„Tisztünk a szép szó, a magyar nyelv tisztelete.” – E mottó jegyében tevékenykedik ma is a kerek évfordulót ünneplő Cserhát Művész Társaság. Az eltelt ötven évre, a félévszázados munkára tekintünk vissza Bornemisza Attila költő segítségével, aki a művészkör elnöke, a Délibáb Művészeti Magazin alapító főszerkesztője.

50 eves a cserhat

Cserhát József költő, a névadó

A névadó Cserhát József – Batsányi-díjas költő, kiváló újságíró – tevékenysége révén a „nyugatos” és népi írók szellemisége nyomán alakult az irodalmi kör. „Mert kellenek a kis „körök”, amelyekből, mint részekből a nagy egész kibontakozik” – mondta Fodor András Kossuth-díjas költő, aki a Cserhát Művész Kör alakulása fölött bábáskodott. Az akkori kis körből, immár országos, sőt nemzetközi kör bontakozott ki.

Kezdjük az indulás éveivel! Pontosan mikor és hol alakult meg a Batsányi Cserhát Művész Kör? Kik voltak az alapító tagok? Milyen céllal jött létre ez a csoport? Mesélj 1970-ről, mi is történt Veszprémben?

1969-ben elhunyt Cserhát József Batsányi- és József Attila-pályadíjas költő, a Veszprémi Napló kulturális szerkesztője. A város saját halottjaként temette el a nagy költőt, aki a népi írói vonal lírikusának számított. Nagy irodalmi hagyományt hagyott hátra.
Veszprém városában a fiatalok az SZMT székházában működtettek egy irodalmi klubot, ahol ifjú versírók, festők, zenészek jártak össze. Kitalálták, hogy a kis klubnak nevet adva az elhunyt Cserhát József költő nevét veszik fel.

Engedélyt kértek Ihász-Kovács Éva költőtől – aki Cserhát József párja volt – és a költő édesanyjától a név viselésére. Erre 1970 januárjában került sor. A megalakulást támogatta a Napló főszerkesztője, Csaba Imre, Koncz István, a Napló helyettes főszerkesztője. Az alapítási ünnepségen díszvendégként megjelent Baranyi Ferenc, Fodor András és Csányi László költő, Somogyi István, Bornemisza László, Kórusz József festőművész. Így alakult meg a Veszprémi Cserhát Klub.

50 eves a cserhat

A Cserhát Művész Kör alapítása, 1969

Utána még két évig jártuk Veszprém megyét, és városaiban bemutatkoztunk műsorokkal. Ajka, Pápa, Litér, Devecser, Tapolca, Keszthely, Várpalota voltak állomáshelyeink, de több faluban is tartottunk előadást. Majd a Napló újságíróinak segítségével alapítottunk Kiáltás címmel egy szamizdat újságot, amit kéthavonta ezer példányban adtunk ki. Az Egyetemi Nyomda, a Faárugyár, a Máfki* és a Neviki* nyomdáiban ingyen végezték az újság nyomtatását. A lapot többször elkobozta a rendőrség.

Ekkor a Magyar Vakok és Gyengénlátók Szövetsége és a Somogy megyei közművelődés felajánlott Ihász-Kovács Évának egy járási szintű népművelői állást. Több helységben, Sávolyon, Marcaliban végzett kulturális szervezőmunkát, végül Somogyfajszon állapodott meg. Ott kaptunk egy kastélyban szolgálati lakást, de hatalmasat. Így el kellett búcsúzni Veszprémtől!

50 eves a cserhat

Somogyfajszi vendégszereplésünk Kaposvárott

Majd kb. 10 évig Somogyfajszon a népművelődés mellett továbbvittük a Cserhát nevet, megalapítottuk a „Somogyfajszi Cserhát Ifjúsági Klubot”. A somogyfajszi Kund-kastély egy írói, költői központ lett. Nagy írókat, színészeket hívtunk meg vendégszereplésre, ez a környék művészeti, népművészeti életét is felvirágoztatta.

Ide járt, ha a megyében volt Fodor András, Bertók László, kétszer Latinovits Zoltán, Bajor Nagy Ernő, Sipos Gyula, Bencze József, Barth Ferenc, a híres egyházművész! Népművelőmunkánk eredményeképpen jött létre a „Somogyfajszi lakodalmas néptalálkozó”. Saját tánczenekart, lánykórust és népi énekeseket, népi tánckart is bevontunk a munkába. Öt-hat falu fiataljaival még egy cigányklubot is alapítottunk. Virágzott a kulturális élet Somogyfajszon és környékén, egész Mesztegnyőig, ahol évente részt vettünk a megyei nagy kulturális fesztiválokon. Népi játékkal és tánczenekarunk előadásával a megyei Ki mit tud?- ra is bejutottunk.

Időközben a kastély állaga megromlott, és mivel nem volt pénz a helyreállításra, veszélyeztette az ott lakást. Ekkor Galgahévízre költöztünk, szép emléket és az alapított fesztivált ráhagyva a községre. Még évekig rendezték a „ Somogyfajszi lakodalmast”. Sajnos idővel a település elöregedett, így a szép hagyomány is a múlté lett.

Galgamenti népművészeti kiállítás

Galgahévízen

Megalapítottuk a Galgamenti Cserhát Művész Kört. Bevontuk a kör tevékenységébe a galgai művészeket: Vankóné Dudás Julót, a világhírű népfestőt, Somogyi István festőművészt, V. Sándor Irént, a költőt, festőművészt és Asztalos István múzeumigazgatót Aszódról. Jómagam az aszódi tanácsnál helyezkedtem el előadóként. Aszódon, Galgahévízen számtalan műsort rendeztünk. Édesanyám egy újságot szeretett volna Aszódon kiadni, de végül az akkori párt nem engedte. Többek közt Fodor Andrásnak, Ladányi Mihálynak, Tandori Dezsőnek szereztünk nagy örömet: esteket tartottunk, egészen Gödöllőig, mert ott is tevékenykedtünk.

Budapesten

Végül Budapestre kerültünk viszontagságos úton, mert az akkori rendszer egy Faludy György-vers előadása után nem adott helyet tovább a kör számára. Pedig akkora már hetvenen csatlakoztak hozzánk. A fővárosban, a II. kerületi Petőfi Színházban kaptunk helyiséget és színháztermet, ahol elkezdhettük nagyszabású műsorainkat.

Itt már évente rendezhettünk nagy fesztiválokat, számtalan kiállítást. Olyan egyéniségek voltak a vendégeink, mint: Dévai Nagy Kamilla, Keres Emil, Bánffy György, Lukács Sándor, Bodor Tibor, Dunai Tamás, Ágh Éva és sokan mások. Szívesen jöttek nagy festők: Geiszler József, Bornemisza László, Kórusz József, drága egykori egyetemi tanárom, professzorom, Dr. Kesztyűs Ferenc nemzetközi hírű festőművész, művészettörténész, Dr. Losonci Miklós műtörténész. Díszelnökeink támogatták a kör munkáját.

Tisztelet övezi ma is Ihász-Kovács Éva költő, édesanyád emlékét. Tisztelet és szeretet, s hogy emléke nem homályosult el a költőgéniusznak, ez önzetlen segítségnyújtásának, a tehetségek fölkarolásának, emberségének köszönhető. Kérlek, mesélj édesanyádról, az emberről, a művészről, aki ennek az irodalmi körnek az ívét öven évvel ezelőtt megrajzolta, finomította, szellemi közösséggé formálta.

Ihász-Kovács Éva már leánykorában Márai Sándor zsűrizése mellett nyert egy irodalmi pályázaton 200 pengőt. Márai nemsokára felkérette Budapestre a tehetséges kislányt, hogy beteg feleségének, Lolának legyen a felolvasója. Balatonfüredről jött fel az érettségi után, ahol görög és francia, sőt német nyelvből is vizsgázott. Két gyönyörű évet töltött Máraiék ihletett otthonában, innen átjárt a Váncza sütőporgyáros két gyermekéhez mint német kisasszony. Élete két szép évét tölthette e két nagyszerű családdal.

Közben a háború visszaszólította nagyanyához Balatonfüredre, ahol már a front is járt. A hajógyárban kapott munkát: szegecselték a hajókat, más munka nem volt, scottish szövetet adtak pénz helyett. A háborúban aktívan segítették nagyanyával a rászorulókat. Majd a háború végén Veszprémbe került, elvégezte a bábaképzőt. Két szép évet töltött ott, amiről beszámolt híres önéletrajzi könyvében. Majd édesapámmal megismerkedve nemsokára érkeztem én, de az aput kitelepítették bárói ősei címe miatt a mai Szlovákiába.

Édesanyám beiratkozott a Veszprémi Vegyipari Egyetemre, ahol a tanulás után kutató lett, és írta a verseit is. Sajnos nem sokáig végezhette a kutatómunkát, mert egy robbanás miatt szinte teljesen elveszítette a látását, így nem dolgozhatott. Visszatért az íráshoz. Közben megismerkedett Cserhát Józseffel, akivel szép 10 évet éltek le együtt, így lett a nagymester egyben a nevelőapám is. Ő a Veszprémi Napló főmunkatársa és irodalmi rovatvezetője volt akkoriban. Édesanyám, mint költő magasra emelkedett! Országosan majdnem minden lapban közölték verseit. Aztán 1969-ben meghalt Cserhát József, akit bulgáriai jutalomüdülésre küldtek ki, de a vonaton érte a halál. Ennyit a kezdetekről dióhéjban.

Illyés Gyula tollából idézve: ”Cserhát megérdemli, hogy neve fennmaradjon, és emlékének tudatosításával helyet kapjon az irodalomtörténetünkben…” Sikerült ezt a célt mindmáig megtartani? Hogyan viszitek tovább Cserhát József szellemiségét?

A somogyfajszi tartózkodásunk után édesapám visszaérkezett a szörnyű kitelepítésről. Renoválni kezdte a házunkat, így kerültünk Budapestre. Sajnos a sors csak nyolc év boldogságot adott visszatérte után. A kitelepítés során a bántalmakat elszenvedett művészember, a régi sportélet olimpikonja, rúdugró, festőművész 1989-ben elhunyt.

Hamarosan a kör bekerült a Magyar Örökségbe, Cserhát József emlékének bemutatása után pedig az „ Örökségünk, értékeink” c. könyvben mint szellemi örökség van jelen a költő, író szellemi tevékenysége. Mindemellett pályázatokkal, versekkel, műsorokkal, előadásokkal visszük tovább a Cserhát József-i szellemiséget, az általa újra felfedezett Batsányi János forradalmi költő hagyományát, mellette hű felesége, Baumberg Gabriella emlékét is. Könyvet adtunk ki a költőházaspár tiszteletére. Pályázatokat írtunk ki a szellemiségük fennmaradására!

50 eves a cserhat

1992 ősze: a szó szabadsága, a gondolat ereje, egy művészeti magazin terve. Hogyan született a kiadvány? Kik alapították és támogatták a ma is működő művészeti folyóiratot, a Délibábot?

1992-ben édesanyám ötlete volt, hogy adjunk ki újságot. Őt már klasszikus költőként aposztrofálta több lexikon. Kitalálta, hogy a Délibáb nevet kapja a ma már 29 éves periodika, magazin. A lapban helyet kaptak a kortárs költők, írók, festőművészek mellett az irodalomtörténeti blokkban Páskándi Géza, Kassák Lajos, Tandori Dezső írók, és számtalan nagy festő. Emlékmegőrzéseket is folytatunk. Pályázatokat írunk ki évenként, és a díjnyertes pályaműveket igyekszünk kiadni a magazin hasábjain.

Így visszük tovább Cserhát József emlékét, aki a Batsányi kultusz felélesztője. Örökségül adta a Batsányi János és felesége, Baumberg Gabriella életének és munkásságának, mint hagyatéknak az ápolását. Így tehát ez is feladatunk! Számtalan képzőművész, író, költő kap helyet, sőt fotósok is a magazinban, ami szinte országossá vált mára számtalan taggal, sok támogatóval. Mostanra kicsit nemzetközivé is, hisz van kanadai, USA-beli, ausztrál, erdélyi, felvidéki, ukrajnai tagunk, előfizetőnk is.

Édesanyád távozása után a kör elnökeként folytattad, folytatod a munkát. A varázskör nem zárult be, inkább azt mondanám, egyre nagyobb ívet ír le. Az irodalom, a társművészetek körbe terelése, a fiatal tehetségek felkutatása, könyvek, folyóiratok kiadása, fesztiválok lebonyolítása, mind-mind feladatként van jelen. Továbbviszed a családi örökséget, a csoport eszmei értékeit és nem utolsósorban összefogsz többszáz embert. Óriási felelősség, hatalmas munka.

Mi ad erőt ahhoz, hogy töretlen lelkesedéssel kövesd azt az utat, amit Cserhát József és Ihász-Kovács Éva megálmodtak, létrehoztak? Kik a segítőid, kik azok, akikkel kitartóan együtt dolgoztok a Cserhát Művész Társaság fennmaradásáért?

50 eves a cserhat

Utolsó képünk édesanyámmal az Erzsébetligeti Színház gáláján 2013-ban

Segítőim ti vagytok, ti, a tagok, mert nélkületek ez nem menne. A törzstagok, a huszonévekkel ezelőtti tagjaink még aktívan részt vesznek a munkában. Lovag Dáma Erdős Anna, Dáma Simon M. Veronika festőművész, Dáma Dezső Ilona festőművész, költő, országos titkár.

Az alapító tagok közül megemlíthetendő Dudás Margit író, Pallagi Zoltán támogató, Szalay Zsuzsanna író, Dr. Gujás Márta költő, festőművész, Baranyi Ferenc költő, Dócs György, Dévai Nagy Kamilla, Dr. Kesztyűs Ferenc, Dr. Györgypál Katalin főszerkesztő, Dr. Szarvas Éva, Dr. Janotka Mária, V. Sándor Irén Ilona festőművész, Tárkányi Imre, Balázsi Judit, és sokan mások.

Erőt ad a sok nagy költő, akik letették a voksukat, hogy jó úton járunk: Illyés Gyula, Baranyi Ferenc, Takáts Tibor, Páskándi Géza, Kristó Nagy István, Földeák János, Fodor András, Tandori Dezső, Losonczi Miklós.

Sok a munka nagyon, de segítőink Sipos Mari író, Dáma Dezső Ilona Anna országos titkár, Dáma Simon M. Veronika, V. Sándor Irén, Sándor István József. A kulturális bizottságból Bacsa Ferenc, Dáma Semes Bogya Eszter, Hoffmann Katalin, valamint a két lovagrendünk képviselői. A Történelmi Szent Lázár Katonai és Ispotályos/Málta/Lovagrend és a Római Sas Birodalma Lovagrend, számos önkormányzat, alapítványok, sőt az Országgyűlés, a Holland Királyság, a Nemzeti Alapítvány, miniszterek és minden kormány támogatta törekvéseinket. Úgy érzem, hogy ez az 50 év hatalmas munka, de megérte.

50 eves a cserhat

Egy fesztivál nézőközönsége

Mára a magazin gyarapodott terjedelmében, és egyre tartalmasabb. Az írásos művek mellett képzőművészeti alkotásokat is megjelentettek, a precíz nyomdai munka pedig a BIRÓ family Nyomdának köszönhető. A jubileumi tetszetős, tartalmában gazdag kiadás két részben látott napvilágot. Kik a segítőid ebben a hatalmas munkában?

A segítőim a családom, Marika és a lányom, Dáma Dezső Ilona Anna festőművész, országos titkár, Dáma Simon M. Veronika festőművész, országos művészeti vezető, Lovag Sipos Mari költő, kulturális vezető, az Ősfalköz elnöke, Csató József újságíró, a közvetlen munkatársaim, Asztalos Krisztina. De sokat segített Lovag Kecskés Borbála is, anno Pató Selám író, a Bíró Family nyomda igazgatója Bíró Krisztián, és mindenki, aki adott munkájából, akár festő, fotós, költő vagy író volt!

Segítő Szervezeteink

A Turai-Nógrádi Csoport: V. Sándor Irén Ilona és Sándor István József vezetésével az éves nyári szeretetfesztivált rendezik nagy közönséggel. És Tura város polgármestere az állandó fővédnök.
A Székesfehérvári Ősfalköz Lovag Sipos Mari költő vezetésével aktívan besegít minden munkában. Nagyon nagy segítség az ő jelenlétük is!
A Székesfehérvári Nemzetközi Képzőművész Kör Dáma Simon M. Veronika, és Hoffman Katalin vezetésével .
A Győr-Sopron Megyei Kör: Lovag Dáma Erdős Anna és Lovag Kis Rita támogatásával.
A most alakult Szolnoki Csoport: Lovag Demény Gabriella képzőművész vezetésével.

50 eves a cserhat

Ugyancsak a jubileumi évben jelent meg a színvonalas antológia, melynek fedőlapjáról Cserhát József arcképe tekint vissza ránk. Természetesen ez sem véletlen, ez is egyfajta hitvallás, elkötelezettség a költő, író személye, szellemisége iránt. A borító hátoldalán Cserhát József: Tanúnak hívlak című verse olvasható. A költő számtalan költeménye közül miért éppen erre a műre esett a választás?

Épp Cserhát József „Tanúnak hívlak” című versével aposztrofáltam azt, hogy az idő, amiről írta is versét, mennyire szalad. Ő húsz évre írja, és épp húsz évben jelöli meg a békét. Mi 50 éve alakultunk, tehát az idő az, ami naggyá teszi ezt a rengeteg munkát, amit még ma sem tudok feldolgozni. Rengeteg dolog kimaradt, így is csak dióhéjban fér el egy riport keretében. Cserhát József egyik bámulatosan megírt versével zártam le az antológiát.

Cserhát József: Tanúnak hívlak

Az az idő idáig szaladt…
Te vagy a tanúm, hogy falakra falat
Rakhatott volna bennem a halál.
Húsz éve vagyok hű fiad,
Húsz hosszú esztendeje már.
S ebben a kétszer tíz esztendőben
Volt gondom bőven,
Lebontottam a falat magamban.
Tanúm vagy. Tudod, hogy igazam van
Roncsok között és romok alatt
Te tártad fel akkor a titkot:
Nem hamvad el a gondolat,
Minden tavasz arra tanít, hogy
Nem vagyok árva!
Tőled tudom, miért van igazam,
Mitől szebb a madarak szárnya,
Mit hozhat a másnap,
Amikor bennem a Vigasztalásnak
Virág keze van.
Nyársak hegye, kötelek görcse bennem
Azóta – lásd –arcom is barázdált.
Tőled tudom: nem arra szültek engem,
Hogy véremben más áztassa lábát,
S ujjam a késnek odaadjam –
Itt van, csak hegyezgessék…
Egem, ha néha el is sötétül,
Húsz éve már, hogy háború nélkül
Küldöd vissza ereszemre a fecskét.

A terjedelmes antológiában a Köszöntő fejezet után versek, prózák, grafikák, festmények fotói sorjáznak. A válogatásban rövid életrajzokból ismerhetjük meg a gyűjteményben szereplő művészeket. Pontosan hány alkotó jelenik itt meg munkájával?

Száz alkotóművész és több emlékkép került az antológiába. Sajnos többen is lehettek volna, csak a vírushelyzet miatt sokan nem vállalták. De így is a java termése ez a körnek, bemutatja az ötven évünket. Sok-sok tagról fényképemlékezések is találhatók benne.

Még idetartozik, hogy édesapám, Bornemisza Barnabás János író, festőművész, olimpikon szülőfaluja egy kis emlékszobát létesített a Bornemisza család részére. Apai ágon ugyanis mindenki tiszadadai származású. Nagybátyám, Bornemisza László világhírű festőművész, aztán édesanyám életművének fennmaradása, a kortárs irodalom megbecsülése miatt is a Cserhát Művész Körnek ugyancsak szentelt ez az emlékszoba helyet. Köszönöm ezt Tiszadada község vezetőinek: Ifjú Kovács Géza képviselőnek, a Tájház vezetőjének és Mizser Zsolt polgármester úrnak. Köszönet az emlékmegőrzésért!

A Bornemisza emlékszoba átadása Tiszadadán a Tájházban – Ifj. Kovács Géza igazgató, Mizser Zsolt polgármester, Lovag Bornemisza Attila költő

A színes, küllemében igényes, tartalmában minőségi alkotásokat összegyűjtő könyvet Ihász-Kovács Éva gyönyörű ars poeticája zárja:
…és takarjatok dunna-meleg szeretetbe, hogy
ne ismerjék föl az arcom, csak mozdulataim világítsanak
egy eljövendő kor aranysugaras hátterébe”

Kedves Attila! A fent idézett Ihász Kovács Éva gondolataival kívánok erőt a megkezdett úthoz, az édesanyádtól kapott örökség folytatásához. További sok sikert az alkotómunkádban, a Cserhát Művész Kör vezetésében!

50 eves a cserhat

Lovag Ihász-Kovács Éva alapítónk Ars poéticája

FOHÁSZ KÖZNAPOKON

Ars Poétika

Engedjetek a nyár frissvizű kutjaihoz
Nem dédelgetek magamban semmit a régi
Tavaszból
Csak borzongató pincehomályt meg a
Halál fekete leheletét, amit azóta se
Felejtek pedig megtanultam a jelent és
Látom kezeitek tízemeletes csodáit s ízlelem
Közösen termelt csemegénket és úgy lépek
A forró betonra, mint aki tudja
Mit jelent az útépítőkön a déli veríték.
A köznapi

Hősök barázda-gyöngyét letörlöm a
Hegyek kendőlobogású szelével
Maradék fényeimet közétek szórom a
Szívünkkel-testvér anyarögre
Százszor kirakom a szótan mozaikjából
Hogy szeretnék valamit tenni a világért
S hogy ne csak

Jelszó legyen beszédközben a béke hanem
Fényessége a napok fedezékeinek
Esti fohászunk-kenyerünk
Vizek csöndessége csitított e kor
Szelleme formált

Csillagok koldusából
A szavak kézművese lettem szemeimben az
Iszonyat „akkori” maradéka
Simítsátok el látóteremről az
Egyenetlen kuszaságot foldozzátok
Össze a szívem a háború kövei – közt-szétzúzottat
És takarjatok dunna-meleg szeretetbe hogy
Ne ismerjék föl az arcom csak mozdulataim világítsanak

Egy eljövendő kor aranysugaras hátterébe

 

Az interjút készítette: Orosz Margit költő

 

Bornemisza Attila munkásságáról a Montázsmagazinban többször olvashatnak, többek között ITT is. 

 

 

Hozzászólások