,,A tehetséged belülről, a szívedből fakad. (…) Ami benned van, nem veszhet el örökre. Mások csak álmodnak erről. (Nicholas Sparks)

Egy kedves, csinos, többdiplomás hölgyet ismerhetünk most meg, aki életéről, munkásságáról mesél nekünk.

 

ballo7

 

Szegeden születtem, értelmiségi, polgári családból származom, anyai ágon erdélyi gyökerekkel. A művészetek szeretete nálunk természetes volt, a tágabb családban orvos, zongoraművész, rajztanár, énekes, bölcsész, jogász, sok mérnök volt, nem is sorolom. Én igen sokirányú érdeklődésű voltam, és a nagy elvárások igen korán maximalistává tettek. A rajz mellett sportoltam, úsztam, tornáztam, kórusban énekeltem. Szegeden jártam általános iskolába, amit nagyon szerettem. Sajnos Édesapámat Budapestre helyezték, és iskolát meg várost kellett váltani, ami nagy törést jelentett számomra. A gimnáziumi évekre nem szívesen emlékszem, mindig idegennek éreztem magam és nagy örömmel jöttem vissza Szegedre tíz év után. Itt született az első és a harmadik gyermekem. A második fiam, Ádám Bagdadban, ahol közel két évet töltöttem Édesapjukkal, aki karmesterként dolgozott Irakban. De hagyjuk a kalandos részleteket…

 

ballo1

Emlék egy tanyáról II.

Van-e olyan gyermekkori élményed, amelyet szívesen megosztanál velünk?

Legszebb élményeim Szegedhez, az iskolámhoz, az uszodához kötnek. Már gimnazista voltam, amikor az általános iskolában még fent voltak a kis képeim a folyosókon. Mivel egyedüli gyerek voltam, unokatestvéreim Budapesten éltek, sokat voltam egyedül. Ezért nagyon szerettem olvasni, zenét hallgatni és persze rajzolni, festeni. Emlékszem, hogy a kis zsebpénzemet összegyűjtöttem, hogy Bach h-moll Miséjét meg tudjam venni, ez az első lemezem a mai napig megvan. A zene és a festészet elválaszthatatlan számomra, mindkettő fontos része az életemnek, ma is mindig zene mellett dolgozom.

Nehéz egy konkrét élményt kiemelni. Szép, boldog gyermekkorom volt feledhetetlen, csodálatos Nagyszülőkkel. Szüleimtől a művészetek szeretetét, a lelkiismeretes, komoly munkát láttam.

Milyen végzettséged van?

Érettségi után a Képzőművészeti – akkor még – Főiskola festő szakára felvételiztem. Elsőre nem sikerült, és egy kellemetlen élmény után, amit nem szeretnék részletezni, többször nem próbálkoztam. Úgy gondoltam, hogy bármikor visszatérhetek a művészethez, hiszen ez egy olyan természetes szükséglet, mint a levegővétel, ez egy életforma. A festést, rajzolást, bár különböző intenzitással, soha nem hagytam abba. Így Szegeden a JATE Bölcsészettudományi Karán angol szakon végeztem, majd Mentálhigiénés szakosító diplomát is szereztem. Miután kirepültek a gyerekek, gondoltam, eljött az ideje, hogy eredeti célomhoz visszatérjek, s az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Karán elvégeztem a rajz szakot, festő szakiránnyal. 2012-ben felvettek a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe.

 

ballo2

Emlék egy tanyáról III.

Mi a foglalkozásod, milyen munkát végeztél, végzel?

Angol nyelvet tanítottam az SZTE Zeneművészeti Karán, egészen állásom megszűnéséig, így az előrehozott nyugdíjat választottam, hogy minden időmet a festészetnek szentelhessem. Ez nagy szabadságot jelent, ami elengedhetetlen feltétele az elmélyült munkának.

Kérlek, mutasd be a családodat is néhány szóban! Ha jól tudom, van két tehetséges gyermeked, akikre szintén büszke lehetsz.

Nem kettő, három! Legidősebb fiam, Cser Krisztián, szintén ’diplomahalmozó’. Először fizikus diplomát szerzett, majd operaszakon végzett a Zeneművészeti Egyetem opera szakán, ma az Operaház büszkesége. Ádám fiam szintén a Zeneművészeti Egyetemen végzett, karvezető, karmester és zeneszerző. Jelenleg a Miskolci Nemzeti Színház zenei vezetője. Kislányom, Kinga Párizsban szerzett énekes-színészi diplomát.

 

ballo3

Írisz kapuval

Ki fedezte fel, hogy jó a kézügyességed?

Nálunk a családban mindenkinek jó hallása és kézügyessége volt, én sem voltam kivétel.

Mikor kezdtél el festeni? Meddig érlelődött benned, hogy ecsetet fogj a kezedbe?

Festeni gyermekkoromban kezdtem, már általános iskola alsó tagozatában szakkörös voltam. Csodálatos rajz tanárnőm volt, Somfai Lászlóné Polly néni, akivel a mai napig meleg, baráti kapcsolatban vagyok.

Kinek mutattad meg első alkotásodat? Ki biztatott a folytatásra?

Mondhatom, hogy mindenki biztatott, szüleim, tanáraim egyaránt, bár nem nagyon volt rá szükség, számomra természetes volt, hogy rajzolok, festek. Sokat köszönhetek szegedi tanáraimnak, főiskolai mestereimnek. Feltétlenül meg kell említenem Pataki Ferenc festő- és grafikusművészt, aki nagy szeretettel kíséri pályámat, és már a harmadik kiállításomat fogja megnyitni a közeljövőben.

 

ballo4

Régi kápolna

Milyen technikával dolgozol?

Leginkább olajjal festek, de nagyon kedvelem az akvarellt és a temperát is. Rajzolni szénnel szeretek a legjobban, ami igen változatos felületek létrehozására alkalmas. Kedvelem a lavírozott tust is, finom, érzékeny eszköz, elsősorban a tájban használom, sokszor kiindulás lehet később megvalósuló képhez.

Van kedvenc témád?

Kedvenc témám talán nincs. Mindig a látványtól indulok el, a látványból élmény lesz, amit azután teljesen átírok. Emellett igen nagy szerepe van a véletlennek is egy kép megszületésénél. Igyekszem minél kevesebb eszközzel kifejezni érzéseimet, gondolataimat. Visszatérő motívumokról inkább beszélhetek, mint például az ablak, ajtó és a fény, ami a festészet örök témája. Nagyon kedvelem a természetben vagy az épített környezetben fellelhető absztrakt formákat, mint például egy málló vakolat, egy fa törzse vagy egy rozsdás vasdarab. Sok időt töltök Erdélyben, ahol lenyűgöz a táj szépsége, a Hargita, a régmúlt korok emlékei, a sajnos már sokszor pusztulásra ítélt házak. Nem törekszem a látvány felismerhető megjelenítésére, sokkal inkább az ahhoz fűződő érzelmek, gondolatok megfogalmazására. Nagy szerepe van a tudatalatti működésének is, amikor a kép elkezd önálló életet élni, ugyanakkor nagyon fontosnak tartom a képi rend megteremtését, itt lép be a ráció az alkotói folyamatba. Egyik kedvenc kortárs festőm Váli Dezső, az ő munkáit és látásmódját nagyon közel érzem magamhoz.

 

ballo5

Csillagpontok

Hány kiállításod volt eddig?

Csoportos kiállításokon már a 90-es évektől szerepelek. Az elmúlt három évben jelentkeztem önálló kiállítással, most készülök a tizenegyedikre. Minden kiállítás egy állomás, bizonyos fokú összegzés,é s arra sarkall, hogy a következő jobb legyen.

Tavaly részt vettél a Lakiteleki Népfőiskola festőtáborában. Mit adott neked az ott töltött idő?

Minden nyáron sok alkotótábor munkájában veszek részt, itthon és Erdélyben is. Lakiteleken tavaly voltam először, és nagyon jól éreztem magam. Szeretem a közös munkát, a sok új ismeretség, szakmai eszmecsere nagyon inspirálóan hat rám, hiszen az alkotás nagy részben magányos tevékenység, s jó egy kicsit olyan közegben lenni, ahol mindenkinek hasonló ’problémái’ vannak. Sokat tanulunk egymástól is.

 

ballo6

Enteriőr I.

Álmok…vágyak… Mit jelentenek ezek a szavak számodra?

Nem szeretek sokat beszélni, nem könnyű erre válaszolni. Talán a legnagyobb vágyam, hogy a gyermekeim boldog emberek legyenek, helyettem pedig beszéljenek a képek, s ha megérintenek valakit, akkor már elértem mindent, amiről egy művész álmodhat. Ahogyan Rippl- Rónai mondta: ’a festő írjon a pemzlijével’

Andika, nagyon szépen köszönöm ezt az őszinte beszélgetést. A magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok neked még nagyon sok boldog alkotó évet.

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

Hozzászólások