Toszkána Olaszországnak, de még talán Európának is az egyik legtöbbet emlegetett, legnagyobb lelkesedést kiváltó tájegysége. Köszönhető ez a számtalan róla írt regénynek, útleírásnak, gasztronómiai kalauznak, róla készült albumnak és filmnek (Napsütötte Toszkána, Levelek Júliának.)

Hogy mit rejteget még ez a dimbes-dombos, olajfaligetekkel és szőlőültetvényekkel szelíden barázdált  táj, érdemes utánajárni.

Siena kagyló alakú, egyedülálló főterénél már csak dómja lenyűgözőbb. A ma látható székesegyház csak kereszthajója lett volna az eredetileg tervezett katedrálisnak. A sienaiak hiába szerették volna megépíttetni a világ leghatalmasabb dómját, az emberléptékűt már-már túllépő kísérlet nekik sem sikerült. A pestisjárvány elpusztította a város lakosságának negyedét, így a tervek nem válhattak valóra.
Az aranyozás és márványberakások, a burjánzó faragások, a monumentális oszlopcsarnok arányain és méretein túl a hely szakrális jeleit is felismerhetjük. Átitat valami többlettel, megérezzük a nagyság, fenség jelenlétét, saját kicsinységünket, de azt is, hogy helyünk van ebben az összhangban.

Fiesole a tehetős firenzeiek nyaralóhelye. Hegyoldalba épült városka, Firenzétől 6 kilométerre. Etruszk és római rommezők, ókori színház, medencék maradványai. Pompás főtér, lélegzetelállító panorámával kecsegtető kávézók. Firenze a lábaink előtt hever, miközben a caffé lattét (az itthoninál kisebb pohárban felszolgálva) ízlelgetjük. A domboldalt örökzöld fenyők tarkítják, állandóságot sugallva. A turisták elhagyják a várost, a mediterrán növények szépsége azonban változatlan.

Certaldo városa Boccaccio szülőhelye. A Dekameron szerzője itt is nyugszik. Jobban mondva ma csak az emléktábláját láthatjuk a székesegyházban, mivel hamvait a 18. században szétszórták a mezőn, méltatlanul büntetve a reneszánsz életöröm kifejezőjét, aki realisztikusan ábrázolta saját korának társadalmi és emberi vonásait. A kisváros azonban mindenképpen megér egy látogatást. A Felső-Certaldo (Certaldo alto) néven jelzett régi városrész egy dombon terül el a később épült negyedek fölött. A parkolóban már áprilisban is jó néhány autóval találkoztunk, ami azt bizonyítja, hogy a turisták is felfedezték. Amint belépünk a kapun, mintha egy elvarázsolt városba érkeztünk volna. Város a városban: terméskő épületek, kis városháza, szűk terecskék, apró erkélyek, kis kávézók és fagyizók. Az egyik kiszögellésben megpillantjuk a 10 km-re fekvő San Gimignano tornyait.

Monteriggioni aprócska erődváros, egy óra alatt körbesétálható. Erős, vastag falak veszik körül, bástyák tagolják.  Az egyik kapualjban egy zsemleszínű kutya őrködik. Saját terményeket árulnak a boltívek alatt meghúzódó üzletek, a fazekasműhelybe fekete macska surran be. „Attenti al gatto!” (Figyelem: macska!) – olvasható a kerámialapra égetett felirat számos ház ajtaján. Toszkán csendélet.

Bármely középkori belvárossal rendelkező településre látogatunk is el, biztosak lehetünk benne, hogy megtalálhatjuk az elengedhetetlen városházát (Palazzo Communale), dómot és keresztelőkápolnát (Battistero), főteret, és a szűk utcácskákat a hozzájuk tartozó éttermekkel, kávézókkal. Legyen ez akár az etruszk eredetű Volterra (ahol a kirakatok egyébként az „Alkonyat” szereplőit ábrázoló bögrékkel, pólókkal vannak tele, mivel a második rész egy-két jelenetét itt is forgatták), a széles bástyáival és 20 méter vastagságú, körbesétálható városfalaival sajátos színezetű Lucca, vagy Petrarca szülőhelye, Arezzo (itt „Az élet szép” című filmmel kapcsolatos táblák jelzik az Oscar-díjas olasz film forgatási helyszíneit), a városok felépítése könnyen átlátható az idegenvezető nélkül kóborlók számára is.

További képek a galériában:

{gallery}Toscana2{/gallery}

Weninger Nóra

október 21.

Hozzászólások