Kérlek, mutasd be nekünk a fiatal önmagadat!

Páhin születtem, ott jártam általános iskolába is. Tanulmányaimat a kecskeméti Közgazdasági Szakközépiskolában folytattam. Érettségi után Budapesten mérlegképes könyvelői, gyors-és gépírásból szaktanári képesítést szereztem. Mivel viszonylag korán, már húszéves koromban férjhez mentem, további tanulmányaimat a Gyes ideje alatt végeztem levelező tagozaton. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Főiskolai Karán általános iskolai hittanári, majd a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, Budapesten gyermek-és ifjúságvédelmi tanácsadó diplomát szereztem.

Hogyan alakult a további életed?

Életem során mindig szerető családi, baráti és közösségi légkör vett körül. Talán ennek tulajdoníthattam, hogy bárhol tanítottam is, felnőtteket, gyerekeket, fiatalokat, érzékenyen reagáltam a tanítványaim problémáira. Sokan kérték a segítségemet, elsősorban olyanok, akiknek nem volt kitől tanácsot kérniük. Például nyolc évig vezetője voltam a Faragó Béla Gyermekotthonnak, ahol sok hátrányos helyzetű gyermekkel találkoztam. Ők a szüleik áldozatai voltak, jobban mondva az alkohol, a drog, a munkanélküliség, a prostitúció és az iskolázatlanság áldozatai. Ők is ezen az úton sodródtak. A velük való sok egyéni beszélgetésünk sikere a legtöbb esetben kudarcba fulladt, mivel környezetük visszarántotta oda, ahonnan kiemelték őket.

Itt jegyzem meg, hogy nagyon jó dolog a nevelőszülői hálózat, amely óriási hiányt pótol: pótolja a szerető szülő hátteret, a gondoskodást. A gyermekvédelmi szakellátás is átalakult, a Faragó Béla Gyermekotthont nemrégiben átvette a Szeged-Csanádi püspökség, és reményeink szerint ők hatékonyabban fogják működtetni azt.

Hogyan lettél Lezsák Sándor munkatársa? 

A ’80-as években a megyei önkormányzatnál közlekedési ügyintézőként dolgoztam. Amikor 1989-ben megalakult az MDF, felkértek a Bács-Kiskun megyei MDF-iroda vezetésére. 1992-ben Lezsák Sándor hívott, hogy legyek a munkatársa a Lakitelek Alapítványnál, majd a Népfőiskola Alapítványnál. Oktatási igazgatóhelyettesi munkakört láttam el – akkor még Lezsák Sándor tanított a lakiteleki általános iskolában -, nagyon sok nemzetközi, országos, regionális programot, képzést szerveztem. Abban az időszakban több mint százan dolgoztunk a Népfőiskolán. . Ekkor kerültem közel a politikához. Nemzetközi programunk volt többek között: „A magyarság esélyei” vagy a Mindszenty emléknap. Magyarságtudatom is erősödött, amikor egyre több külföldre emigrált magyarral kerültem kapcsolatba. Volt, akit a felesége azért küldött Brazíliából, hogy vigyen neki Lakitelekről egy marék magyar földet! Szívfájdító és csodálatra méltó jelenet volt.
A Népfőiskolán ismertem meg pl. Tarrné Lévay Pálma írónőt, aki Venezuelában él. Francia szakos középiskolai tanár. Csodálatosan beszél magyarul. Elmondása szerint egy napot sem élt Magyarországon. A szülei emigráltak, ők tanították meg a magyar nyelvre. Az írónő elmondása szerint unokája is nagyon jól beszéli a magyar nyelvet. Az emigrációs gyűjtemény, mely szintén a Népfőiskolán található, felbecsülhetetlen értékű „kincs”. A magyarság „kincse”.

Aztán ennek a korszakodnak is vége szakadt. Hogyan folytattad tovább az életed?

A Népfőiskolán leépítések történtek, mivel állami segítséget nem kapott. Ezért kellett nekem is megválnom a Népfőiskolától. Tanítottam Kecskeméten, Kiskunfélegyházán, dolgoztam a Pedagógiai Intézetnél, majd 1998-tól 2002-ig megyei képviselő lettem, utána városi önkormányzati képviselő. A körzetemben igyekszem segíteni, minél több dolgot megvalósítani a város anyagi lehetőségeihez mérten. Így sikerült utakat, csatornákat, világítást kieszközölni a hozzám tartozó terület részére. 2010-2014 között az Oktatási, Kulturális és az Egyházügyi Bizottságban dolgozom.

Milyen társadalmi szerepet vállalsz a városban?

Nem tudok kibújni a bőrömből: igyekszem segíteni a rászorulókat, a hátrányos helyzetűeket. Tavaly megszerveztük a Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesülettel közösen a Szeretet Iskoláját, ahol önkéntes tanárok tanítottak hátrányos helyzetű (roma) felnőtteket. Tagja vagyok a Városi Szociális Közalapítvány Kuratóriumának, valamint a Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület elnökségi tagjaként tevékenykedem. 2011-től aktív nyugdíjas vagyok, így sokkal több időm jut a közjóért tenni elsősorban választási körzetemben, a nyugdíjas klubokban.

Ennek ellenére vannak-e még terveid? Szeretnél-e megvalósítani valamilyen álmodat?

A FIDESZ-KDNP tagjaként a keresztény értékrendet zsinórmértéknek tartom. Már hosszú évek óta részt veszek idős embereknek szervezett zarándoklatokon. 2010-ben a Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesülettel közösen kiadtunk egy szép könyvet: „Bács-Kiskun megye lelki kincsei” címmel, mely könyvben szerkesztési feladatokat végeztem (imádságok gyűjtése, a könyv tartalmának összeállítása, stb.). A könyvben Bács-Kiskun megye nagyobb katolikus, református és evangélikus templomainak leírása található.

Régi vágyam az, hogy Kecskeméten is elindítsuk a vallási turizmust, és bekapcsolódjunk a Mária zarándokutakba. Az észak-dél irányba tartó Chestochova-Medjugorje, és a nyugat-keleti irányú Mariazell-Csíksomlyó zarándoklatok találkozóhelye is lehetnénk. Arról nem is beszélve, hogy adott is egy csodálatos hely, a Mária-kápolna az Arborétumban, amelyet 1988. február 2-án ajánlottak és szenteltek fel engesztelő kápolnának. Minden esélyünk megvan arra, hogy Kecskemét város turizmusfejlesztési koncepciójába beépülhessen a vallási turizmus.

Mit éreztél, amikor átvetted a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetést?

Nagyon meglepődtem és megörültem, hogy valakinek eszébe jutott díjazni egy olyan embert, akinek az az erénye, hogy a hétköznapokban tisztességesen dolgozik. Most már tudom, hogy Lezsák Sándornak, a Magyar Országgyűlés alelnökének köszönhetem a felterjesztést, akinek már 12 éve nem vagyok ugyan a közvetlen munkatársa, mégis figyelemmel kíséri a tevékenységemet.

Mit üzensz az olvasóknak?

Minden ember célja, hogy szeretve legyen. Én a szeretetet, a harmóniát a családomban a férjemmel, két felnőtt gyermekemmel, három unokámmal élem meg. A vasárnapi közös ebédek, a beszélgetések erőt adnak a hétköznapi feladataimhoz. Ha valaki elfogad engem, elfogadja a szeretetemet és viszonozza azt, megsokszorozódik az energiám.

„A szeretet nem erény, a szeretet szükséglet, sokkal inkább, mint a kenyér és a víz, sokkal inkább, mint a fény és a levegő.”

Weninger Endréné

Hozzászólások