Lenin halála után (1924) fokozatosan egyeduralmat épített ki a pártban, ellenfeleit száműzte, meggyilkoltatta vagy kirakatperek után kivégeztette. Nagyobb hatalma volt, mint korábban a cároknak, személye körül kultusz keletkezett. Ő volt a nagy vezér, népének bölcs tanítója. Az általa létrehozott rendszer csak színében különbözött a hitlerizmustól, nem barna volt, hanem vörös.

Ugyanúgy egypártrendszer volt, ahol a párt ellenőrizte a gazdaságot, kultúrát, sőt az emberek magánéletét is. Létrejött a kényszermunkatáborok rendszere (Gulág), ahol milliók pusztultak el. Az NKVD (a Gestaponak megfelelő titkosrendőrség) tárgyalás nélkül kínoztatta és ölhette meg emberek százezreit.

Valamilyen oknál fogva ezek a bűnök még mindig nem kapnak elég hangsúlyt. Változatlanul csak a náci bűnöket emlegetjük, és Nyugat-Európa nem hajlandó egyenlőségjelet tenni a két tömeggyilkos rendszer közé. Még él a nyugat-európai lelkiismeret-furdalás, nem hajlandók szembenézni azzal, hogy milyen ember volt a szövetségesük a világháború alatt, és a Nyugat hogyan szolgáltatta ki Közép-és Kelet-Európát a történelem egyik legsötétebb figurájának.

Nem lehet felbecsülni, hány millió ember haláláért felelős Sztálin. Csak egy-két példát szeretnék felhozni. Sokszor látunk elrettentő képeket a bergen-belseni vagy a buchenwaldi koncentrációs táborok hullahegyeiről, csontvázszerű túlélőiről. Ugyanilyen képeket láthatnánk az 1932-33-as ukrajnai éhínség áldozatairól is (becslések szerint Sztálin szándékosan 3-7 millió embert éheztetett halálra). De ezek a képek jóval kevesebb nyilvánosságot kapnak.

Folytathatnánk a sort a Szovjetunióban lezajlott deportálásokkal, a szörnyű szovjet hadifogolytáborokkal, a Katynban lemészárolt lengyel tisztekkel, vagy azzal a ténnyel, hogy a szovjet hadifoglyokat Sztálin árulóként kezelte és deportáltatta, ami gyakorlatilag halálos ítéletet jelentett. A sor túl hosszúra nyúlna.

Nemcsak az emberiségnek, hanem saját népének is gyilkosa volt. Ideje lenne, hogy az általa létrehozott rendszer végre megkapja méltó helyét a történészek értékelésében. Annál is inkább, mert szülőhazájában, Grúziában még áll a szobra, és nemzeti hősnek számít. Ma hatvan éve, hogy nincs az élők sorában.

Weninger Endre

Hozzászólások