Klebelsberg Kuno 1922 és 1931 között vallás-és közoktatási miniszter volt a Bethlen-kormányban. Valószínűleg ő volt az a miniszter, aki a legtöbbet tette a magyar oktatásügyért.

A trianoni tragédia után úgy vélte, hogy Magyarország felemelkedésében legnagyobb szerepet a szellem és a művelődés ereje fogja játszani. Egész munkásságát ennek a célnak rendelte alá. Az 1926-ban elfogadott törvény indította el a népiskolai programot.

Fő célja az volt, hogy mindenki számára biztosítsa az általános iskola elvégzését, és így fel lehessen számolni az analfabetizmust. Több ezer tanterem és tanári lakás épült, ami a tanyákon lakó gyermekek számára is lehetővé tette az iskolába járást.

A program eredményeként az analfabetizmus 7%-ra csökkent, ami megközelítette a nyugat-európai szintet, kelet-európában pedig kiemelkedően a legalacsonyabb volt. Klebelsberg a legkisebbekről sem feledkezett meg, mintegy 500 új óvoda is épült.

Átszervezték a középiskolai oktatást is, nagyobb hangsúlyt fektettek a leánygimnáziumok létrehozására. Az oktatás szintje elérte az európai színvonalat, a tanárok fizetése jóval az átlag felett volt, valóban a jómódú középosztályhoz tartoztak. Társadalmi megbecsülésük össze sem hasonlítható a maival.

Trianon két egyetemtől fosztotta meg Magyarországot (Kolozsvár, Pozsony). Helyettük a miniszter új egyetemi központokat hozott létre (Szeged, Pécs, Debrecen). A Collegium Hungaricumok külföldön népszerűsítették a magyar kultúrát (Bécs, Berlin, Róma).

Klebelsberg olyan átfogó és hatékony tanügyi reformot valósított meg, amire azóta sem volt példa a magyar történelemben. Beszédes szám, hogy minisztersége alatt évente a nemzeti jövedelem 9-10%-át fordították oktatásügyre.

 

Weninger Endre

Hozzászólások