„Sok ember sorsát fiatalkori olvasmányai döntik el. Sokét meg éppen az, hogy nem voltak fiatalkori olvasmányai.” (Fekete Gyula) A magyartanárok, olvasáskutatók, egyéb szakemberek sokat vitáznak a kötelező olvasmányok listájának aktualitásáról. Interjú Hajas Lilla és Turúné Tóth Anikó magyartanárokkal. 

Turúné Tóth Anikó, Kozák Ágnes és Hajas Lilla tanárnők

Intézményünkben (Csepeli Mátyás Király Általános Iskola 1213 Budapest, Kolozsvári utca 61-65.) könyvtárosként hosszú évek óta vizsgálom az olvasási szokásokat. A vizsgálat célja, hogy megtudjuk, mi a tanulók véleménye a kultúra egyik alappilléréről, a könyvről, az olvasásról. Arra a kérdésre, hogy mely olvasmányokat vennének be a kötelező olvasmányok közé, szinte minden gyerek azt válaszolta, hogy a mai gyerekeket érintő és érdeklő témával foglalkozó, valódi problémákat feltáró művek legyenek.

2016-ban kezembe került Elizabeth Weninger: Kölyökkorom kalandjai című, 2013-ban megjelent kötete. A kollégáimnak ajánlottam, hogy olvastassák el a tanítványaikkal, és dolgozzák fel a művet irodalomórán. Elizabeth Weninger: Kölyökkorom kalandjai.- Kecskemét: Wing Kiadó, 2013.

Miért gondoltátok, hogy a klasszikus irodalmi szövegek áthagyományozása mellett kortárs ifjúsági irodalmat is olvastattok?

Anikó: A regény helyszíne Kecskemét, azaz gimnazista korom színtere elevenedik meg. Finoman, de a háttérből beszűrődnek a történelmi események is. Történelem szakosként erre is tudok építeni a mű feldolgozása során. Leginkább azonban az ragadott meg, hogy az írónő – nyilván saját tanári tapasztalatai okán – mennyire hitelesen ábrázolja a diákközösség működését. Osztályfőnökként többször találkoztam magam is a regénybeliekhez hasonló helyzetekkel.

Lilla: A klasszikus irodalmi szövegek megértése évről évre nehezebb a gyerekeknek. Egészen más már az ő szókincsük, például Jókai Mór vagy Móricz Zsigmond regényeiből sok kifejezésnek a jelentését sem ismerik. A hosszú, összetett mondatok megértése szintén gondot okoz. Valójában sokkal több időt, erőt kéne szánnunk nekünk, tanároknak is a szövegértés, az értő olvasás gyakorlására.

Azt is megkockáztatom, hogy a felső tagozatos nyelvtan tananyag egyes részei helyett ezzel kéne foglalkoznunk. A kortárs irodalom mind témájában, mind stílusában közel áll hozzájuk, de nehéz ezek közül az igazán értékes, igényes regényeket kiválasztani. Több divatos regényt én a borzasztó egyszerű, sem szókincset, sem stílust nem fejlesztő volta miatt nem tennék kötelező vagy ajánlott olvasmánnyá. Elizabeth Weninger könyve sílusában, szóhasználatában, mondatfűzésében jól érthető, és igényes nyelvhasználatra neveli a gyerekeket, nem egyszerűsítő, lebutító.

Hogyan fogadták a tanulók a változtatást?

Lilla: Örültek az új könyvnek, kíváncsian fogadták. Próbáltam érdeklődésüket felkelteni egy-egy regényrészlet felolvasásával, vagy tollbamondásként írtunk le pár mondatot a könyvből.

Anikó: Minden évben több könyv közül választhatnak a diákjaim. Könyvbemutatót tartok az általam értékesnek és életkoruknak, személyiségüknek, érdeklődésüknek feltételezhetően megfelelő művekről, és a többség a Kölyökkorom kalandjai c. regény mellett döntött. Persze az is hozzájárult a választásukhoz, hogy pár diáknak a nagyobb testvére révén már volt személyes élménye a regénnyel kapcsolatban.

Elégedettek voltatok a regény olvasottsági arányával?

Lilla: Igen, sokan, az osztály kilencven százaléka elolvasta, jó volt, hogy az iskolai könyvtárból is ki tudták kölcsönözni.
Anikó: Igen, minden tanuló elolvasta a regényt, pedig ez manapság elég ritka.

Mi a gyerekek véleménye a műről? Szívesen olvasták?

Lilla: Többen megfogalmazták, hogy nagyon rokonszenves volt számukra a főhős, ők is sokszor gondolták szóról-szóra ugyanazt, amit Óváry Karcsi. Ők is követtek el hasonló meggondolatlanságokat, és nem találták helyüket egy közösségben. Ugyanakkor azt is többen megfogalmazták, hogy milyen nehéz élethelyzetbe kerül Karcsi az édesanyja elvesztésével, és milyen jó, hogy nekünk nem kell ezt átélnünk. A szerelem minden kamaszt érdekel, Karcsi és Rita kapcsolata is fontos volt számukra. Előremutató és pozitív a regényben, hogy minden nehéz helyzeten, rossz tulajdonságon, lustaságon lehet változtatni, és el kell tudni fogadni az osztálytársak segítségét.

Anikó: Az osztályunkban sajnos megvan a személyes érintettség, ami az édesanya halálát, illetve súlyos betegségét illeti. Ez módot adott arra, hogy a nehéz élethelyzet következményeivel szembenézzünk, és mérlegeljük a lehetséges viselkedési módokat krízishelyzetben. A legtöbb gyereket az is érdekelte, hogy egy új közösségbe való bekerülés esetén mi a legjobb beilleszkedési stratégia. A nagymama személye, viselkedésmódja is sok szép emléket idézett föl a gyerekekben.

Milyen módszerrel dolgoztátok fel a regényt?

Lilla: Olvasónapló formájában kérdések szerint, regényrészletek felolvasásával, az osztálykirándulás helyszíneiről képeket néztünk, merre jártak. Több órán beszélgettünk a könyvről, jellemeztük a szereplőket.

Anikó: A regényt önálló fogalmazások, véleményalkotások, felolvasások segítségével dolgoztuk fel.

Elképzelhető, hogy a jövőben a későbbi osztályokban szintén kötelező lesz ez a mű?

Lilla: Igen, szeretném megtartani a könyvet a későbbiekben is.

Anikó: Igen, mert a gyerekek visszajelzései alapján a téma közel áll hozzájuk, érintettek, ráadásul gyorsan és könnyen olvasható a szöveg, olvasmányos a stílusa. Mindennapi és ismerős élethelyzetekkel találkoztak, és látták a kapcsolatot a regény és a saját életük között.

2016-ban író-olvasó találkozóra hívtuk az írónőt, és pályázatot hirdettünk a tanulóknak Elizabeth Weninger: Kölyökkorom kalandjai c. regényéhez kapcsolódó feladatsor megoldására. Emlékezetes találkozásban volt részük iskolánk érdeklődő tanulóinak és az iskola tanárainak. 2016. szeptemberében a kora délelőtti órákban Weninger Endréné, írói nevén Elizabeth Weninger látogatott el intézményünkbe író-olvasó találkozóra.

Elizabeth Weninger – Weninger Endréné Erzsébet

A jelen lévők a szerző olykor humoros, olykor megható szavai nyomán bepillantást nyerhettek egy egyházi iskola mindennapjaiba, és megismerkedhettek a történet egyik valós szereplőjével, Soós Ritával. A programot Csórics Balázs színművész és Gyöngyösi Szabó Katalin előadóművész zenés-prózai előadása színesítette. Tartalmas időt tölthettünk el a szeretetteljes légkörben. A jelen lévők lelkében mély nyomokat hagytak Weninger Endréné szavai, és bővültek ismereteik.

 

Kozák Ágnes tanárnő, könyvtáros

 

 

Hozzászólások