Ki fedezte fel, hogy rendkívüli kézügyességgel áldott meg az ég? Volt-e tanítód, mestered a pályád kezdetén? Mióta foglalkozol a festészettel?

Helyettem hadd álljanak itt Enyedi Béla szavai: Simon M. Veronika azt írja egy helyütt: „…a festészet számomra egy álom megvalósulása.” Mi már azt is tudjuk, hogy a művésznő soha nem akar ebből felébredni… De mi volt ez a megálmodott különös látomás?
1992 szeptemberében egy székesfehérvári közgazdász különös álmot látott, mely gyermekkora színhelyére, egy Veszprém megyei kis faluba, meghalt Terus nénikéjéhez vitte vissza. Bevezette őt egy tisztaszobába, ahol semmi más, csak üres, megfestetlen vásznak voltak kifeszítve. A nagynéni a vásznakra mutatva így szólt:
–    Veronika, ezeket mind neked kell telefesteni!
Veronika a következő hétvégén hazalátogatott a szülőfalujába, ahol a még élő rokonok elmesélték, hogy a nagynénje, aki egy híres dunántúli festőművész volt, a mostohalányával élt együtt, és az évek során oly mértékben elmérgesedett közöttük a kapcsolat, hogy mostohalánya Terus néni halála után kivitte az udvarra, és ott elégette a nagynéni több mint száz festményét.
Nem sokkal ezután egy éjszaka ismét jelentkezett a művésznőnél a már korábban látott álom; a szoba az üres vásznakkal, és Terus néni megismételt mondata:
–    Veronika, ezeket már neked kell telefesteni!
–    De Teri néni, én nem tudok festeni! – volt a halk válasz.
–    Dehogynem, tudsz, próbáld csak meg!
És ekkor a közgazdásznő hallgatva az első „üzenetre, az első felszólításra, elkezdett a festészettel foglalkozni. A Derkovits és a Zilahy Művészstúdióban, a Zebegényi és a Salzburgi Leonardo Művészakadémián tanult, de ma is részt vesz évente 2-3 kurzuson, német- osztrák stúdiókban.

Milyen festészeti stílust követsz, milyen anyagokkal dolgozol, és mely témák állnak a festészeted középpontjában?

2000 óta működtetem az „SMV 2000 Festőtanodát”, sok száz alkotni vágyó fordult már meg ott. Az “SMV 2000 Festőtanoda” 10 alapkurzusa és 7 szakkurzusa  felöleli a festészet szinte minden ágát. Ezért természetesen sok- sok stílusba belekóstoltam, és tanítom is azokat. A hagyományos fotó realista képektől a teljesen modern, XXI. századi anyagokkal és technikákkal elkészített képek is szerepelnek a „Tanoda” kurzusain.

Hogyan fogadta a családod ez irányú tevékenységedet?

A családom nem csak örül annak, amit csinálok, hanem minden segítséget megad nekem. E segítség manuális, anyagi, erkölcsi és érzelmi téren is kifejezésre jut!

Milyen társadalmi munkát végzel a festészet mellett, a festészetért?

A Székesfehérvárért és az Országos Táncsics Irodalmi Kör alapítója, társvezetője vagyok, a Peace University Federation szervezet Béke Nagykövete vagyok, 5 galériába szervezem úgy 8 éve festőtársaimat, hogy köszönömön kívül nem kérek semmilyen juttatást e tevékenységemért.

Úgy tudom, hogy a Borrendek is  Lovagjaik közé választottak. Hogyan kerül egy hölgy, egy művész a borvilág közelébe?

A máltai Történelmi Szent Lázár Katonai és Ispotályos Lovagrend Nagykövete és a Szent Erzsébet Komendájának Parancsnoka, és emellett további 6 Borlovagrend lovagja, a móri Brindisi Szent Lőrinc Borrend és A Noé -Hegyi Szent István Borlovagrend Nemzetközi Nagykövete is vagyok. A Kárpát medencei Borrendek sorra keresnek meg olyan kéréssel, hogy fessem meg védőszentjeiket, így Bácskossuthfalvára(Vajdaság), Marcelházára(Felvidék) és Beregszászra(Kárpátalja)  is elkerültek Sárkányölő Szent György, Szent Imre Herceg és Szent Vencel festményeim. Eddig 12 Borrendi védőszentet festettem meg a lovagrendeknek, és egy-egy rend ezért beválasztott lovagjai közé. Szeretem a jó bort, bár nem termelem, de a magyar borok hírét az egész világba eljuttatom. Tavaly decemberben a párizsi Magyar Intézetbe vittem el, idén májusban pedig Rómába, az Akadémiára és Róma magyar Főlelkészének viszem el a Móri Brindisi Szent Lőrinces, a Noé-hegyi Szent István Borrend Zászlósborát és kiadványait.

Térjünk vissza a művészethez. Úgy tudom, hogy igen sok képet ajándékoztál külföldre, amelyeket az ott élő híres személyiségekről festettél. Kérlek, sorolj fel néhányat, hogy kiket is leptél meg az arcképükkel? Ezek a képek hogyan készülnek, fényképek alapján fested meg őket?

A Vatikánba 2 pápa képe, Los Angelesbe, New Yorkba, Londonba, Torinóba Kossuth festmények, főoltárképek Erdélybe, fel sem tudnám sorolni azt a közel 600 festményemet, amik a világ 18 országába elkerültek. A ma már nem élő személyeket csak meglévő anyagok, képek, szobrok, események alapján lehet hitelesen ábrázolni, ha nem ezt tenném, akkor egyrészt nem becsülném elődeim tevékenységét, másrészt még saját magam előtt is hitelemet veszíteném. Éppen most kaptam egy olyan megbízást, hogy eredeti, 70×50 cm-es méretben fessek meg egy mára már tönkre ment Kossuth festményt újra. E festményt úgy festették Kossuth Lajosról, hogy modellt ült Kossuth a festőművésznek. Ennél nagyobb kihívás és megtisztelés egy ma élő festőművésznek nem is lehet!

Tudom, hogy könyvillusztrátorként is tevékenykedsz, milyen érzés átélni egy-egy verset és kigondolni a hozzá illő illusztrációt?

A szerzők különféle igényekkel érkeznek el hozzám, mint illusztrátorhoz: van olyan, aki meglévő grafikáimból, festményeimből szeretne választani, van olyan, aki konkrét elképzeléseit rajzoltatja, festeti meg velem. A leggyakoribb mégis az, aki rám bízza azt, hogy melyik alkotását választom ki az illusztráláshoz, és azt is, hogy milyen legyen az illusztráció! Ilyenkor elereszthetem a fantáziámat, az alkotás és a szerző ismerete alakítja ki bennem azt, hogy milyen mű kerül bele az adott kötetbe. Több mint 150 kötet után ma is azt vallom, hogy nagy megtiszteltetés, nagy öröm egy – egy új könyv társszerzőjének lenni!

Azt hiszem, elárulhatjuk az olvasóknak, hogy versírással is foglalkozol. Mennyiben különbözik egy kép elkészültének érzése és egy vers papírra vetése?

Botcsinálta versfaragó vagyok, akkor veszek csak „tollat” a kezembe, ha valaki, – fontos ember a számomra, – felkér erre! Tiszteletem a „profi” versírók felé nem engedi azt, hogy könnye
lműen a húrok pengetéséhez fogjak, hiszem, hogy: „Nagy munkát vállal az magára, ki most kezébe lantot vesz”…

Kérlek, mondd el, hogy milyen elismeréseket kaptál ez idáig munkásságodért?

Bár elismeréseim 2 vitrint is kitöltenek, mintegy 50 emlékérem, díj, érem, számtalan váza például a nagyváradi püspökségről, de egy óvodai dicsérő oklevélnek legalább annyira tudok örülni, mint a vatikáni aranyéremnek. Örömet látni egy nyugdíjas arcon éppen olyan jó érzés, mint a Cserhát-Munkácsy-Krúdy díjban részesülni! A 7 lexikonszereplésem között talán a „Ki kicsoda a magyar oktatásban” a legkülönlegesebb.

Tudom, hogy van négy unokád. Ők hogyan fogadják el azt, hogy a mama egy ismert festőművész? Vagy számukra ez teljesen közömbös, ők csak a szerető nagymamát látják benned?

A férjemmel, Enyedi Bélával három leányunk, és 2 leány, 2 fiú unokánk van. Amelyik unokám már érti, az nagyon büszke a festőművész nagymamára. Van, aki eljár a festőkurzusaimra, de olyan is van, aki akkor jön el festeni hozzám, ha ajándékozni akar a tanárának vagy a barátnőjének egy-egy képet. De valóban furcsa lehet egy olyan nagyi, aki hatvanon túl olyan aktív életet él, mintha húsz éves lenne.

Kedves Veronika, nagyon szépen köszönöm, hogy megoszthattam beszélgetésünket a magazin olvasóival. Kívánunk számodra erőt, egészséget, kiváló alkotókedvet és sikereket. Váljon valóra minden álmod! Reméljük, Kecskeméten is láthatjuk majd hamarosan a képeidet, hiszen a városunk vezetői pártolják, segítik a kultúrát.

A Szentgyörgyi Albert Szakközépiskola és a Táncsics Kollégium már meghívott egyszer, ahol a kiállítás megnyitóján a névadójukról készült festményemet adtam át. De ez már olyan régen volt, hogy bizony ismét nagy örömmel mennék Kecskemétre, ha meghívnának, hiszen az új alkotásaimat is bemutathatnám ott a “hírös” városban!

Nagy L. Éva

Hozzászólások