A vízumot Perthbe kaptuk meg, ahol 2 évet kötelező volt eltöltenünk. A 2 év hamar elröpült. Egy város, amibe nem igazan lehet belekötni és az a sok magyar, akiket megkedveltünk – megszerettünk.

auszi116

A képen az utolsó cottesloe-i séta

 

KÖLTÖZZÜNK PERTHBŐL

A Magyar Ház, ahol tényleg otthon éreztük magunkat, Frici bácsi – aki az egész szíve… a néptáncestek, a Nemzeti Ünnepek… nem beszélve Frank főnökéről… csupa jó dolog. Mégsem éreztük úgy, hogy hosszú távon maradhatunk. Először én mondtam ki, aztán Frank is: Menjünk.

Én magam valahogy nem éreztem rá a városra, hiányérzetem volt. Franknek pedig idővel egyértelművé vált, hogy Perth nem számottevő régió az amúgy Sydney székhelyű cége számára. Vagyis, ha szeretne előre haladni szakmailag, a másik partra kell mennünk.
Frank szólt Marknak, a régiós főnökének, hogy nyitott a váltásra. Két hónap múlva felhívták, hogy van lehetőség Melbourne-ben. Újra csak rendbe kellene tenni valamit…. Azonnal igent mondott.
3 hét múlva jött a telefon, hogy mielőtt meg átköltöztetnének minket, nézzük meg a várost. 4 napot töltöttünk Melbourne-ben, szuper körülmények között a cég számlájára, majd 2 hét múlva átköltöztettek minket és áthozatták az autónkat.

Fillérünkbe sem került. Kellemesen fura élmény volt ez. Mert hát volt már szerencsénk drága hotelban megszállni, de az viszonylag ritkán fordult elő, hogy Frank csak azért evett meg egy steaket, mert épp az étkező mellett vezetett el az utunk.
A „csomagban” egyébként meg sok egyéb is benne volt, pl. egy bérelt autó, amíg a miénk meg nem érkezik. Szinte hihetetlen, hogy mennyire figyelnek arra, hogy a dolgozó happy legyen. Mert ha happy vagy, jobban dolgozol, ugye?!

auszi117

Miután visszaértünk Perthbe, elkezdődött a csomagolás és a sok-sok elválás, elengedés…
A búcsúzáshoz bátorság kell.

A TORONYHÁZ

Mikor beindult a melbourne-i költözés projekt, már tudtuk, hogy egy ideiglenes lakást kapunk a cégtől, ahol 1 hónapot lakhatunk, míg saját kéglit találtunk. Nagyon örültünk a hírnek, mert tudtuk, valami szuper hely lesz. Így is volt. Melbourne cityjében egy nagy lakás egy recepcióval ellátott toronyház 19. emeletén, aminek az alagsorában konditerem, uszoda és szauna is volt.

auszi119

Ha nem lenne tériszonyom és az nem hozta volna elő a katasztro-fóbiám és nem nyomasztott volna a betondzsungel city az üveg-acél felhőkarcolóival – nagy kontraszt volt Cottesloe után – , akkor valószínűleg élveztem volna a kényelmes körülményeket.
Így viszont naponta kérdeztem meg Franket, hogy mint statikus mérnök, mondja meg, mennyi az esélye, hogy leszakad az erkély, ha kilépek, illetve hányas erősségű földrengés döntené le az épületet, beleszámítva az epicentrumtól való távolságunkat.
Akkor a reluxa mögül nem azt figyeltem volna minden naplementekor, hogy a szemben lévő felhőkarcoló mögül mikor bukkan fel a szárnyas fejvadász… és nem tűnt volna úgy, hogy a szomszéd nő tiszta Mia Farrow a Rosemary gyermekéből.

MUNKAHELY3/MELBOURNE, CS SQUARE SHOPPING CENTRE

Mostanra úgy néz ki, hogy Frank a cégnél az operation managerek között a “takarító”, mert mindig oda teszik, ahol valaki kuplerájt hagyott. Ez a melbourne-i bevásárlóközpont valóban nagyon melós… bizony vannak kemény napjai. Viszont odaérkezése után pár héttel szakmai díjat kapott, amit az ágazat igazgatója adott át neki. Jól és jókor jött az elismerés.

auszi118

 

 

Az előző részek: Auszi’01, ’02, ’03, ’04, ’05, ’06, ’07, ’08, ’09, ’10, ’11

Folyt. köv.

A szerző: Budai Nóra (Ausztrália)

Forrás: Auszi-blog

 

 

Hozzászólások