Életünk színei. Mit látnak a csecsemők és vajon hány éves kortól gyengül a színlátás? Látási szervrendszerünk igen korán fejlődésnek indul. A magzat már az anyaméhben is reagálhat a fényre, a színlátás azonban csak a kisbaba születése után áll csatasorba.

Milyen színeket látnak a babák, és milyen koruktól kezdve látják azokat? A többi közt erre is fény derül a Spektrum legújabb dokumentumfilmjében, amelyben olyan tudósok is megszólalnak, akik a színvakság gyógymódját keresik, vagy akik a színek és hangok kapcsolódását vizsgálják.

Doktor Anna Franklin, a University of Sussex pszichológusa és doktoráló diákja, Alice Skelton 4 és 6 hónap közti kisgyerekek színérzékenységét vizsgálta meg.
A babák színlátása jelentősen eltér a felnőttekétől, az viszont tökéletes tévhit, hogy teljesen fekete-fehérben látnak. A kicsik teljesen másképp látják a világot, mint a felnőttek, életük első pár napjában látásuk meglehetősen homályos. Ami a színeket illeti, sok színt a babák egyáltalán nem látnak. Bizonyos színeket – például egy igazán intenzív jajvöröst – azonban képesek megkülönböztetni a szürke háttértől.

A babák szeme és agya egyaránt fejlődik, ahogyan növekszenek – és ezzel együtt fejlődik a színérzékelésük is. A szemmozgás-követő technológia segítségével megállapítható, milyen telítettnek kell lennie egy színnek ahhoz, hogy egy baba is észlelje.

A kísérletben egy színes korong látható szürke háttéren újra meg újra, de minden esetben egy kicsivel kevésbé telített színben, amíg el nem éri azt az árnyalatot, amely már nem eléggé telített hozzá, hogy a baba érzékelhesse. A kutatásban szereplő kicsik számára a telítetlen kék és sárga színek bizonyultak a legnehezebben észrevehetőnek, és nappali fényben éppen ezen a kék-sárga tengelyen a legnagyobb a variancia.

A babák kevésbé látják a pasztellszíneket; inkább a ragyogó, intenzív színek ragadják meg a figyelmüket. Hat hónapos korukra viszont már a teljes spektrumot látják, de csak abban az esetben, ha a színek teljesen telítettek.
Színlátásunk csak a késő kamaszkorban éri el teljes funkcionalitását, de alig 30 éves korunk körül a színlátás sajnos ismét elkezd gyengülni.

De mi is a szín pontos definíciója?Annyi bizonyos, hogy a szín nem a minket körülvevő világ része. Az általunk látott színek kinek-kinek csak a fejében léteznek, azt vetítjük ki a világra; az őket kiváltó inger pedig a fény. Amikor a Napból vagy valamilyen mesterséges fényforrásból érkező fény valamilyen objektumot ér, bizonyos hullámhosszai elnyelődnek, míg mások visszaverődnek – ez utóbbiak érkeznek be a retinánkra.

A színérzékelés így a fény, a szemünk és az agyunk egymásra hatásából áll elő, vagyis gyakorlatilag a szín a mi agyszüleményünk. Igen hasznos eleme a világunk érzékelésének, de semmiképpen nem pontos eleme.

A neurológusok éppen ezért gyakran szubjektívnek nevezik a színérzékelést. Színek tekintetében – ahogy az az illúziókból is kiviláglik – az agyunk sokszor közvetlenül a következtetésekre ugrik. Egy objektum színét sokszor érzékeljük többé-kevésbé ugyanolyannak, dacára a megváltozott fényeknek. Ezt a jelenséget nevezzük “színállandóságnak”.

A színállandóságot az agyunk generálja, hogy kompenzálja a tárgyakat megvilágító fény hol ilyen, hol olyan színét. A tárgyat megvilágító fény változásával változik a tárgyról visszaverődő fény is, az agy pedig alkalmazkodik a különbséghez, hogy az adott objektumot állandó színűnek láthassuk.

A színállandóságnak köszönhető, hogy ha látunk egy piros almát a konyhában, majd kisétálunk vele a napfénybe, ahol egészen más a ráeső fény, itt is, ott is pirosnak látjuk azt.

Ennek híján az az alma a szabadban inkább kéknek látszana, naplemente idején viszont inkább narancsszínűnek. Mi mégis pirosnak érzékeljük az almát, ami segít nekünk a gyorsabb felismerésében. Még ma sem tudjuk, agyunk pontosan mit és hogyan tesz a színállandóságért, annyi azonban bizonyos, hogy a szemünkben lévő fényérzékelő receptorok is a feladvány részei, mivel az érzékenységük folyamatos változtatásának képessége is hozzájárul, hogy állandónak láthassuk a színeket. Hurlbert professzor úgy sejti, ebben egyéni múltunk is szerepet játszik, mégpedig az “emlékezetszínek” révén, ami nem más, mint az a szín, amelyet egy ismerős objektumhoz a memóriánkban őrzünk, például hogy a banán sárga…

Legyen szó akár színállandóságról, emlékezetszínről vagy szinesztéziáról, az Életünk színei c. dokumentumfilm számos érdekességet mutat be a nézőknek, amely március 7-én 16 órakor debütál a Spektrumon.

Forrás: AMC Networks International

Korábbi hasonló cikkünk: A repülés kalandos története – Forradalmi találmányok a Spektrumon

 

 

Hozzászólások