Egy verselő üzletasszony vall magáról

1950. november 20-án születtem a Békés megyei Kaszaper községben. E kis falu nem éppen az irodalmi életéről volt híres. Így eléggé feltűnő jelenség volt egy kislányka, még ma is sokszor elgondolkodom ezen, aki az ízes békési tájszólással körbevéve ösztönösen az ,,irodalmi magyar nyelvet” sajátította el, Isten tudja, hogyan. Lényeg, hogy szép beszédével mindig kilógott a sorból, pedig külső hatásként csak a nagypapája által hallgatott rádió előadói hatottak rá. Ez a kislányka én voltam, és talán születésemnél fogva hordoztam magamban a magyar nyelv és irodalom szeretetét.

Az általános iskola befejezése után egész családommal együtt Szegedre kerültem, ahol középiskolai magyar tanárnőm, Babi néni még jobban megkedveltette velem a verseket. Irodalmi színpados voltam, és nem volt olyan iskolai ünnepség, ahol ne mondtam volna verset. Kedvenc költőim Ady Endre, Radnóti Miklós, Petőfi Sándor és József Attila.

Nem nevezem költőnek magam, maradok a „verselő üzletasszony” megnevezésnél, de nagyon szeretném elérni a megtisztelő címet. 50. születésnapom alkalmából barátaim egy szép estét szerveztek nekem, mely részben meglepetés volt, melyet én is fokoztam azzal, hogy megírtam az „Embernek maradni” című versemet és felolvastam nekik. Ez volt csak igazi meglepetés – még a férjem számára is! −, mert műszaki végzettségem és az építőiparban folytatott tevékenységem mellett nem gondolták azt, hogy versimádó vagyok. Azt, hogy még verset is írok, még kevésbé.

2000. óta szakítok időt arra, hogy érzéseimet versekbe öntsem. Nem publikáltam sehol, és a legtöbb versemet csak az asztalfióknak, illetve a technikával haladva, a számítógépnek írtam. 2006-ban találkoztam Nagy L. Évával, és annyira megkedveltem őt, hogy megmutattam neki néhány versemet. Ő segített és támogatott abban, hogy merjem verseimet másoknak is megmutatni. Ő az én kritikusom és a költészetben lelki támaszom, akinek köszönettel tartozom kedves szavaiért.

Egy gyermekem született, Tamás − s ha az Isten is megsegít, az ősszel megszületik az első vér szerinti unokám. De a második férjem révén egy népes család tagja vagyok: három lány pótmamája, egy kislány nagymamája. Keresztgyerekeim is igen közel állnak hozzám.

Most úgy érzem, hogy sem a munkám, sem a verseim nélkül nem lenne teljes az életem. Mindkét világ az én világom, melyben otthonosan mozgok, és szükségem van arra, hogy sikeres legyek. Most, hogy pár éve újra írok verseket, remélem, hogy soha nem fogom abbahagyni az írást. Aki verseket képes írni, annak írnia kell az utolsó pillanatáig, mert minden verssel egy darabkát hagy a földön a lelkéből, az érzéseiből.    

Kecskeméten 1992 óta élek és dolgozom a barátainkkal együtt alapított építőipari cégeinkben. Azóta igazi barátokra találtam, és jól érzem magam e kedves városban. Szeretném, ha olvasóim tetszését is megnyernék a verseim, a bennük megfogalmazott üzenetek. Ma már nyugdíjasként forgatom a tollat, mert nekem is eljött a megérdemelt pihenés ideje!

Forrás: Üzen a homok

 

 

Ferencziné Szakállas Anna

Anyámhoz

Törékeny testét nézegetve
Visszatekintek életemre.
Hogy az erõs asszony mivé vált,
És tõlem még most sem kér, csak ád!

Az élete mindig én voltam,
S én teljes erõmmel karoltam.
És mégis mindig azt kérdem én:
Mindent megtettem õérte én?

Szerettem-e úgy, ahogy Õ szeret?
Megköszöntem ezt az életet?
Most köszönök mindent jó anyám,
S hogy az anyaságot hagytad rám.

Te megtanítottad, hogy legyek
Önzetlen anya, ha az leszek.
Szeretem törékeny testedet.
S benne a hatalmas lelkedet.

Hozzászólások