Az emberiség történelmében a repülés álma sokáig csak álom maradt, de végül nem is annyira régen néhány zseniális elmének köszönhetően megváltozott a világ. Ebben a pillanatban is legalább félmillióan repülnek a levegőben, de bő ezeregyszáz évvel ezelőtt még senki sem szárnyalt a levegőben – egy ötletes feltalálót kivéve, aki messze megelőzte a korát.

 

Úgy tartják, hogy 860 körül egy Abbász Ibn Firnász nevű férfi felkapaszkodott a hegytetőre a mórok uralta Ibériában. Tollakat erősített a testére és a karjaira, szárnyat készített magának, de ez azonban még messze volt a sikertől…

A sikeres repüléshez meg kellett ismerni a levegőben ható titokzatos erőket. A rejtély megoldását nem más, mint Leonardo da Vinci kezdte el, aki komolyan foglalkozott a repülő állatokkal, tudni akarta, hogyan tartja őket a magasban a szárnyverés. Felismerte, hogy a karunkra rögzített szárny nem válhat be, mert ehhez az ember izmai nem elég erősek. Előállt tehát egy forradalmi ötlettel: emberi karra rögzített szárnyak helyett inkább egy madárként csapkodó szárnyas gépezetet tervezett. Gondolatban tehát feltalálta az első repülőgépet.

Életében több mint tucatnyi szárnycsapkodó masinát tervezett, de – ha jól tudjuk – egyik sem repült. Vajon miért? Mi a madárszárny titka, amelyre még a zseniális Leonardo da Vinci sem jött rá? A válaszhoz aerodinamikai ismeretek is szükségeltettek, mert a tudósok korábban azt hitték, hogy csak mechanikai hatással vagy csapkodó szárnyakkal lehet elérni az emelőerőt.

Sir George Cayley így egészen máshogy közelített a történethez és elkezdte saját repülőgépe építését, majd közel 50 éven át tökéletesítette annak terveit. Végül 1849 körül kész volt embert reptetni vele – persze csak egy 10 éves fiút. De az a repülés változtatott meg mindent, az első működő siklógép Cayley műve volt.

Ezután következett a léggömb, majd hamarosan a Wright-fivérek is bekapcsolódtak a repülés történetébe, mindent elolvastak Cayley, Penaud és Lilienthal munkásságáról, és rájöttek: sokat kell még tanulniuk a szárny tudományáról. Egy bicikli elejére vízszintes kereket szereltek, és erre különféle szárnymodelleket rögzítettek. Ezek egyenletes tempóban haladva légáramlatot keltettek, így szereztek a testvérek valós adatokat az egyes szárnytípusok működéséről.

1899-ben aztán Wilbur Wrightnak sikerült a nagy áttörés: a kerékpárja vázára erősített kartondobozzal játszadozott, ekkor támadt egy ötlete – és ez aztán forradalmasította a repülést. Elképzelésének lényege a szárny elcsavarása volt. Azzal, hogy csűrik – vagy elcsavarják – a szárnyat, annak két oldalán megváltozik a felhajtóerő. A felfelé térített oldalon megnő az emelőerő, így a gép orsózni kezd, és kormányozható lesz. A rendszert egy bölcsőben hasaló pilóta kezelte. Huzalok rendszerével érték el: ha elmozdítja a csípőjét, akkor a szárny elcsavarodik, a gép elfordul. Az irányt a gép farkán lévő mozgatható kormánylapát szabta meg, az elülső, vízszintes felület volt a magassági kormány. Először sikerült olyan repülőgépet alkotni, amelyet bármely irányba lehetett irányítani.

1902-es siklógépük megoldotta a legnehezebb feladatot, a kormányzást, de csak vitorlázni tudott. A Wright-fivéreknek egy évvel később sikerült olyan motort készíteniük, amelyik elég könnyű volt egy repülőgép hajtásához. Így 1903. december 17-én került sor az első motoros repülésre Kitty Hawk-nál.

Több mint ezer év kellett Ibn Firnász vakmerő szárnyas ugrása után, hogy az ember megtanuljon repülni. Ezután már gyors volt a fejlődés. Wrighték 1908-ban adták el az amerikai védelmi minisztériumnak az első maguk gyártotta repülőgépet, 25 ezer, mai értékén 700 ezer dollárért. A következő tíz évben nyaktörő tempóban fejlesztették a repülőgépeket, majd az I. világháborúban még gyorsabban.

1929-ben elindult az első transzkontinentális légi járat. A szolgáltatást csodás 48 órás utazásként reklámozták New York és Los Angeles között. A flancolás csúcsa volt egy ilyen út, mai áron számolva 5000 dollárért – csak odafelé –, de egyben a kitartás igazi próbája is. Az utasok egy 850 kilométeres éjszakai vonatozással érték el az ohiói Columbus repterét. Ott szálltak át egy Ford Trimotor gépre, a repülőút első napján. A gép négyszer landolt, hogy tankoljon, majd utolsó állomásként Oklahomába érkezett. Onnan az utasok ismét hálókocsiban jutottak el a következő reptérig. Másnap egy másik repülőgép vitte őket tovább, háromszori leszállással. Végül kétnapi vonatozás és repülés után feltűnt előttük Los Angeles.

Noha a reklámfilm újszerű és szórakoztató élményt ígért, a valóság gyakran másmilyennek bizonyult. Az alig 1500 méter magasan szálló hárommotoros gépben eléggé kellemetlenné vált az utazás, ha az időjárás rosszra fordult. Szeptemberben az egyik gép a Taylor-hegynek ütközött, és mindenki meghalt. Ez volt az első polgári légi katasztrófa.

Míg végül eljött a sugárhajtás korszaka, az első sikeres repülésre 1941. május 15-én került sor.

Az, hogy az emberiség jó része repülőgépre ülhet, és viszonylag olcsón, órák alatt eljuthat szinte bárhová, javarészt Frank Whittle-nek köszönhető…

A február 15-én 16 órakor Spektrumon debütáló „Forradalmi találmányok” című sorozatból a repülés története mellett a nézők megismerhetik az autó, a rakéta, az okostelefon, a teleszkóp, és robotok történetét is.

Forrás: AMC Networks International

 

Hozzászólások