Mire elvégeztem az általános iskolát, szüleim fáradt öregemberek lettek, és a további tanulásomat nem bírták anyagilag vállalni. Először szakmát tanultam, később munka mellett továbbtanultam. Végigjártam a szamárlétrát, és az utolsó időkben 22 évig igazgatóként vállalatokat vezettem. Családom katolikus volt, és a hit fontos szerepet töltött be az éltünkben.

Mióta írsz verseket?

Az irodalmat kora gyermekkoromban megszerettem. Az állatok őrzése mellett volt lehetőségem olvasni, és én faltam a klasszikusokat és a nagy költőink verseit A versírással tízéves koromban próbálkoztam először, amikor egy falusi kislány iránt érzett suta érzéseimet próbáltam versbe foglalni. Kezdetben szinte csak szerelmes verseket írtam, de később, ahogy kinyílt a látásmódom a társadalom széles spektrumára, már tájleíró, sőt társadalmi problémákat megjelenítő gondolatokat is versbe foglaltam.

Hol jelennek meg az írásaid?

A hetvenes évek elején egy költözésnél papírzsákokba csomagolva 483 versem, négy novellám,, egy kisregényem, és egy drámavázlatom kéziratai egy szerencsétlen véletlennek köszönhetően egy iskolai papír gyűjtés során a MÉH telepen kötött ki. A műveim ily csúfos elvesztése mély letargiába taszított, és több mint negyven évig nem fogtam kezembe tollat, hogy írjak. Miután nyugdíjban mentem, újra sokat olvasok, és egy nap valamilyen élmény kapcsán újra elkezdtem verset írni. Most már több mint egy éve aktívan írok verseket.

Az Internet adta lehetőségeket kihasználva először a Facebook-on tettem közzé verseket. Később úgy döntöttem, hogy magam is létre hozok egy irodalmi csoportot, hogy a saját értékrendem szerint gyűjthessem magam köré azokat az írókat, költőket vagy más művészeti ág képviselőit, akik büszkék magyarságukra és szeretik hazájukat. Azóta a „Konzervatív, hazában, nemzetben gondolkodó írók, költők, művészeteket alkotók csoportja”című facebook-os csoportban publikálok napi rendszerességgel.

Milyen jövőt szánsz a verseidnek, tervezed-e megjelentetni őket?

A mostanában alkotott írások közül a „Gondolat esszenciák” című antológiában jelent meg néhány, és most tárgyalok egy kiadóval egy verseskötet kiadásáról. Verseim száma meghaladja a háromszázötvenet, de szinte naponta írok újabbakat.

Tudom, hogy egy internetes csoportot vezetsz, kérlek, mesélj erről!

2012 májusában alakítottam meg a csoportot, és ma már meghaladja a tagok száma a háromszázat. Vannak jelentkezők még Izraelből, Kanadából és Ausztráliából is. Erdélyből is sokan csatlakoztak a csoporthoz, aminek külön ürülök, hiszen én is székelynek vallom magam. A társadalmi békét, hitet és emberszeretetet kívánjuk képviselni a csoportban.

Hogyan lehet csatlakozni hozzátok?

Csak jelentkezni kell a belépési szándékkal a Konzervatív, hazában, nemzetben gondolkodó írók, költők, művészeteket alkotók csoportjába. Hagyománytisztelet és az ökumené jellemző ránk. Várunk mindenkit oda, akiket nem érint közömbösen a magyar haza sorsa, a nemzet egysége.

Hiszünk abban, hogy verseink reményt adnak a világban szétszóródott magyar embereknek, akik ma a honvágytól szenvednek a világ minden táján. Írunk, és ezáltal megőrizzük a magyarság gyertyájának lángját. Isten minket úgy segéljen!

Álmodok otthon

Behunyom szemem, veletek álmodok,
otthon most dalolnak a madarak.
Réteken halomba dőlnek virágok,
legelész békésen kecskenyáj rajta.

Otthon messze lehet, pacsirta szól.
Harmóniában társaival élnek,
benne béke, a csend mi zenélget.
Vele világon semmi fel nem érhet.

Oly sokszor álmodom veled éjjel,
de jő a reggel, s mint fátyolköd vész el.
Tudom, hogy ezernyi ajak zenél,
de lelkemben halkul, bánat emészt.

Még nyár van, ölel Isten melege,
de szívemben mégis jégcsapok nőnek,
s hiába küzdök a nap se töri le.
Mennyire szeretlek, valaki érti e.

Világnak mindene sem érhet fel veled,
mert sehol sincs ily szépek a hegyek.
Nem dalol káprázatosabban pacsirta,
sehol sem szebb a szó, székely ajakban.

Ha szanaszét rágta itthon lelkem a bánat,
nyugalmat lelni otthon hegyeim várnak.
Ha ősz van, ha tél van, s tarol a fagy,
a Havasok akkor is nyugalmat adnak.

Sokan nem értik, s meg sem érthetik,
hogy mitől más a szív ebben az „országban”.
Székelynek születni kell, s boldognak lenni,
Isten országában, ott Erdélyben lehet.

03.08.2012.

Alvó rózsák

Télen a rózsák mélyen hallgatnak,
Pihentetik fáradt csontjaikat.
Száruk égre merengő dermedt bot,
Tüskéik hóban süllyedve vacog.
Fáj nekik is a mozdulatlanság,
A csüggedt hajlat, s szakadt roppanás.

Rózsák, virágok, volt nyár színei,
Álmukat ölelés mi kísérti.
Elorozta ősz, tépte száz fele,
Szél vitte szirmait el semmibe.
Így lett akaratlan földnek kincse,
Csendvilágnak avar szőtte leple.

Eljött a tél, komor csend lett végleg,
Rózsák a hó fogságába estek.
Bújnának szégyellősen föld alá,
De a föld is fagy foglya lett ma már.
Ki hinné így látva fagyban őket,
Hogy nemrég még szerelmet üzentek.

Bár láthatnám mosolygó arcukat,
Szivárványszínű kavalkádjukat.
Nem bánnám a tüskét szúrni kezem,
Ha illata áradna lelkemben.
Nem viselem, mikor a komor fagy,
Előlem minden szépet learat.

Várom, hogy egyszer csak a rügy fakad,
Száraz ágakon bimbók bomlanak.
Illatuk újra uralja kertet,
Szirmaikon katicák pihennek.
Köztük én is élek, s újra reméllek,
Tavaszt, kikeletet, szerelmeset.

09.01.2013.

Árva madár

Immár nálunk az ősz uralkodhat,
gesztenyék, diók földön koppannak,
hűvös sz
elek lombokat szaggatnak,
falevelek repülnek, s lehullnak.

Úgy járok a hűvös szürkületben,
mint árva madár a rengetegben,
kinek szívét félelem öleli,
darvakkal szállna, szeretne menni.

Áll valaki ott a hegyek alján,
az eget kémleli, int is talán,
mint ha tőlem búcsúzni készülne,
szeméből csordul fájdalomkönnye.

A szél is mintha ővele sírna,
messze hangzik félelmetes hangja,
s élet búcsúzik e kicsi lakba
múltat s jelent emlékből kirakja.

Zúg a hegy, tövében a rengeteg,
esnek le aranyló falevelek,
elmúlt egy nyár, elmúlt egy szép élet,
az őszé, fájó elmúlásé lett.

Köd ereszkedik Erdélyre, mára,
emberlátását homályosítja,
veszik a nyár, veszik a szép remény,
hogy autonóm lesz újra Erdély.

Hullik már a dió, s a gesztenye,
csipkebokrot medve lelegelte,
elhull a virág s mi éledhette,
szívünket e reményben temette.

23.09.2012

Nagy L. Éva

Hozzászólások