Vaskapu-szoros (románul Porțile de Fier, szerbül Ђердапска клисура / Đerdapska klisura) folyami szurdokvölgy a Dunán, a Déli-Kárpátok és a Szerb-érchegység között, Szerbia és Románia határán. 125 évvel ezelőtt, 1896. szeptember 17-én adták át.

vaskapu-szoros

Nem egyetlen szoros, hanem több szakaszból álló, 134 kilométer hosszú rendszer. Szakaszai a Galambóci szurdok, Gospodin Vir szurdoka, Nagy és Kis Kazán-szorosok, valamint a Sip-szurdok. Tengerszint feletti magassága Veliko Gradište városánál 68 méter, az erőmű lábánál 55 méter. A szurdokvölgyet északról a Mehádiai-hegység, a Déli-Kárpátok része, délről a Szerb-érchegység egy része (Šomrda, Veliki Greben és Miroč hegységek) határolja.

Egyes térképek szerint a Szerb-érchegység Szerb-Kárpátok néven a Déli-Kárpátokhoz tartozik, egy más felosztás szerint viszont ez alkotja a Balkán-hegység északnyugati végét. Így a Vaskapu-szoros vagy a Kárpátokon tör át, vagy azokat választja el a Balkán-hegységtől.

A Vaskapu-szoros az ókortól, azaz a nagy népvándorlások és a folyami hajózás megindulásától kezdve természetes határként működött a Kárpát-medence és a Balkán északi része között. A hajózás megkönnyítésére Tiberius római császár i. sz. 33–34 során a szoros jobb partján egy 210 méter hosszú utat építtetett, ennek segítségével lehetett biztosítani a hajók állati erővel való vontatását a zúgókon keresztül. A római építmények elpusztulása után a középkorban a hajózás gyakorlatilag alig működött.

vaskapu-szoros

A Kazán-szoros a Széchenyi-úttal

A hajózás biztonságossá tételének, az Al-Duna szabályozásának gondolatát Széchenyi István vetette fel. A munkálatokat már 1834-ben elkezdték, de egy év múlva abbahagyták, és csak 1856-ban nyílt lehetőség a folytatásra. A szabályozott szakaszt 1896. szeptember 17-én adták át. Mára állandó vízi út vezet át itt az Északi-tengertől a Fekete-tengerig, a Rajna–Majna–Duna-csatorna révén.

A folyószabályozási terveket Vásárhelyi Pállal készíttette el. Vásárhelyi volt az a mérnök, aki a Duna vízrajzi felmérése („Duna Mappáció”) során az Al-Dunát végigtérképezte, s így ő tudta legjobban, hogy mi a teendő. Széchenyitől 1833-ban azt a feladatot kapta, hogy hajózóutat építsen ki a gőzhajózás számára a szóban forgó folyószakaszon.

A Vaskapu-szoros alatti szakaszon két vízerőmű működik: a Vaskapu I 1964 és 1972 között a román, a Vaskapu II 1977 és 1984 között a szerb oldalon épült, egyenként a paksi atomerőmű 2000 MW-os, megemelt teljesítményét meghaladó kapacitással.

Az 1834. évi rendkívül alacsony vízállás segített abban, hogy a mederből a legveszélyesebb sziklákat kirobbanthassák, s a hajózást legalább évi 150 napra biztonságossá tegyék. Az Al-Duna zuhatagainak teljes „megszelídítése” azonban meghaladta a kor műszaki lehetőségeit. Ehelyett a Duna bal partján – szemben az ókori római úttal – 122 kilométer hosszú utat építettek, jelentős részben a sziklába vágva. Ez a „Széchenyi-út” a történelmi Magyarország balkáni kapujának megnyitását jelentette. Nem csupán a hajók vontatását, hanem – hajózási idényen kívül – az árunak szekéren való szállítását is lehetővé tette.

vaskapu-szoros

A galambóci vár a szorosok bejáratánál (Wikipédia)

I. Ferenc császár és magyar király 1835. évi halála után azonban a birodalmi kormányzat elfordult a balkáni ügytől, s az al-dunai munkákat abba kellett hagyni. A Vaskapu szabályozásának egyik tervezője és a munkálatok vezetője Wallandt Ernő mérnök volt. 1889-ben kinevezték a vaskapu-szabályozási magyar királyi művezetőség főnökévé. A kivitelezést – magyar tőke híján – egy nemzetközi (német–magyar) vállalat bonyolította. A munkálatok befejezését 1895-re tervezték, de még 1896-ra sem készültek el.

Ennek ellenére, a Millenniumra tekintettel, 1896. szeptember 17-én megtartották a Vaskapu-szoros hivatalos átadását I. Ferenc József osztrák császár, I. Károly román király és I. Sándor szerb király jelenlétében. A korabeli magyar sajtó rendkívül kritikusan számolt be arról, hogy Ferenc József Magyarország nevét beszédében nem is említette, és a dekorációból is hiányzott a magyar zászló.

A második világháború után lassan újra fejlődésnek induló dunai hajózás számára továbbra is szűk keresztmetszetet jelentett a Vaskapu-szoros korlátozott átbocsátó képessége. Ugyanakkor a szurdokok nagyon kedvező lehetőségeket kínálnak vízenergia nyerésére. Mivel a folyó e szakaszon két állam határát alkotja, szükség volt Románia és az akkori Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság együttműködésére a tervek valóra váltására.

vaskapu-szoros

A Vaskapu I erőmű 1964 és 1972 között épült. Elkészültekor a világ legnagyobb vízerőművei közé tartozott 2×2052 MW kapacitásával. Az építményekbe csaknem 3 millió köbméter betont építettek be. A fő gát 441 méter hosszú és 60 méter széles. A rendszer 33 méteres magasra duzzasztott 2 milliárd köbméter vizet. A megemelkedett vízszint miatt a felsőbb Duna-szakasz képe jelentősen megváltozott, a hajózás természetes akadályai viszont megszűntek.

Ha a Duna habjai alá nézhetnénk, a megszámlálhatatlanul sok hajóroncs mellett végvárak, falvak maradványait, egzotikus szigeteket és megannyi magyar történelmi emléket találnánk, melyek a hajózási érdekek, a szabályozási kísérletek és legutoljára a Vaskapu vízerőmű felépítésének következtében megemelkedett vízszint miatt tűntek el a földfelszínről. Sokan kíváncsiak a történetére, ezért múzeumot hoztak létre, ahol többek között bemutatják az építkezés történetét, a Duna állatvilágát, Ada Kaleh szigetét és az itt feltárt régészeti leleteket.

vaskapu-szoros

Kazán-szoros

A duzzasztó építésekor megemelkedett vízszint teljes egészében elnyelte Ada Kaleh 1,8 kilométer hosszú, alig fél kilométer széles szigetét. Mintegy ötszázan, többségében törökök lakták a területet, amelyet onnan ismerhetünk, hogy Jókai erről mintázta a Senki szigetét.

Az Al-Duna páratlan vidéke rengeteg látnivalót rejteget nemcsak a Duna alatt, hanem a mészkősziklák magasságában is. A folyó menti települések többségéből túraútvonalak sokasága vezet a sziklacsúcsokra, ahonnan a magasból is megcsodálhatjuk azt, amit a vízről már megcsodáltunk: a Duna kék szalagjának méltóságteljes tekergését.

További információ

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

A szerző korábbi cikke magazinunkban:

Ékszerdoboz – SZENT ISTVÁN-TEREM a Várban

 

Hozzászólások