Ismét Kerekegyházán jártam… Ha nosztalgiázni szeretne, látogasson el Kerekegyházára a Szecsődi Udvarházba, ahol kéthetente kiállítás, felolvasó délután és egy-egy zenekar várja az odalátogatókat. Ott ismerkedtem meg Zoli babával, azaz Varga Zoltán Mihállyal és a Horizont zenekarral. Zolitól mindjárt meg is kérdeztem, hogy honnan kapta ezt a nem mindennapi nevet férfiú létére.

Köszönöm a lehetőséget. Egy gyors választ adnék erre a bonyolult kérdésre. Nagyon fiatalon kezdtem a zenélést, és szerencsém volt: 15 évesen tagja lehettem Kecskemét város kimondottan népszerű Hell’s zenekarának. Mivel kerek képem van, és akkoriban hosszú hajam volt, sokan kérdezték a szólógitáros zenekarvezetőt, Pullai Jánost, aki Zénó becenévre hallgat a mai napig is, hogy ki ez a „lány” a zenekarban. Zénó rafináltan rávágta, hogy „ő a BABA” .Tehát így lettem Zoli baba, sokan még ma sem tudják, hogy Varga Zoltán Mihályként kereszteltek meg… Az idő múlásával lassan a Zoli PAPA megszólítás esedékes.

Milyen gyermekkorod volt?

Kimondottan jó gyerekkorom volt. Zongoraművészt akartak belőlem faragni, épp ezért – bár egy szódagyári lakásban laktunk -, a nagymamám vett egy hangversenyzongorát, és egész kicsi koromtól kezdve zongoratanárnőm volt. Nem igazán örültem neki, mert nem mehettem focizni, és egész gyermekkorom a komolyzene körül forgott. Több nagy művész előtt játszottam kisgyerekként koncerteken. Aztán úgy 13 lehettem, mikor azt mondtam a nagymamámnak, hogy én most már nem zongorázom tovább, gitározni szeretnék. Erre vett egy doboz gitárt. Innen indul a következő, máig tartó történet.

Zolika harmonikázik

Van olyan gyermekkori élményed, amelyet szívesen megosztanál velünk?

Semmi különöset nem mondhatok. Talán annyit, hogy több iskolában megfordultam az akkori változó körzetesítések miatt. Tehát nem a magaviseletemmel volt baj. Viszont sok barátot szereztem, ami a zenei pályafutásomra nézve fontos volt.

Van muzsikus a családodban?

Az apai ág a nagyon fontos ebben a kérdésben, mert az „összes” nagypapám kántortanító volt a református egyháznál. Apám gyönyörűen, hatalmas hanggal énekelt, valamint kimondottan jól zongorázott.

Mi az eredeti foglalkozásod? Manapság hol, mit dolgozol?

Ez igazán nehéz kérdés, mert a véletlen úgy hozta, hogy több szakmám van, de a legtöbbet műszerészként dolgoztam gyárakban, pl. BRG, DDDK, Bosch Electronic Service. Jelenleg „friss” nyugdíjas vagyok, próbálom azt csinálni, amit szeretek.

Dokk együttes-1976 – Varga Zoli ( Zoli baba), Török Pityu, Varga Sanyi (Macsek), Pulius Tibi, H. Kiss Imi, Márkli Peti

Mikor kezdtél el zenélni? Tanultál, vagy autodidakta módon lettél zenész?

Erre már az előzőekben nagyrészt feleltem, de kiegészítésként el kell mondanom, hogy gitározni Virányi Viktornál tanultam, aki a kor egyik legjobb gitártanára volt Kecskeméten. Sokan tanultunk nála a még jelenleg is zenélő kortársaim közül. Az autodidakta rész is működött, mert az új dalokat magnóról kellett leszedni. Egymásnak mutogattuk, hogy ki mire jutott az adott „nótával”, így sokat tanultunk egymástól is. Nem volt olyan, hogy a neten ott a tanuló lecke.

Mi volt az első zenekarod? Hol léptetek fel?

Nagyon fiatalon még nem volt névvel ellátott zenekar, csak a cimborákkal összeálltunk, mert találtak próbahelyet, és ott voltak „ötórai tea” jellegű műsorok abból a néhány dalból, amit el tudtunk játszani. Itt azért néhány nevet említenék, az átlag életkor 14 év: Horváth Lajos (Rakéta) –dobos (sajnos már nem él), Dóra Lajos (Döme) – akkor még akkord gitáros, Horváth Bandi (Bandika) – bass gitáros. A Reszelőgyár kultúrtermében és a SZIM kecskeméti gyárának ebédlőjében próbáltunk, és örültünk a közönségnek.

Manapság hol játszotok?

No, ez egy ravasz, fogós kérdés. Ma nincsenek fix helyek. Sok zenekar alig zenél évente néhány bulit. Mi megpróbálunk minden lehetőséget megragadni, több-kevesebb sikerrel. Zenéltünk úgynevezett „batyus” bálon, ami egy önszerveződő lehetőség, valamint zenésztalálkozókon, falunapokon.

Kérlek, mutasd be a zenekar tagjait is!

A dobosunk Szabó János, Jumbó becenévre hallgat. Valamikor, 1971-ben együtt zenéltünk az ÜVEGHÁZ nevű zenekarban. Szorgalmas, csendes szavú ember, nagy szívvel és lélekkel, valamint több unokával, kedves feleséggel. Festő a szakmája, mindig vállalkozó volt, és imádta a dobolást, ez a mai napig sem változott. Jelenleg ő is friss nyugdíjas. A bass gitárosunk Juhász Ervin, Ervin becenévre hallgat. Nagyon régóta ismerjük egymást, mert a Csillérin lakott az aluljáró melletti részen, nem messze a Szent István várostól, ahol én. Szintén gyerekkorától zenél, de csak most kerültünk egy zenekarba. A véletlen meg a szerencse így hozta. Komoly beosztásban dolgozik, de a zenélésre, a próbákra mindig szakít időt.

Hogyan kerültél Kerekegyházára? Mióta ismered Szecsődi Gyurit? Mit szólsz ehhez a kultúrmisszióhoz, amit Gyuri barátunk kitalált?

Van egy közös ismerősünk, a Deák Sanyi. Vele együtt voltunk katonák, és ő már műsorozott Gyurinál. Megkértem, hogy szóljon a zenekarom érdekében. Sokakkal ellentétben ő tényleg szólt, és Gyuri üzente, hogy szeretettel vár bennünket. Nagyon becsülöm, amit csinál. Ezzel szerintem másoknak is utat mutat, mert eltűntek a „régi” lehetőségek, és a zenész nem igazán szeret otthon a konyhában műsorozni. Valamerre lépni kell. A jelenlegi hivatalos szerveknek is követendő példa lehetne. „Védd a hazait” jeligére az itthoni szűkebb hazánk, Kecskemét és vidéke művészeit, előadóit kellene alapból felléptetni.

Milyen vágyaitok, elképzeléseitek vannak a jövőt illetően?

Na, itt aztán megakadtam. Vágyaink vannak. Jövőképünk nincs igazán. Már említettem, próbálkozunk. A következő lépés egy saját számokból álló zenei blokk. Majd csak kíváncsi lesz ránk és a zenénkre valaki a továbbiakban is.

Nagyon szépen köszönöm a bemutatkozást. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, hogy hallgasson meg Titeket, aki szereti a 70-es évek zenéit magyarul. Kérlek, adj hírt magatokról, hogy hol láthatnak, hallhatnak legközelebb titeket!

Horizont-Benz zenekar

A következő koncert szeptember 9-én lesz a TEKA-ban, az egri Fűkasza és a kecskeméti Tus 6000 együttesekkel közösen. Mindenkit szeretettel várunk – jó buli lesz!

 

Nagy L. Éva

 

 

Hozzászólások