Az Árpádok alkották történelmünk egyedüli magyar dinasztiáját. A későbbi magyar királyok, Hunyadi Mátyás és Szapolyai János nem formáltak dinasztiát. Mátyás esetében ez sajnálatos, Szapolyainál szerencsés ténynek tekinthető. Az Árpádokat az Anjou-, a Luxemburgi-, a Jagelló- és a Habsburg-házból származó királyok követték.

III. Andrásról kevés információnk van. Elődje, Kun László gyermektelenül halt meg, az utód külföldön nevelkedett. Trónigényét arra alapozta, hogy II. András (az Aranybulla kibocsátója) unokájának tartotta magát. II. András harmadik házasságából a király halála után fiú született, akit a történelem Utószülött Istvánnak nevez. Egyes történészek szerint nem is volt törvényes utód, a fiatal királyné házasságon kívüli kapcsolatából született. Az új uralkodó, IV. Béla (a második honalapító!) nem ismerte el testvérének, ezért a királyné a csecsemővel külföldre menekült. Istvánnak egy velencei nemes leányával kötött házasságából született III. András.

Iniciálé a Képes Krónikából

Amikor 1290-ben megkoronázták, Magyarország a teljes anarchia állapotában volt. A királyi hatalom gyakorlatilag nem létezett, az országot a „kiskirályok” (Csák Máté és társai) egymás között osztották fel. Tartományukban önállóan, a királytól függetlenül uralkodtak. Forrásainkból tudjuk, hogy András tett néhány kísérletet a királyi hatalom megszilárdítására, de nem járt sikerrel. Uralmát több európai udvar nem tekintette legitimnek. A nápolyi Károly Róbert (az Árpád-ház leányági leszármazottja) már András életében trónkövetelőként Magyarországra érkezett.

András 1301-ben fiúörökös nélkül halt meg, ezzel letört az Árpád-ház utolsó aranyágacskája. Az országban teljes volt az anarchia, a trónért évekig három trónkövetelő harcolt, míg végül az Anjou-dinasztia tagja, Károly Róbert lett a király. Kiemelkedő uralkodónak bizonyult, aki nemcsak a rendet állította helyre, hanem Magyarországot európai nagyhatalommá is tette.

Weninger Endre

2013. július 23.

Hozzászólások