Kérlek, mesélj nekünk, hogyan is kezdődött az életed, milyen gyermekkorod volt?

1947-ben születtem Tázláron vallásos paraszti családba, melyben hatan nevelkedtünk. A Tázlárhoz tartozó Kötönyben nőttem fel egy tanyán. Szegény, dolgos pásztorkodó gyerek voltam.

Hol tanultál tovább, milyen polgári foglalkozással töltötted el éveidet?

A Kiskunhalas-Felsőszállási Általános Iskolába jártam, mert az közelebb volt, és jobb úton lehetett eljutni, mint Harkakötönybe, mely akkor lett önálló település. Halasi tanítók halasi szellemben neveltek, itt történt irodalmi tevékenységem korai kibontakozása is. Tanulmányaimat Budapesten folytattam, szobafestő és autófényező szakmát tanultam. Majd esti tagozaton 3 évig a József Attila gimnáziumba jártam, aminek a besorozásom vetett véget. A szobafestés és autófényezés lett a kenyérkereső foglalkozásom. Később rokkantnyugdíjasként kezdtem el a méhészettel foglalkozni, több súlyos betegség után, s ma nyugdíjasként is számos dolgos méhcsaláddal foglalatoskodom.

Mikor kezdtél el verseket írni? Mi volt az a belső indíttatás, amely kiváltotta belőled, hogy versbe foglald érzéseidet, gondolataidat?

Nem tudom biztosan. Úgy 12-13 éves lehettem, amikor gyönyörködni kezdtem a lányokban az iskolában. Egyre több ábránd, izgalom feszítette a lelkem. Elképesztő vágy sodort, melyet titkos versekbe, vallomásokba fojtottam, elkezdődött a hősszerelmes versek kora. Majd jött a téeszesítés, a megfélemlítések kora, ami már – érettebb lévén – politikai indíttatású versekre ösztökélt.

Ars poeticám:

A költő tollán termés szökken,

vérből kelő, szívszólamú ének,

mert a költő jövőt érző,

Isten küldte áldozati lélek.

Mit szól a családod a versíráshoz? Bizonyára büszkék rád.

Természetesen büszkék, bár neheztelnek, mert sok időt töltök a fejemben kavargó gondolatok rendezésével, rímbe foglalásával. Ezek lehetnek versek, prózák vagy nótaszövegek. Idén április 9-én a kiskunhalasi Művelődési Központban teltházas önálló estem volt, ahol többek között az unokáim büszkén mondták el a verseimet.

Hol jelentek meg eddig az írásaid?

Eddig 10 antológiában és számos újságban jelentek meg verseim, írásaim, többek között a Hírhozó, Pécsi Újhang, Tárogató, Méhészet, Szászrégen és vidéke, Halasi Tükör, Nemzetőr,  és a Nyírségi gondolat, valamint a Kláris nevű folyóiratok rendszeresen közlik írásaimat.

Van-e önálló köteted?

Eddig két saját kötetem jelent meg. Az első a “Bátor sasok tanítottak” címet kapta, melyet a bátorságra nevelő tanítómestereknek, tanároknak ajánlottam. A második a “Vértestvérek” című, mely Hazám szeretetéből lényegül. Kiadásra vár még egy “Válogatott versek – Cirombás virágok” című kötet. Azután már csak prózai művekkel szeretnék foglalkozni.

Tudom, hogy a Petőfi Irodalmi Kör tagja vagy. Ezen kívül tartozol-e még más Irodalmi Körhöz, Társasághoz?

Nem tartozom más irodalmi társasághoz.

Irodalmi munkásságodért kaptál-e már valamilyen elismerést?

Eddig még semmilyen díjjal nem ismerték el munkásságomat.

Ki a kedvenc íród, költőd?  Miért pont ők?

Gyermekkoromban Petőfiért rajongtam, korai munkásságomra ő és József Attila voltak hatással. Mai fejemmel Vass Albert műveit olvasom szívesen, mert az ő világnézetével tudok leginkább azonosulni.  Egyébiránt érdeklődéssel olvasom a kortárs írók, költők műveit is.

Kedves Dezső, nagyon szépen köszönöm, hogy betekintést nyerhettünk életedbe. Kívánok számodra nagyon jó egészséget, töretlen alkotókedvet. Gratulálok Orsi lányodhoz! Szeretettel látunk a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók között, hiszen valamikor sűrűbben találkoztunk a Petőfi Kör tagjaival.

Nagy L. Éva

2013. augusztus 18.

1.
Kenyeres hazámhoz

Mint hányódó dereglyét
Sodor az élet árja
Csetlő-botló szívem,
Lázas magyar lelkem
Hazámat szolgálja.
Érte dobban szívem,
Szép magyar országért
Érte lobog lelkem,
„Kenyeres” hazámért
Bár elvisznek az utak
Szerte nagyvilágba
De itthon vagyok boldog
Szép szülőhazámba!
(2013. augusztus 1.)

3.
Elmúlnak a boldog napok

Elmúlnak a boldog napok
A csóktól izzó gyönyörű szép órák
Elviszi a múló idő
Hogyha mégis felidézem
Szemed ragyogását
Újra érzem tested selymét
Ifjú korunk édes boldogságát

Elmúlnak a boldog napok
Nem vár már ránk csodatévő álom
Add ide a kiskezedet
Az legyen a végső boldogságom
Megköszönök minden szépet
Azt hogy enyém voltál
Örömömben, bánatomban
Becézgetve öleltél, csókoltál
(2013 júliusa)

4.
Szűkében a jónak

Rövidre telt szűröm
Bocskorom elnyűttem
Őserőm cserben hagy
Csak Isten áll mögöttem

Szűkében a jónak
Keseregve járok
Ha Isten megsegít
Még magamra találok
(2010. január)

Ott dereng a lelkem mélyén

Ott dereng a lelkem mélyén
Az a régi csodálatos emlék
Varázskörök kísértenek
Mintha újra gyermek lennék

Ott állok egy csordakútnál
Mely igen kedves nékem
Egy csodálatos kanalas-kút
Kicsorduló édesvizét érzem

Ott ivott a futóbetyár
Kolompszóval legelésző csorda
A kötönyi pusztaságnak
Felfrissítő édesvizét adta

Kalapjára elmélkedni
Büszke sasok ültek
A kútkörnyéki fényes tücskök
Vígan hegedültek

A délibábos forróságban
Szelek alig fújtak
Vályúk alá hűvösölni
Tarka gyíkok bújtak

Fülembe cseng a kolompszó
Tarka gulyák legelésző képe
Öregbojtár, hol van az már…
De nagy kár, hogy vége
(2012.05.13.)

5.
A búza végzetes szerelme

Nőtt csak nőtt a búza
Büszkén nőtt a szára
Lám a huncut bükköny
Szemet vetett rája

Óh te derék búza!
Annyira szeretlek
Engedd hát ölelni
Erős szárú tested

Védelek a széltől
Megóvlak a naptól
Gyönyörű leszel majd
A virágkoronámtól

Jól van, no, nem bánom
Hajlott rá a búza
Beadta derekát
A bükköny be is fonta

Nőttek együtt ketten
Nagy-nagy szerelembe
Mígnem a bükkönynek
Nehéz lett a teste…

Nyögött is a búza
Megroggyant a szára
Így jár, ki élősdit
Enged a nyakára…
(2013.07.26.)

Péter-páli idill

Árnyék száll a róna felett
Csipkés szélű rózsafelhők cicáznak
Áldás hull a napsugárral,
Áldás ez a reményt adó határnak
Elmereng a lelkem rajta
Csöndes alázattal,
Talán szebb már nem is lehet,
Mint a róna érő kalászokkal

Anyám hangja réved bennem
Dédelgetőn mosolyogva mondja:
Ébredj fel, hisz aratás van,
Szükség van most kaszásra, sarlósra!
Nem baj anyám, erős vagyok
Betérül a búza…
Reményt adó példaképem,
Édesanyám sorsformáló arca
(2013. június 29.)

Foltos vitorlákkal

Foltos vitorlákkal
Imbolyog a hajó
Pedig a szél fújja
Igaz viharos a múltja,
De haladni volna jó

Széthúzó kötelek
Kibukott az árboc…
Mindenki mindenkit
Valamiért megbánt,
Valamiért vádol

Oly időket élünk
Okos lett ki gazdag
Irányt csak Ő szabhat
Ez az mitől féltünk…
Csak nő a szegénységünk

Fabrikált, toldozott
Szipoly kötelekkel
Nem halad a hajó
Már nem bírja a kender…
Felborulhat egyszer!

(2012.04.24.)

Hozzászólások