“Tágabb értelem” – Éppen 4 éve annak, hogy ezzel a címmel egy pódiumbeszélgetés-sorozat indult a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. Az első alkalommal a mesterséges intelligencia tágabb értelméről beszélgetett egy szaktudós, egy orvosszakértő és egy filozófus.

“Tágabb Értelem”?!

Igazából nekem egy művész (irodalmár, képzőművész, filmművész) hiányzott már akkor is ebből a körből. Mert ugyan említettek a jelenlévők és hozzászólók néhány sci-fi írót és filmalkotást is, de jó lett volna, ha egy ilyen oldalról hallhattunk volna gondolatokat. Hiszen az említett alkotásokban a tíz-húsz-ötven-száz évvel ezelőtti fikciók mára már itt vannak az életünkben, a Hold- vagy Mars-utazástól a klónozáson át a “figyel a nagytesvérig” minden.

A filmek, amik csak azon a héten a tvben bemutatásra kerültek, és a témához szorosan kötődnek. Halál Palermóban, vagy T.S. Spilvet különös utazása.

És az a film, amelyiknek egyenesen az a címe, hogy A.I. – Mesterséges értelem /A.I. Artificial Intelligence/

Most arra vállalkozom, hogy egy műszakiból lett keresztény újságíró szemszögéből írok egy kis elmélkedést a mesterséges értelem témájáról. Kezdeném a saját életemből vett, a munkámat megkönnyítő eszközök felsorolásával.

Műszakiként a hetvenes években villamosgép szerkesztőként a rajztáblára szerelt rajzgéppel, a grafitceruzával és körzővel, a logarléccel, vagy a kurblis számológéppel kezdeném, ahol a számolásunk helyi értékét még mi határozhattuk meg. Majd jött a lyukkártya-lyukszalag-korszak, amelynek még egy kis tekercséből ma is hajtogatok csillagokat a karácsonyfára. Majd egyszerre csak egy tányérnagyságú floppyval működő, asztalba épített számítógépen számoltuk ki a transzformátor vagy aszinkron motor paramétereit-méreteit, s gépidőért álltunk sorba a kollégákkal. A floppy mérete egyre csökkent, a férfi ingzseb-nagyságnál abbamaradt, és áttért a világ a CD-re DVD-re, USB-re.

Majd jött az életembe a számítógéppel való rajzolás, szövegszerkesztés, táblázatkezelés… És ettől kezdve számomra mindez a képzőművészet, a számítógépes grafika és a kiadványszerkesztés irányába terelt…

Volt egy kis kitérőm az egészségügyi informatika irányába is a Lipótmezőn…

S mára online írok újságot szerkesztő felületeken, digitális fényképezőgéppel fotózom a képeket az illusztrációhoz, és telefon helyett inkább e-mailváltásban vagyok a riportalanyokkal, szerkesztőtársakkal. Chatelek a családommal, hogy ne zavarjam őket a munkájukban.

“Tágabb Értelem”?!

A covid alatt pedig “rece-fice-zimmel-zoom”-moltunk is rendesen. A tv-ben nézve az eseményeket, hírességeket, közben az okostelefonon nézem meg, hány évesek, és hogy lettek híresek. S mindez az egész az én 66-67 évemből az utóbbi negyvenegynéhányban történt.

“Tágabb Értelem”?!

Eszembe jutnak történetek rettenetes jóslatokról, még a gőzgép előtti időkből, hogy a lóürülék hány méter vastagságban fogja beborítani a Földet. Aztán jött a gőzhajtású mozdony és hajó.

Thoreou mesternek pedig még fájt, ahogy keresztülhasított ez a gőzmozdony a havas téli éjszakán.

“A falubeliek … ahelyett hogy kimennének a tóra fürödni vagy inni, azt tervezik, hogy vizét … csövön bevezetik a faluba, hogy mosogassanak vele! Igen, egy csap megforgatásával vagy egy dugasz kihúzásával akarják kiérdemelni maguknak Waldent. Az ördögi Vasparipa, melynek fülsértő nyihogását az egész városban hallani, patájával beszennyezte a Forró Forrást, ő legelte le az erdőségeket is Walden partjairól – ez az új trójai ló, a pénzsóvár görögök ajándéka, amely ezer meg ezer embert visz a gyomrában! Hol van a nemzeti hős… aki szembeszállna vele a Mély Hasadékban, és pöffeszkedő kártevő bordái közé döfné lándzsáját!

A masiniszta még éjjel sem felejtheti el – vagy legalábbis a lelke nem felejtheti el – hogy nap közben legalább egyszer feltűnt előtte a békesség, tisztaság látomása. Már egyszeri látása is elég, hogy lemossa a főutca piszkát és a mozdony kormát. Javasolnám, hogy nevezzék el „Isten Cseppjének”.


A telefon feltalálásakor pedig a régi öregek attól féltek, hogy több lesz a hazudós ember. Hiszen, ha nem látjuk a másik ember arcát, akkor azt hitet el velünk, amit csak akar. Az Ön életét is telefonja a telefonja?

“Tágabb Értelem”?!

2016-ban egy jövőkutató honlapon találtam, hogy a Georgiai Műszaki Egyetem hallgatóinak ügyeit öt hónapig egy Jill Watson nevű tanársegéd intézte, aki valójában egy robot, egy mesterséges intelligencia:

E-mailes és fórumos üzenetekre válaszolt, és még időpontokra is figyelmeztette a hallgatókat. A diákok elmondása szerint a digitális asszisztenstől érkező levelek hétköznapi és pontos üzeneteknek tűntek, sokszor még szlenget is használt. A dolog egyáltalán nem tűnt fel nekik, viszont gyanúsnak tartották, hogy a levelekre mindig pár percen belül választ is kaptak. Az egyik diák arra tippelt, hogy egy egyszerű, barátságos tanársegéd lehet, aki épp a doktoriját írja.

Mára jó színészi alakítással, valódi érzelmeket mímelve már mindent elhitetnek az emberrel és annak lányával. Mint ahogy a mindig óvatos főhős gyanakvása – ismerve a gyenge pontját -, kijátszható volt a Senki többet című filmben.

Vagy, hogy bolondok vagyunk, ha nem vesszük fel ezt, vagy azt a hitelt, aminek visszafizetéséért dolgozunk aztán életünk végéig. Erről például már álljon is itt a Krízispont című film és az arról szóló elmélkedésem.


Magam is tanultam arról, hogyan manipulálhatnak bennünket észrevétlenül a mozifilm filmkockái közé csempészett üdítő képének felvillantásával, amit a szem nem is érzékel, csak az agy…, és amit a film után hanyatt-homlok rohanunk megvenni a büfében…

Majd kilépve a moziból a “való-világba”, a szemünknek éppen elég, ha sárgára festik az étterem falát, és máris megkordul a gyomrunk, evés nélkül beindul az emésztés, éhségérzetünk lesz.

A szaglószervünk manipulálására pedig csak édeskés illatú aromát kell a metroaluljáróban generálni, mely máris éhségérzetet generál bennünk. Rohanunk is azonnal az ott levő látványpékségbe megvenni a “mentes-sült-semmit”, amelyben több az üres buborék mint a tápanyag, s amely az ígért fogyás helyett hájat növeszt a derekunkra.

Értelmünk pedig gömbfelület mentén tágul. Minél nagyobb a tudásunk gömbfelülete, annál nagyobb felületen találkozik a nemtudással.

„Csak az a nap virrad fel, amelyre tudatosan ébredünk.” (Henry David Thoreau)

Kellő tudatossággal szépen, napról-napra bevehetővé válik a nemtudás birodalma is, ami természtesen végtelen.

„Az élet a finomításról szól, nem a tökéletességről.” (Dan Millman)

“A világ labirintus, és a labirintus nyílása nem más, mint a világ szépsége. Befelé csalogat mindnyájunkat. És el is indulunk mindannyian életünk kezdetén a világ szépségének igézetével. Alig teszünk azonban néhány lépést, máris azt vesszük észtre, hogy az szertefoszlott a tekintetünk előtt, a labirintus járatai egy-kettőre megsemmisítették emlékét. Nem találjuk többé a labirintus nyílását. Hirtelen úgy érezzük, végzetesen egyedül vagyunk, egyedül menetelünk, elveszítve legközelebbi szeretteink segítségét, de önérzékelésünket is.

Azt sem tudjuk, haladunk-e valójában, vagy csupán magunk körül forgunk. Legtöbb társunk elcsigázva adja föl a küzdelmet anélkül, hogy helyzetükről a legcsekélyebb ismeretük lenne. Kevesen vannak, akik nem veszítik el a bátorságukat, és folytatják útjukat a labirintus belseje felé. És ott, a labirintus középpontjában Isten várja, hogy fölfalja őket. Istenben átváltozva, Istentől „megemésztve” nyernek ezek kibocsátást, és lesznek ezek után őrállók a labirintus bejáratánál. A nyílás elé állnak, hogy szelíden befelé tessékeljék az arra igyekvőket.” (Simone Weil)

…………

 

75 éves a tranzisztor

1947. december 23-án mutatták be az amerikai Bell cég New York-i laboratóriumában a múlt század egyik legfontosabb találmányának, a tranzisztornak első működőképes példányát. Addig egy csöves számítógép akár 30 tonnát is nyomhatott, ma pedig elfér a kabátunk belső zsebében…

Tranzisztor óta pedig?!

A testvérem kisiskolásként a 70-es évek elején az Ezermester újság kapcsolási vázlatait böngészve, darabonként beszerezve a Böszörményi út és Nagyenyed utca sarkán kevő “Híradástechnikai Alkatrészek Boltjából” az alkatrészeket, megépített egy tranzisztoros rádiót, amin egyszer csak megszólalt a Kossuth rádió hangja. Aztán gyengeáramú villamosmérnök lett 1985-ben és hardware szakemberré vált, nyáklap-forrasztás… IC… PC… lett a munkája élete végéig.

Most meg itt a legfrissebb hír:

Olyan elektronikus „agyakat” telepítettek a napenergiával működő robotokra, amelyek 100–250 mikrométer nagyságúak, mint egy hangyafej, hogy önállóan tudjanak járni anélkül, hogy külső irányításuk lenne. Hozzáférés a teljes cikkhez: itt

Ezt már én is alig tudom felfogni épp ésszel! Hová tartunk?! És ezt a nagy tudományunkat mire használjuk?!

 

Grafikák: a Labirintus variációk sorozatomból

Antalffy Yvette

Forrás: Napi hYVószó.blog

 

Hasonló cikkünk:

Az Ön életét is telefonja a telefonja?