Dr. Vedres Ferenc gyógypedagógus, jogász, költő kilenc évig dolgozott Kecskeméten, többek között a Bács-Kapocsnál is, mint újságíró. Felesége, Vedres-Nagy Ibolya (Csibi) magyar-angol szakos tanárnő, akinek első írásait már a Dörmögő Dömötörben olvashattuk.

 

vedres1

 

A múlt héten náluk jártunk vendégségben Kiskunmajsán. A kedves, szimpatikus házaspár, Csibi és Feri olyan szeretettel fogadott, mint egy régen látott barátot. Így a beszélgetésünk igen könnyen indult, és három órán keresztül tartott. Megkértem őket, valljanak életükről, szerelmükről, közös szenvedélyükről, amely még szorosabbá fűzi, és tartalommal tölti meg nyugdíjas éveiket, és ez által még szorosabb az a kapocs, amely egyébként is elválaszthatatlan már kettőjük között. Csibihez fordulok először a kérdéseimmel.

Mióta és milyen késztetésből kezdtél szépirodalmat írni?

Hatéves koromig apai nagyszüleimnél nevelkedtem. Sváb származású nagyanyám és erdélyi ősöket emlegető nagyapám meséin, anekdotáin cseperedtem fel. Amint megtanultam olvasni, egy-két évig mesekönyvekből magamnak meséltem, majd birtokomba vettem az összes elérhető ifjúsági irodalmat. Szorgalmas látogatója lettem a majsai könyvtárnak, nyári szünetekben pedig a mágocsinak. Mágocsi nagyapámtól – ki szintén nagyon szeretett olvasni – kizárólag könyveket kaptam ajándékba, főleg magyar klasszikusokat, de tőle kaptam a nyolcadik osztály befejezése után Solohov Csendes Don című regényfolyamát is.

Gyerekkoromban ugyan próbálkoztam versírással, de mivel a művészet szinte minden ága érdekelt – zongorázni tanultam, balettra jártam, elég jól rajzoltam -, lecke-és naplóíráson kívül nemigen vettem kezembe a tollat. A húszas éveimben volt néhány próbálkozásom novellaírásban, de ezzel hamar felhagytam. Akkoriban kezdtem újra feleleveníteni a német nyelvtudásomat és ezzel párhuzamosan a csekélyke angolt is. Elsős gimnazista koromban ugyanis elkezdtem ismerkedni az angol nyelvvel, de a Dani Tivadar tanár úr vezette angol szakkör pár hét után feloszlott, és csak 1972-ben tudtam egy újabb angol tanfolyamhoz csatlakozni.

Minden fontos gyermekkori élményemet megosztottam már az olvasókkal a Hétköznapi ünnepnapjaim című hosszabb írásomban, amely az Angyalok és szellemek című, Pócsik Olga gyönyörű illusztrációival és férjem verseivel együtt közös kötetünkben jelent meg.

 

vedres2

 

Milyen foglalkozást választottál?

A pedagógus pályát választottam. Tizennyolc éves koromban – akkor még képesítés nélkül – kezdtem el tanítani egy Kiskunmajsától hat kilométerre lévő tanyai iskolában. Harminckilenc évi munkaviszony után mentem előrehozott nyugdíjba 2004-ben a Kiskunmajsai Széchenyi István Általános Iskolából. Tanítói diplomám mellé 1980-ban szereztem meg levelező tagozaton a magyar nyelv és irodalom szakos másoddiplomámat. 1991-ben sikeres középfokú angol nyelvvizsgát tettem.

Mikor nyugdíjba mentem, megismerkedtem a számítógéppel, és több magazinnak is írtam olvasói levelet. Három magazinban összesen hét olvasói levelem jelent meg. 2008-ban a Nők Lapja Évszakok magazin novellapályázatot hirdetett, és erre a pályázatra írtam meg a Boróka című novellámat. Ezzel az írásommal elnyertem Bódis Kriszta különdíját. Innen indult tehát az irodalmi pályafutásom.

Mit tartasz fontosnak elmondani az írásaiddal? Miért ír novellát, verset, elbeszélést ma az ember?

A Boróka című novellámat Bódis Kriszta feltette az irodalmi oldalára. Később újabb irodalmi portálokat fedeztem fel, ahová friss novellákkal jelentkeztem. Kiderült, hogy nagyon sokan írnak elbeszéléseket és verseket. Van, aki közlésvágyból, van aki terápiás célból, van aki pedig azért, mert azt reméli, talán az általa megírt történetek valamilyen hatással lesznek az olvasóra. Én a két utóbbi okból írok.

Miben szoktál gondolkodni: szóban, verssorban, mondatban, történetben?

Mindig történetben gondolkodom. Egy-egy történet megírásánál soha nem tudom, mennyi idő alatt írom meg, de mielőtt leírom, mindig pontosan kirajzolódik előttem a történet eleje és vége. Aztán már csak a „közepét” kell megírnom.

Honnan ered az élményanyag: személyes tapasztalat, a világból, Majsáról, irodalmi olvasmányokból, hallott történetekből…?

Úgy hiszem, hogy mindezekből együtt. A Menedék című novellám például Fejős Éva egyik Nők Lapjában megjelent riportja alapján íródott. A riportban elmesélt igaz történetet persze saját fantáziámban átalakítottam, és a megtörtént eseménynek pozitív befejezést adtam. De születtek novelláim képek alapján, sőt saját magam rajzolta mandala hatására is (Pl. Giovanni hazatér). Kondákor Feri pipacsmezőt ábrázoló festménye pedig úgy megihletett, hogy szinte egy ültő helyemben megírtam a Halló, tessék? című novellámat.

Kik az irodalmi példaképeid?

Szinte mindenki, aki komoly hatást gyakorol rám.

 

vedres3

 

Kedvenc költőid, íróid, szívesen olvasott művek?

Olyan sok van, hogy holnap reggelig kellene őket felsorolnom, és akkor is méltatlanul kihagynék néhányat. Ezért inkább a legutóbb olvasott négy könyv szerzőjét és könyveik címét említeném: Cséri Lili: Elhallgatott éveink, Petrovácz István: Szimacsek tanár úr kettős élete, Bihari Mór. A tanító (Czabán Samu élete) és Margittai Gábor: Szamár-sziget szellemkatonái.

Margittai Gábor könyve ugyan nem szépirodalmi mű, de szerintem a hatása egyenlő a hasonló témájú szépirodalmi regényekkel. Annál is inkább ajánlom elolvasásra, mert létrejöttében egy picit mi is segítettünk azzal, hogy pár évvel ezelőtt ellátogattunk Asinara szigetére, ahol férjem apai nagyapja több hónapot töltött első világháborús hadifogolyként. Az utazásunkat megszervező, Szardínia szigetén élő Petrei Emese kalauzolta aztán Margittai Gáborékat utazásuk során.

Azt szoktam mondani, hogy engem leginkább az írásaim mutatnak be, és minden kötetünk végén olvasható az életrajzom is. Kérésre ezt könyvbemutatókon élőszóval is elmondom. Bízom benne, hogy még sok és sokszínű novella megírása áll előttem, és még sok ideig írhatom a Mesélnek a házak című önéletrajzi regényemet, amit kizárólag a családom számára írok.

 

vedres04

 

Dr. Vedres Ferenc így vall önmagáról

Ötödikes koromban írtam az első verseket. A tanáraimnak írt névnapi verseket az iskola tanulói és tanárai előtt olvastam fel a két osztályból kialakított alkalmi kultúrteremben. A május elsejére írt verset az akkori sportpályán olvastam fel hetedikes koromban. A középiskolában csak a barátaimnak, osztálytársaimnak olvastam fel vagy mutattam meg a verseimet. Ők Művésznek tituláltak. Első versem a Magyar Ifjúságban jelent meg Baranyi Ferenc ajánlásával a hatvanas évek végén. Ezek után a Magyar Ifjúságban jelentek meg verseim. Kiskunhalason költőként Diószegi Balázs festőművész mutatott be a kultúrházban 1976-ban. Később a helyi lapokban és a Bács-kapocs, majd az Új Bács-kapocsban publikáltam.

Kik a kedvenc íróid, költőid?

Kedvenc íróm gyermekkoromban a mesék mellett Verne Gyula, James Fennimore Cooper volt, később – többek között – Jack London, Thomas Mann, Hamingway, Shaw, Eliot, Shakespeare, Jókai, Mikszáth következett. A költők közül Csokonai, Arany, Petőfi, majd József Attila, Ady, Weöres Sándor, Nagy László, a külföldiek között Anatole France, Poe, Kavafisz, Li Taj-Po, Lorca volt kedves a számomra, és még sorolhatnám.

Volt olyan időszakod, amikor kevesebbet írtál?

Az írást nem hagytam abba, csak volt néhány év, amikor kevesebb verset írtam, viszont ismeretterjesztő cikkekkel láttam el a helyi sajtót a nevelés, oktatás, pszichológia területéről, valamint útleírásokkal, melyek egy részét a Földi Útikalauz weboldalon ma is megnézhetik.

Honnan merítkezel, ötletek honnan jönnek az íráshoz?

Merítkezem a szülők, nagyszülők meséiből, az olvasott könyvekből és a személyes sorsomból, mely igen változatos volt. Valamint merítkezem a családom múltjából, jelenéből, a baráti köröm örömeiből és gondjaiból, a személyes kisugárzásukból.

Hogyan és mikor ismerkedtél meg Csibivel?

Gyermekkorunkban ismertük meg egymást a feleségemmel, aztán ment ki- ki a maga útján, de 1970-ben mégis összetalálkoztunk, összeházasodtunk. Két leánygyermekünk született, mindkettő tehetséges a saját, sőt az irodalom területén is.

Baranyi Ferenc is minősítette ifjúkori írásaidat. Azóta sikerült vele személyesen is találkozni? Látta a mostani alkotásaidat?

Baranyi Ferencet bemutattam Majsán. Kovács Józseffel (aki akkoriban tv-bemondó volt és nagyon jó előadó, versmondó) és Feri feleségével volt nálunk. A verseket József mondta. Én is voltam néhányszor nála a barátaimmal. Aztán a kapcsolat megszakadt mindenféle ok nélkül. Maradtunk jó ismerősök, félig-meddig barátok, de nem találkoztunk már sok éve.

 

vedres06

 

Milyen megjelent köteteid vannak?

Egy önálló könyvem van A csend kritikája címmel. Ezt követte öt könyv, melyeket Csibivel együtt alkottunk festőművészek illusztrációival. A Tollal. hu lapon olvashatók az új verseim is, melyek majd a következő kötetet gazdagítják.

Mit jelent számodra az írás?

Úgy érzem, hogy van egy kényszer bennem – áldott vagy terhes(?) – mely írásra bír. Ezt nem lehet lerázni, kikerülni. Ha kell, akkor muszáj! Ez elégedettséggel tud eltölteni.

Ferikém! Boldog, elégedett embernek tartod magad?

A boldogság nem kimondottan ez, hanem az eddigi életem, a feleségem, a gyermekeim és a barátaim, kik az életemet szebbé, hasznosabbá teszik, és meghosszabbítják verselő tevékenységemet. Ez nekem elég.

Nagyon szépen köszönöm az interjút mindkettőtöknek! Kívánok nektek erőt, egészséget, sok ihletett pillanatot. Minden álmotok váljon valóra!

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások