Családias hangulatú kiállítás-megnyitóval zárult a Kárpát-medencei Pedagógusok V. Alkotótábora Lakiteleken, a Népfőiskolán. Élménybeszámoló a sikeres festőtáborról.

Idén ötödik alkalommal rendezték meg a Lakiteleki Népfőiskola Alapítvány jóvoltából a pedagógusok alkotótáborát. A tábor művészeti vezetője Szappanos István festőművész volt, aki fáradhatatlanul segítette, tanácsaival ösztönözte az alkotókat, és nap mint nap velük együtt hol pasztell, hol akvarell képeket készített a Tisza menti tájban, Tőserdőn, Lakiteleken vagy éppen Tiszaalpáron. De a műtermi munkálatoknál is szakmai tanácsokkal segítette munkájukat. A táborzáró kiállításon is egyénileg értékelte a tábor festészeti történéseit.

A tábor életében vannak törzsgárda tagnak számító alkotók, akik mellé idén új pedagógus alkotótársak is meghívást kaptak. Az új résztvevőket megkértem, hogy mondjanak néhány gondolatot arról, hogyan érezték magukat, milyen érzés volt lakóhelyüktől távol, Lakiteleken alkotni. Kíváncsian vártam a véleményüket az alkotóközösségről, valamint arról, hogy miben jelentett fejlődést számukra ez az alkotótábor.

Bors Ildikó, Veszprém (óvónő)

16 éve – mintegy véletlenül – kezdtem el rajzolgatni. A következő nyáron pedig már a Vámosi Alkotótáborban találtam magam – véletlenül. Aztán két éve (ismét véletlenül) összetalálkoztam Bíró Ernővel, akitől hallottam a lakiteleki táborról. Beszélgettünk, megtetszett, beajánlott Szappanos tanár úrnál, és most itt vagyok. Ez talán már nem véletlen.

Ez a tábor maga a mennyország! Inspiráló alkotók, kedves emberek, szakmai irányítás, építő kritika, figyelmesség, gyönyörű táj, rengeteg téma, jóindulat, kiállítási lehetőség, kiváló ellátás… Mi kell még? Év közben keveset tudok alkotni, mert a munkám is egész embert kíván, és ezen felül három gyermek édesanyja vagyok.

Itt most kedvemre annyit festhetek, amennyit akarok, bírok. Szappanos tanár úr személyében egy kedves, jó humorú, hozzáértő szakemberre találtam, aki jó érzékkel irányítja a csapatot. Ennél ideálisabb körülményeket el sem tudok képzelni. Nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek. Megtiszteltetés számomra, hogy meghívtak, és boldogan jönnék a jövőben is.

Sallai Lajos (Békéscsaba)

Az alkotótáborról alkotott véleményem teljes egészében optimális és pozitív kicsengésű. A kollektíva nagyon toleráns és együttműködő volt a turnus ideje alatt, őszinte véleménycsere jellemezte. A környezet kínálta magát, a szebbnél szebb témák sokasága miatt néha a bőség zavarát élveztük. A napfényes időjárás – leszámítva az egy-két napos hőséget – is a kedvünkbe járt.

Meghívóinktól kifogástalan ellátást kaptunk, a szobák esztétikusak, kulturáltak, kényelmesek voltak, és a szobákban, a műtermekben működő klíma a nagy melegben szinte ajándék volt. A napi háromszori étkezés minden igényt kielégített. Az itt töltött időszak tartalmas, szakmailag eredményes, hangulatában nagyon kellemes volt.

Varga Anikó (Kistelek)

A festészettel gyerekkori barátok vagyunk. Autodidaktaként festettem nagyon sokáig, de eljött az idő, amikor úgy gondoltam, ideje továbblépni. Szegeden elvégeztem a Rajz- és Művészettörténeti Tanszéken a képi ábrázolás szakot, és ez egy kicsit magabiztosabbá tett. Bátrabban nyúlok többféle technika után, és próbálok egy egyéni stílust kialakítani. Idén nagy megtiszteltetés ért: Szappanos István festőművésztől meghívást kaptam a Lakiteleki Népfőiskola festőtáborába.

Gyönyörű környezetbe kerültem, ahol nagyon kedves emberekkel is megismerkedtem. Mindenki saját egyéniségének megfelelően festette meg a Tisza menti tájat, a környező települések régi házait, és persze a templomtornyok sem maradtak ki. Számomra nagy élmény volt a tábor. Láthattam, hogyan festenek a társaim, a sokféle alkotói folyamat nagyon tanulságos volt nekem. Az esti beszélgetések is nagyon érdekesek voltak, ahol sok mindent tudtunk meg egymás életéről és munkájáról. Nagyszerű volt, hogy a tábor végére szép ismeretségek és barátságok köttettek.

Nagy élmény volt számunkra, hogy látogatást tettünk Tiszaalpáron. Dunszt István és felesége, Zsuzsa vendégül láttak bennünket tiszaalpári házukban. István szerint ez a kis ház az udvarával együtt a nyugalom szigete. Ezt mi is tanúsíthatjuk. A hét folyamán közülünk többen visszatértek megörökíteni a Dunszt portán látott szépségeket.

A tábor végére minden résztvevőn eluralkodott a jóleső fáradtság érzése, hiszen nagyon mozgalmas időszakot éltünk meg Lakiteleken. Nem volt más dolgunk, csak festeni és festeni. A szervezők maximálisan biztosították számunkra a nyugodt alkotótevékenységhez szükséges feltételeket. Egy kis időre kikapcsolódhattunk, feledhettük mindennapi gondjainkat, önfeledten alkothattunk. Köszönjük Lezsák Sándornak, hogy figyelemmel kísérte a munkánkat, és azt is, hogy sok tennivalója közben szakított egy kis időt a velünk való beszélgetésre is.

Beszélgetés Lezsák Sándorral

A környező táj szépségei megihlettek bennünket, és a nagy meleg ellenére is szorgalmasan festettünk kint a tájban is. A klimatizált műtermekben lehetőségünk volt akár késő este is alkotni, tapasztalatot cserélni, beszélgetni, együtt énekelni Dunszt Istvánnal, aki szinte minden nap felfrissített bennünket csodálatos dalaival és gitározásával.

Nagyon tartalmas napokat tölthettünk a Népfőiskolán vendéglátóink jóvoltából. Biztos vagyok benne, hogy tájbéli élményeink még jó néhány festményünkön vissza fognak köszönni. Jó volt újra a Népfőiskolán alkotni! Köszönjük a vendéglátóinknak a lehetőséget!

 

 

Almási Zsuzsanna akvarellfestő

 

 

 

Hozzászólások