„… létezik szépség e megcsúfolt világ szegletén”
Mészáros László második könyvének megjelenése

,,Ott kezdődik a nagyemberség, hogy az ember észreveszi, hogy mások is élnek a földön őkívüle, és amit tesz, úgy teszi, hogy nemcsak magára gondol, hanem másokra is.” (Szabó Magda)

Barátságunk Lacival akkor kezdődött, amikor első riportomat készítettem vele. Verseinek megismerése után azt éreztem, hogy gyöngyhalászként találtam egy csillogó gyöngyszemet. Irodalomban jártas ismerőseim közül sokan nem értettek velem egyet. Viszont Lovag Bornemissza Attila meglátta a tehetségét és Art-arany díjat adományozott neki. Rátaláltam egy-két segítőre, akik Lacit a 7toronyba, az egyik legszínvonalasabb online irodalmi csoportba meghívták, azóta ott V.I.P. tag. Nagyon büszke vagyok rá!

Kérlek, Laci, mesélj az elmúlt esztendőről! Rengeteg tehetséges embert ismertél meg, új barátságok szövődtek életedben, amelyek nagyon fontosak lehetnek számodra.

Elmosolyodtam, hogy megemlítetted „irodalomban jártas ismerőseid” reakcióját. Annyit fűznék hozzá: a jó költőnek az a dolga, hogy alkosson és alázattal művelje a versírás mesterségét. A rossz költőnek jut a nehezebb feladat, ha már jó olvasóvá válni sem képes: tépnie kell a haját. Az irigységben azért van egy nagyon szép dolog: ki kell érdemelni. Az építő jellegű kritikákat szívesen fogadom, és örülök, hogy tanulhatok belőlük. Nem szükséges ezekkel a dolgokkal törődnöm, elindultam egy úton és nem kívánok letérni arról. Most megjelent kötetem verseit Göncz Árpád ajánlja „jó szívvel”. Mit fűzhetnék még hozzá?

Nagyon örülök, hogy a 7toronyban publikálhatok, nagyon sok, általam igen tisztelt szerző írása olvasható azon az oldalon. Megtiszteltetésnek érzem, hogy ott lehetek. Eltelt egy év, s összegyűlt egy kötetre való anyag. A verseket útjára kell engedni, mint egy gyermeket, ha felnő. Újabb műtéteim mellett ezen munkálkodtam, a megélt érzéseket kötöttem csokorba, s kínálom minden illatát az olvasónak.

A mi barátságunk is mélyült. Gyakran telefonálsz, hogy felhívd a figyelmemet tehetséges emberekre, akikkel érdemes volna interjút készítenem. Közös témánk az emberi gyarlóság is. Megbeszéljük, hogy mely irodalmi csoportok milyen összegeket kérnek, hogy oldalukra írásokat feltegyenek. Kik azok, akik pályázatokat írnak ki nevezési díjjal, és a végén kiderül, hogy a ,,győztesek” már nem is élnek. Én viszont nagyon boldog vagyok, hogy másokra is figyelsz nyitott lélekkel, tiszta szívvel. Kellő alázattal viseltetsz a költészet és embertársaid iránt.

Sokszor elmondtam: a versírás számomra nem verseny, ahol ellenfelet látok a szerzőtársakban, ahogy azt néhányan teszik. Boldog vagyok, ha értékes művet olvashatok szerzőjétől függetlenül, és igenis akarom, hogy megismerjék Őt az olvasók. Nem sajátíthatjuk ki magunknak a szépség örömét! Rengeteg jó író, költő alkot sokszor méltatlan körülmények között, s hogy írásaik nem ismertek, az nem azt jelenti, hogy tehetségtelenek. Meg kell érteni a dolgok miértjét. S meg kell érteniük végre az értetleneknek: nincs az a társadalom, mely a kultúra hiányától ne omlana össze.

Beszélnünk kell arról a tényről is, mely sokaknak lehet kínos: a kultúrába is beférkőzött az érdek (tudom, ez régen igaz), mely most a fiatal szárnybontogatókat célozta meg. Sokan fognak ezért haragudni rám, de valakinek szólnia kell mellettük is. Mert miféle irodalombarát az, aki kötet megjelenésére buzdít egy fiatal versfaragót, csak hogy a szerkesztésből bevétele legyen? Most azokra gondolok, akikkel már a rím faragása után elhitették, hogy alkotásaik a jelen irodalmának a csúcsai. Előbb-utóbb szembesülnek a valósággal, s abbahagyják azt, ami örömöt adott nekik, jelen esetben az írást. Szomorú!

Magam is saját bőrömön tapasztaltam pénzdíjas versíró pályázaton, hol nevezési díjat fizet a pályázó, mennyit érünk a szervezők szemében. Megnyertem a pályázatot, csak éppen a díjat nem hajlandó átadni, kifizetni senki. A pályázatokon elért eredményeim kapcsán szerzett bevételt is jótékony célra ajánlottam fel, s majdnem hiteltelenné váltam az elmondott okok miatt. Nem nekem van szégyenkezni valóm, mert szólni merek és sajnálom, hogy ilyen dolgokról kell beszélnünk. De méltatlan lenne szó nélkül hagyni.

Nap mint nap születtek szebbnél szebb verseid, amelyekkel ismét megtelt egy könyv. Kik segítettek a szerkesztésben, lektorálásban, a borítóterved elkészítésében?

Több mint 23 éve, hogy „verseimet” megmutattam a Nyíregyházán élő Nagy István Attila költőnek, aki akkor valami olyasmit mondhatott, hogy látja bennem a tehetséget, de majd akkor keressem meg újra, ha úgy érzem, nem én kutatom a költészet titkait, hanem maga a költészet lel rám, s annak terhét alázattal vagyok képes viselni. Nagyon jó útmutatás volt! 20 év után kerestem meg újra, meglepetésére, s igen elismerően beszélt szorgalmamról. Tőle sokat tanultam, őt vallom mesteremnek, mentoromnak. Hálás vagyok neki, hogy akkor, 23 éve irányt mutatott, az egyetlen irányt, ami létezik.
Nem hagyhatom szó nélkül Varga Tibor költőt sem, aki szintén a szárnyai alá vett, és nagyon hasznos tanácsokkal lát el. Rendkívül segítőkész, igaz ember. De a szerzőtársak véleményére is sokat adok: Jónás Tamás Arany János-díjas költő hasznos tanácsait örömmel fogadom, és Zajácz Edináét, akit rendkívül tehetséges költőnek tartok. A kötetet magam szerkesztettem, Nagy István Attila lektorálta és írta bevezető szövegét. A kötet borítóját a kiadó grafikusaira bíztam, nem csalódtam a munkájukban.

Hogyan csoportosítottad a verseidet, mi alapján kötötted csokorba őket?

Többnyire megszületésük alapján
rendszereztem őket, de figyeltem a tartalmiságra is, hogy sok hasonló életérzés vagy a külvilág bemutatása ne tornyosuljon egymáson. Nem sok vers van a kötetben, mely a költői fantázia szülöttje, leginkább megélt érzések. Ha pontos diagnózist akarok magamról felállítani, tollat ragadok, nem létezik pontosabb diagnózis az emberről, mint amit a lélek tolmácsol.

Lacit rendkívüli empátiakészséggel áldotta meg a Teremtő. Mindenáron segíteni akar másokon, pedig több tucat műtéten esett át, különböző betegségeket kellett leküzdenie. Így próbált Mosolykán, a kerekesszékben ülő és mindig mosolygó lányon is segíteni.

Nem tartom én ezt rendkívüli dolognak. Talán azért nem, mert magam is eveztem abban a hajóban, melynek útja a kétségbeesésen keresztül vezet a semmibe. Támogatási elhatározásomról nehéz lenne lebeszélni, mert többről szól, mint azt magam is gondoltam valaha. Előző kötetem kapcsán kaptam egy levelet: „László! Könyvét csak azért vásároltam meg, mert beteg gyereket segít bevételével. Én sohasem olvastam verseket, az iskolában sem az irodalom volt a kedvenc tárgyam, azonban találtam könyvében olyan verset, ami olyan, mintha rólam írta volna. Meglepődtem, s hiszi vagy nem, azóta beszereztem Nagy László kötetét és rájöttem, kimaradt az életemből valami. Magának köszönhetően megtaláltam. Ezt el kívántam mondani.”
Tehet ennél többet egy költő? Mindegy, hogy nem engem olvas, de kezdeményezésem kapcsán megízlelte a szellemi táplálék aromáját. Kettős célt értem el, s most is reménykedem, hogy hasonlóan az elsőhöz, ugyanezt mondhatom majd el. Egy szabadság létezik: amikor alkot az ember, vagy amikor mások alkotásaiban réved el, és feledi a napi gondok millióit, legyen az zene, képzőművészet, sport, irodalom és így tovább. S ezt a szabadságérzést kötelességünk kínálni, nem csak másokért, magunkért is.

Hol lesz kapható a könyved?

A kötet, melynek címe: Kimért szívvel, tőlem is rendelhető, de az alábbi linken is megvásárolható:
https://undergroundbolt.hu/kimert-szivvel
A kötet bevétele egy árván maradt testvérpár gyermekkorát kívánja szebbé tenni. Kérem az olvasókat, ne hagyják ezt figyelmen kívül. Isten őrizz, holnap talán a mi tenyerünk fog segítségért remegni, s akkor elkerülhetetlen lesz a számadás.

Kedves Barátaim, tisztelt Olvasóink! Én tiszta szívvel ajánlom megvételre minden kedves olvasónknak ezt a könyvet. Hogy miért? Mert lélekgazdagító értékek hatják át, amelyet az őszinteség, a művészi igényesség vezényel. A versek vallanak élményekről, gondolatokról, érzésekről. A költő meg akarja osztani örömeit, gondjait az olvasókkal. A hátsó borítón egy nagy tiszteletben álló irodalmár, Göncz Árpád pársoros ajánlását olvashatjuk.

Laci, a magam és a szerkesztőségünk nevében csak gratulálni tudok, és kívánom, hogy minél több család könyvespolcán legyen megtalálható Mészáros László: Kimért szívvel című könyve.

Tavasz van

Látod, ébredni tanul a képzelet!
Serdülő szirmokban zsonganak a fák,
lágy-selymű pára szűri meg a teret.
Csak a horizont tűnődő fénye vág

a homály begombolt kabátján zsebet,
hol kinyílt bájjal rejtjük el gondjaink,
ha már szívünkben cipelni nem lehet.
S miként csillagok feszülnek: álmaink

szikráit göngyöli fel a kormos csönd,
míg egy tisztább állandó be nem köszönt,
s nem a mindenség lüktet, csak az öled.

Mint harmatban, mikor lágy szellő locsog:
véremben fürdőznek meg a pipacsok,
mert ez a tavasz sem hozott közelebb.

Hiszem

Lehetnél gyönyörűbb siratni való:
mint keserű arcra fakult szívverés,
küllem pírját űző kétségbeesés,
s miként a csönd, épp oly hátba támadó!

Lámpások mélyére visszaszökött fény,
vállamba fogódzó árnyék hűlt helye,
tenyéren kéklő, zarándok tél lehe,
olcsó kalácson a túlcukrozott krém.

Szemnek csillámát őrző üvegszilánk,
amin felragyog hét ezüstért kínált
esküd: a félt mindenségig talpaló

teljesség méhében hordott szerelem.
Mégis, mint magzatvíz oltalmát, hiszem:
nincs nálad gyönyörűbb siratni való.

Féltelek

Hideg szirmokról reszket fel a harmat,
valami más virít, mint ami virág.
Szívünkből, Kedves, még mennyit akarhat
e hunyt szemekkel tapogató világ?

Fortély hálóiból szőtt, idegen szél
fonja szálaiba egymást kért szavunk.
Mi is lehetne szebb, míg a csend beszél,
hogy koccanó pillantásunkba halunk,

rejtőző csillagok szikrái alatt?
Szelíden, ahogy a tavasz felriadt
színein tisztulnak le a vén telek.

Miként bokrok kócos ágain feszül
meg lepke s szárnya terhével szembesül:
majd elejt az álmom, attól féltelek.

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

2014. április 6.

Hozzászólások