Az Ige – a 10. Szakrális építész-belsőépítész konferencián

Ki a világ legrégebbi és még ma is élő belsőépítésze? A válasz: a Jóisten. (Az indoklás később…)

A 10. SZÉK – Szakrális építész-belsőépítész konferencián, mint az ARS SACRA fesztivál egyik rendezvényén jártam a FUGA Budapesti Építészeti Központban.

 

Mottó: „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige.” (Jn 1.1)

 

A mottót olvasva a bibliai idézet folytatása is eszembe jutott, miközben a konferenciára igyekeztem. Ezt a folytatást úgy 10 éve egy kis szoborban láttam megjelenni, amikor a férjemet elkísértem Londonba egy üzleti útján.

 

Sőt korábban elmélkedtem is erről a megtestesülésről a Montázs Magazinban is.

Benyomások a konferenciáról:

SIPOS Mihály (prímás, Muzsikás Együttes) zenéjével és hozzáfűzött gondolataival indult a program:

A régi idők olyan köszöntéseit, mint az Adjon Isten jó napot…, s világi életünket is mennyire áthatja a szakralitás. A népzenében az ember csendes esőért fohászkodik, s megrendül a természet előtt, vagy amikor az elmúlással találkozik. A csángóknál a hegedű szolgál a halottkísérő zenékhez.

Rainer Péter (építész-belsőépítész), a rendezvény házigazdája Ha nem teszünk, elveszünk! bevezetőjével folytatódott a rendezvény.

Néhány kiemelés e bevezetőből:

 

 

„Ha azt akarjuk, azt szeretnénk, hogy a magyarság, Magyarország, az utódaink még újabb ezer évig meg-, illetve fennmaradjanak, azért tennünk kell, nem holnap, hanem még ma, most!
Megmaradunk vagy elveszünk!Ez a konferencia a Kárpát-medence, Magyarország 1100 évének tárgyi – elsősorban építészeti, belsőépítészeti – emlékeinek bemutatásával, megmentésével, megőrzésével, megtartásával, továbbörökítésével az identitástudatunkat, életben maradásunkat hivatott fejleszteni, erősíteni. Mindehhez nagy hit, remény, szeretet és kitartás szükséges!Kérem és kívánom, hogy minden magyar a maga területén; munkájában, környezetében, családjában, életében tegye meg azt a napi kis pluszt, amit megtehet. Higgyék el, a közérzetük is sokkal jobb lesz! Derűsebbek, boldogabbak lesznek, leszünk. S Kölcseyvel szólva: „… a Haza fényre derül!”

 

Majd köszöntők következtek

Prof. emeritus dr. FEKETE György (elnök, MMA) néhány gondolata:

A művészet a „sohasemvolt” létrehozása. Érdekességként beszélt arról, hogy milyen szimbolikus jelentőségű az, hogy egy Hollandiában megszűnt templom orgonája került Zalaegerszegre.

BÁLINT Imre DLA (elnök, BÉK) köszöntőjében pedig arról beszélt, hogy elkötelezettség szükséges az emberek és az épített környezet iránt. Az Ige egy n betűvel megtoldva szójáték Igenné válik, ami egy Igen – az Igére.

 

 

DRAGONITS Márta (elnök, Ars Sacra Alapítvány) a “szeretet civilizációjáról” beszélt. Sipos Mihályt idézte, hogy a csárdásban is ott a szakralitás, sőt az egész világ csupa szakralitás, amiből csak kicsinyke rész a profán.

 

KRIZSÁN András DLA (elnök, MÉSZ) a szakrális építészet változásairól szólt a történelmi idők során, s hogy mostanában az egyszerűségre való törekvés figyelhető meg. Helyekről, ahol az ember legmélyebb önmagát ismerheti meg, kapcsolatba léphet Istennel, ahol különös erők jelennek meg, ahol a szavak lábujjhegyre állnak, és az Isten beszélni kezd hozzánk.

 

HARMATI Béla László (művészettörténész): A szószékoltár, mint kifejezőeszköz címmel tartott vetített képes elődadást.

Az egyik oltárkép érdekességeként elmesélte, hogy a képen a középső lámpás miért kerülhetett Jézus feje fölé.

Az ok, hogy a szerény anyagi körülmények miatt és festővászon híján, a művész búzaszemeket tároló zsákra festette ezt a képet, és a középső vonal valójában a zsák varrásának eltüntetése miatt került rá az Utolsó vacsora festményre, Jézus feje fölé.

 

HOLNAPY Dénes Márton (pap) a zsámbéki templom múltját, jelenét, jövőjét tárta elénk, s hogy mennyire fontos az állagmegóvás egy rom esetében is. Megismerhettük röviden a 900 éves premontrei rend magyarországi történetét is a zsámbéki templomrom felújítása okán.

 

HOLLÓ László (kertépítész) Jászdózsa tervezett főtere, templomkertje címmel tartott előadásában új fajta szemléletet sürgetne a városrendezésben. “Ahol a karbantartás befejeződik, ott kezdődik a “Balkán”- ez az idézet a Kossuth Rádióban hangzott el korábban. Különböző korok megkérdőjelezhetően fel-felújított emlékművei, szobrai elszórtan állnak a községben, a templomkert növényeinek át nem gondolt, elhanyagolt állapota egységes koncepcióért kiált.

 

KŐNIG Tamás (építész) a Magyarországi zsinagógaépületek továbbélési lehetőségeiről beszélt érdekes diákon keresztül. A Kozma utcai zsidó temető családi kriptái is hasonlóan felújításra várnak.

 

 

MÁRTON Judit (építész) a gyulafehérvári székesegyház helyreállításának elmúlt kilenc éve munkálatairól beszélt,  s arról,  hogyan oldották meg az akadálymentesítést. Egy kedves példamesével illusztrálta azt, hogy csak közös erővel lehet ilyen projektekben részt venni.
Jövő héten pedig nagy eseményre készülnek, Márton Áron szarkofágját a felújított régi sekrestyében helyezik el.

Rainer Péter a következő, nem építész előadót egy költői kérdéssel mutatta be.

 

“Ki a világ legrégebbi és még ma is élő belsőépítésze?
A válasz: a Jóisten.
A magyarázat pedig:
Ő alkotta az ember legelső, legszakrálisabb, legfontosabb terét. Ez pedig az anyaméh.”

 

 

BENDA József (szakértő) Magyarország népességgyarapításának „szakrális terei” előadásában számomra teljesen új megvilágításban arról beszélt, hogy a mai gyerekek diszlexiájának, hipermobilitásának egyértelműen a szüleik, nagyszüleik 50-60-as évekbeli hajszoltsága az oka… A korábbi 28%-os női foglalkoztatottság 1980-ra közel 100% lett. Akkor az volt rendszer, hogy hat hetes csecsemőket vittek bölcsődébe. Voltak akkor nem csak egynapos, hanem hetes és hónapos bölcsődék is, a három műszakban dolgozó nők számára. Hogy alakulhatott volna ki szeretetteljes kötődés anya és gyermeke között?

Most az ő gyerekeik gyerekei nem születnek meg, ők a meg nem született nemzedék. A megoldás egészségügyi, oktatási szakszolgálatok létrehozása, s olyan környezet kialakítása, amelyikben bátran vállalhatnak gyereket a fiatalok. Eléggé megdöbbentő statisztika mutatja feketén-fehéren a szinte kilátástalan helyzetet, s hogy pusztán két évünk van arra, hogy a népességfogyást megállítsuk.

NAGY Tamás (építész) a mátraverebély-szentkúti zarándokközpont megálmodója és tervezője beszélt a koncepcióról.

 

 

 

Előadása zárásaként pedig ezt a különleges videót vetítette le a közönségnek:

KRIZSÁN András (építész) „…köveket keres, hogy templom épüljön” címmel a pestszentlőrinci evangélikus gyülekezetnek tervezett templomát mutatta be, mely egy “Kádár-kocka épület” hozzáépítése lesz egy saroktelken. Az evangélikus hitélet sajátossága, hogy a miséken kívül nagy közösségi életet is élnek. Ezért a liturgikus tér mellett egy ugyanakkora közösségi teret is kialakítanak majd. Jelenleg az adománygyűjtés folyamatában várnak a kivitelezésre.

RAINER Péter (építész-belsőépítész) Katolikus templomaink oltárai, szószékei (ambói) vetített képes előadása zárta a rendezvényt, melyben a Normafánál, az Anna réten lévő kis Szent Anna-kápolnától, a soproni gótikus templomba tervezett “hokedlioltárig” mutatta be ezen liturgikus belsőtér-építményeket, illetve bútorokat.

Befejezésként BÉRES György atya vezetésével a Schola Gregoriana Budapestinensis zsoltárokat énekelt.

 

Budapesti Építészeti Központ – A FUGA elsőrendű üzenete:

 

Az építészet a kultúra elválaszthatatlan része. A különböző művészeti ágakból érkező kortárs alkotók bemutatásával az építészet és a társművészetek kapcsolatát kívánjuk erősíteni. Célunk, hogy a kultúrafogyasztó közönség a Budapesti Építészeti Központban otthonosan érezze magát.

 

Antalffy Yvette

Forrás: yvette-hildegard figyelmem önéletrajza blog