Ambrus József erdélyi származású költő életét és munkásságát már régóta nyomon követi a Montázsmagazin. Két interjú is készült vele eddig. Az egyikben inkább az életét ismerhettük meg, a másikban a költészetről, a versekről, a gyarapodó köteteiről vallott. Most újabb mérföldkőhöz érkezett a szerző. Megjelent új verses kötete, melynek figyelemfelkeltő címe van: Egyedül Európában.

egyedul europaban

Kedves Józsi! Hányadik a sorban az új köteted? Mit súg a cím: Egyedül Európában? Miért egyedül és miért Európában? Kikért szólnak verseid csengő harangjai?

Köszöntöm a Montázsmagazin szerkesztőit és olvasóit! Könyveim között első helyre avanzsált az Egyedül Európában című hetedik verseskötetem. Szokták mondani, hogy minden írónak, költőnek a legújabb könyve a legjobb, a legbecsesebb. A cím nem véletlen, hogy most látott napvilágot, hiszen a trianoni békeszerződés 100. évfordulójára jelent meg. Ezzel szeretnék részt vállalni, adózni az ország veszteségének, a határon túli magyaroknak.

Maga a cím egy állásfoglalás, egy kinyilatkoztatás, saját tragédiám, tragédiánk. Sorsunk összefonódását, az egyént, a költőt és Magyarországot kapcsolom össze az egyedülléttel. Mint tudjuk, nincs még egy ilyen ország, mint Magyarország, amely minden nemzetrésze porlik, vérzik vesztesége folytán.

 

egyedul europaban

Mennyiben más ez a kötet az eddigiektől? A témaválasztásodnak melyek a kulcsszavai?

Ez a könyv a legérettebb, a legkiforrottabb, minőségben, tartalomban és terjedelemben is felülmúlja a korábbiakat… Kiforrott költeményeknek tekintem.

Mindenképp az előszó íróját, Dr. Deák-Sárosi Lászlót kell megemlítenem, hiszen egy olyan alapos tanulmányt írt, mintha saját szavaimat látnám. Remekül belelátott a költészetem mélységeibe, bugyraiba. Amint írja:

“Ambrus József minden verse filozófiai és etikai kinyilatkoztatások sorozatából áll. Szemléltetés, bizonyítás, illetve verseiben nem igazán található semmiféle töltelékszöveg, minden kifejezés egy-egy kijelentés, értelmi, vagy érzelmi állásfoglalás. Képszerű alapzatokat és szóképeket alkalmaz.”

Kulcsszavak sokszor halmozódnak, pl. a metaforák, metonímiák (névcsere), szinesztéziák, melyek sokszor szimbólummá emelkednek.

Szóképeim egyéni látásmódra törekednek, kiemelt stíluselem a ritmus, beleértve a rímet is. Sok helyen helyzetképeket talál az olvasó, vizuális érzetet keltő alakzatok… Néhány kép: – „az igazság vére szivárog” – „a látvány szögesdrótja lettem” – „sebzett képek” – „kóbor vágy” – „a jóllakott rímek alkudoznak”… Nem csiszolom agyon a rímeket, – ragrímek, és szabados asszonáncok csengenek össze a sorvégeken…

Van egy kedvelt versformám, – és visszakanyarodok az előszóhoz, ahol Deák-Sárosi László írja:

„Ezt a versformát nem tudnám idézni a magyar vagy a világirodalomból, talán nem is létezik, de ez a versforma a szonettek egyfajta kibővítése, variációja”.

Korábbi könyveimben is megtalálható ez a versszerkezet. 12+8+4+ sorok, egyedi szonettvariáció, ölelkező rímes, szabadon váltakozó, általában 9–11 szótagszám közötti sorokból áll. Könnyen emészthető!

Keményen dolgoztál azért, amit eddig elértél. Hogy érzed magad most, az új köteted megjelenése után?

Egy saját képet használnék erre a kérdésre: „Porból lettem, és jambus leszek”. Úgy érzem, ebben a verses kötetben maradéktalanul sikerült bemutatnom, kifejeznem az igazi költői hitvallásomat, világnézetemet. Az Egyedül Európában egy célba ért könyv az útkeresésben, ezért mondhatom, hogy számomra igazi boldogság. Jó érzés tölt el, hiszen pár évvel ezelőtt álmodni sem mertem egy ilyen verseskötetről… (Ajánlom a szakmának is.)

Milyen kiemelkedő sikereket tudhatsz magadénak az utóbbi időben? Mire sarkall ez téged a közeljövőre nézve?

Mondhatom, az utóbbi időben több olyan fórumra jutottam el, ahol neves és elismert szerzők publikálnak. Komolyabb díjat még nem kaptam, de ha nincs, verset akkor is írok, és következő könyvet akkor is tervezek. Biztos jó érzés, de ha lesz, mindenképp beszámolok róla. Számomra a magyar irodalom fennmaradása a cél…

A „Karantének pályázaton” 2 versem szerepelt: – Szerver-gondolat, és Vírusidőben címmel. A Líra és a Libri könyvesboltban kaphatók a könyveim. Több internetes portálon jelen vagyok a verseimmel, és könyveim is megtalálhatók, rendelhetők.

Sántha György kecskeméti költő a két világháború között gyakran fogadta barátait, országosan ismert költőket, írókat jakabszállási kúriájában. Igazi kulturális csemege volt egy-egy ilyen találkozó. Hallom, te is valami hasonló fába vágtad a fejszédet…

Így igaz! Jók és valósak az információid. Valami hasonlót szeretnék Lajosmizsén. Minden évben szeretném megszervezni a Kortárs Költők Lajosmizsei Találkozóját. Remélem, lesz támogatóm, és a színvonal is hasonló lesz, mint amit említettél. Maradandót szeretnék alkotni az irodalmi palettán. Több irodalmi csoportnak tagja vagyok.

A szülőföld visszahúz, visszahív… Te is egyre több szállal kötődsz Erdélyhez. Melyek ezek?

Valóban Erdély szülötte vagyok, Székelyföldön, Gyergyószentmiklóson születtem. Bár harminc éve élek Magyarországon, mégis naponta visszakalandozom. Verseim is kötődnek a Székelyföldhöz. Mondhatom, hogy székely költő vagyok.

Hol olvashatjuk verseidet a köteteiden kívül? Milyen találkozási lehetőségeid vannak az olvasókkal?

Vannak újságok, ahol rendszeresen publikálom a verseimet, és antológiákban is szívesen szerepelek. Eddig több mint ötven antológiában jelentek meg verseim. Folyamatosan szélesül a publikálási terem, egy-egy lehetőség akár egy elismeréssel is felér.

Végezetül mesélj valamit a további terveidről! Az ember nem áll meg félúton… Mi mindent szeretnél még elérni, megvalósítani?

Radnai István költőbarátom írta Egy marék szerenád c könyvem előszavában, hogy „életem delén” – valóban ott járok, de nincs megállás, nem szeretnék megállni. Remélem, a sors kegyes lesz hozzám, és hagyja a maximális kibontakozást, a terveimet megvalósíthatom az irodalom terén is. A jövőre nézve vannak terveim, álmaim… Szeretnék még néhány könyvet kiadni, ha az élet is úgy akarja.

Még sok ötlet lapul bennem iktatlanul.

Csak vers az, ami
– örökkön éltet,
ez ad erőt nekem,
ez maga az élet!

Köszönöm az interjút! További sikeres költői tevékenységet, terveid megvalósulását, az olvasók szeretetét kívánom neked! Ha a költészeteddel az egész világot nem is váltod meg, de mély nyomot hagysz sok olvasód lelkében.

egyedul europaban

 

AMBRUS JÓZSEF: IRODALMI HANGULAT 

A versek bolygóján szavak nélkül,
kiürült bódulat kápráztat el,
merész ritmusban átjár menedékül
hangod, ha magad is hangszer leszel.
Romlott véleményed néha kikérik,
– a látszat szikrákat parancsol –
példás anyagot a csengetésig,
kívánok a sosem-volt pillanattól.
Pakolgatom a féltékeny ráncokat,
de megvakít a természet rendje,
csak bámulom a kócos hangokat,
esküszöm, semmi nem jut eszembe.

Falra szögelem a hamis bolygót,
kellékeit a versek ellen nevelem,
átfestem a vesztes kompozíciót,
mert közismert a tény, a fegyelem.
Magával vitt a szétfolyt lendület,
– szememben játék tükröződött,
hiányos ritmusban a tűzszünet,
bemázolt semmiséggel megőrzött.

Versek bolygóján hiányos égbolt,
– irodalmi hangulat közeleg, –
képeket festek érzékeny anyagból,
de a bolygó nekem sosem lesz kerek.

 

SZEREPEK

Az igazság legyen szabad,
a szabadság legyen igaz,
mindkettő kifosztott pillanat,
szépségem elrejtett vigasz.
A szabadság kifosztott elme,
szemem az igazságra tapad,
semmivé leszel a végtelenbe,
– az igazság szépsége alatt.
Meddő a lelkem, tüdőm sivatag,
a homlokom belakott Éden, –
csontjaim égetik a sugarak,
amíg a szabadságot felidézem.

A költemény legyen igaz,
apró illemet tanul a lelkem,
fájdalommal a bordák alatt,
gondos körforgását fölnevelem.
Szabadság lesz a házigazda,
szemügyre veszem az emberséget,
meddő plágium jött új divatba,
és kóbor tűznyelő a mesterséged.

Túl sok vagyok nektek egyedül,
– cirkuszt játszanak a szerepek,
jogot formálsz, – ősit emberül,
mert a szabadság szépsége leszek.

TANÍTVÁNY

Jogom van élni Isten lelkében,
az erkölcsöd neveletlen semmi,
pusztulni virágzó szégyenében,
melynek katarzisa egy tenyérnyi.
Szent olajával befogta sebeim,
széthullott bennem a jó, a rossztól,
– szeretetből kihullott a semmi,
és templomot kaptál a gonosztól.
Fölszállok a reményre, félelemre,
csírája vagyok az új tavasznak,
Apolló vizével itatott az este,
és parázna lepelbe csavartak.

Gyilkosok közé feküdtem tegnap,
a művészet fogásait gyakoroltam,
bár penészes volt a betonfalat,
alkut kötöttem az utcaporban.
A jutalom rongyos bírája vagy,
lángolásom szégyenné változott,
mert őrködik fölöttem a varázslat,
és páholyba kísért egy tűsarok.

Visszatért homlokod az emberi,
a lelkiismeret törvénye diktál, –
csak öntelt büszkeségem termeli,
– és megtanít élni a halál.

 

ÚJ KORSZAK

MINDEN DAL RAJTAM CSENDÜL ÁT 

(Sík Sándor)

Ne fukarkodj a bölcs szavakkal,
légy hűséges az Isteni igéhez,
gyarapítsd szíved ifjú gondolattal,
mert szentek földjéhez csapódik a lélek.
Színes kövekben ifjú magzatok,
talán boldogok a lelki szegények,
– a próféta jeleket rajzolgatott,
s megvakult, ha Isten szemébe nézett.
Belső látásom békésen füstölög,
– a valóság álomképe ragyog,
a tavasz, a nyár szívedben örök,
mert új korszak ifjúsága vagyok.

Az Isteni ige kitörni készül,
modern ritmust diktál az élet,
ahol a gyerek apjával kibékül,
és a lélek is kaphat menedéket.
Ifjú hitem ha mégis elolvad,
s az édes szavak elenyésznek,
Gangesz partján a megbékélt halad,
arcán mosoly, kezében füzérek.
Szent balzsam édes szívverése,
Golgota tövisét hordozza a részem,
– mely ráhajol százezer igére,
és kővé dermed gyarló emberségem.

De emberszívemben az ifjú Nap,
– és az ölelés mértéke világít,
újjáépítem misztikus voltomat,
és a rozzant lelkem állomásait.

 

Weninger Erzsébet

 

 

Hozzászólások