában, 1916-ban érte a halál.

Görgei kétségkívül a szabadságharc legtehetségesebb tábornoka volt. Az árulás vádja teljes képtelenség, kényszerhelyzetbe került, a fegyverletételen kívül más lehetősége nem volt. Síremléke nem messze található Kossuthétól a Fiumei úti temetőben, lovasszobra pedig a Várban látható. A Rákosi korszakban az eredeti szobor bronz alkotórészeit a Sztálin szoborhoz használták fel. A szobor helyreállítása azóta megtörtént. Az újraöntött alkotást 1998. május 21-én leplezték le. A tábornokot is rehabilitálták, nevét utcák és intézmények őrzik.

gorgei artur

Görgei Artúr síremléke a Fiumei úti temetőben

 

Weninger Endre

 

Kapcsolódó cikkünk:

Gróf Hadik András – Magyar hősök, hadvezérek

 

 

Hozzászólások