A tojásdíszítés szokása más kultúrkörökben is ismert. A perzsák a tavaszi napéjegyenlőséghez közel eső perzsa újév (norouz) idején festettek tojásokat, majd a családtagok azokat egy tálba helyezték.

A húsvéti tojásfestés hagyománya – mely elsősorban Európa keleti részén maradt fenn -valószínűleg a pogány tradícióból került át a keresztény kultúrkörbe. A tojást, mint ősi életszimbólumot összekapcsolták a feltámadás ünnepével. A festett tojások leggyakoribb színe a piros, mely Krisztus vérét jelképezi.

A tojások díszítésének sokféle technikáját ismerjük: a liba, kacsa vagy tyúk tojásait kifújják, majd ezt követően a héjat festik, rajzolják, karcolják, faragják vagy patkolják. Ez utóbbihoz libatojást és ólomlemezt használnak.

A húsvéti tojások sajátos példái voltak az orosz cári udvar számára dolgozó Peter Carl Fabergé munkái. A cári ékszerész nemesfémből és drágakövekből készített tojásokat a megrendelőinek, melyek csak kinézetükben emlékeztettek a tojásra, de nem az volt az alapanyaguk.

                                                              

Bátai katolikusok tojásdíszítő művészete is látható Szekszárdon

A zengővárkonyi Míves Tojás Gyűjtemény darabjai közül mutat be válogatást a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum. A háromezer darabos, Magyarországon egyedülálló kollekcióból 560 hímes tojást láthat a közönség.

A tárlat a Kárpát-medence tojásíró és tojásfestő művészetét mutatja be, érdekességként díszített kacsa-, strucc- és emutojásokat, patkolt, gyönggyel díszített és áttört tojásokat is kiállítanak.

Külön enteriőrt szentelnek a Tolna megyei népcsoportok, a bátai katolikusok, a bukovinai székelyek és a váraljai reformátusok tojásdíszítő művészetének.

                                                             

A bátai díszítők sokat merítettek a sárközi szőttesek, hímzések motívumkincséből, ahol nem írták, csak festették a tojásokat. A legismertebb bátai díszítőelem a gereblyés motívum, ami a mezőgazdasági munkákra utal; többnyire a mindennapi élethez, munkavégzéshez kapcsolódó ábrákat használtak a tojásíráshoz.

Bátán és a Tolna megyében letelepedett bukovinai székelyek körében ma is élő a népművészeti hagyomány, a külső Sárközhöz tartozó Váralján jelenleg nem folytatják a tojásdíszítés tradícióját.

Weninger Nóra

Forrás: Wikipédia, Magyar Kurír

2013. március 31.

Hozzászólások