Aki a balatoni fürdőzés mellett kulturális programra is vágyik, feltétlenül keresse fel a  Fonyódtól bő 20  kilométerre fekvő Somogyvár határában, a Kupavárhegyen található romterületet. A 11. században alapított, 1983 óta nemzeti történelmi emlékhelyként számon tartott apátság romjainak környékét méltó módon helyreállították és vonzó kirándulóhellyé tették.

A Szent Egyed apátságot 1091-ben alapította Szent László király, és francia földről származó bencés szerzeteseket telepített be falai közé. A dél-franciaországi Saint-Gilles apátságból érkező szerzetesek különleges kiváltságokat kaptak, hiszen nem tartoztak sem a veszprémi püspök, sem a pannonhalmi apát fennhatósága alá, kizárólag a francia anyakolostornak tartoztak engedelmességgel. Alapításáról hiteles feljegyzés maradt fenn.

Talán nem véletlen, hogy László király itt alapított apátságot, hiszen a terület Koppány vezér és családja birtoka volt. A legenda szerint itt állt Koppány vára is, ahonnan 997-ben elindult Veszprém ostromára, majd ütközött meg Istvánnal. László azért itt telepítette le a szerzeteseket, hogy a pogányságnak még a nyomát is eltörölje.

A királyt 1095-ben bekövetkező halálát követően itt helyezték örök nyugalomra. Földi maradványai később kerültek csak Nagyváradra.

Az apátság a 12. század folyamán jelentős kulturális központ volt, később azonban hanyatlásnak indult. A törökök a 16. században elfoglalták és erődítménynek használták. A 18. század végén még álltak falai. Feltárását a 19. század első felében kezdték meg, de nagyszabású helyreállításról csak 1972-től beszélhetünk. A romterület 1991-től látogatható. 2012 és 2015 között modern látogatóközpontot és körülötte parkot alakítottak ki szőlőtőkékkel, levendulabokrokkal, gyümölcsfákkal.

A látogatóközpontban berendezett tárlat érdekes, figyelemfelkeltő. Divatos kifejezéssel élve interaktív a kiállítás, és ebben az esetben kimondottan jól sikerült a gyakorlati megvalósítás.
A történeti hátteret bemutató táblák az apátság alapításának, fénykorának és hanyatlásának mozzanatait részletesen ismertetik, idézetekkel és rajzokkal színesítve a szövegeket. Az apátság néhány megmaradt fal-és oszloptöredékének gipszmásolatát is kiállították, a modern technikát pedig 3 D-s, hologramos képek képviselik, melyek többek között az apátság különböző évszázadokban látható makettjét vagy a Szent László -hermát vetítik ki.

A látogatóközpont a várhegyi kilátóból nézve

 

A kiállításon külön részt szentelnek László király élettörténetének, valamint a Szent László-kultuszhoz kapcsolódó valós események és legendák bemutatásának. Különösen érdekes eleme a kiállításnak a hangzó szövegek jelenléte. Egy fülhallgatót felvéve 8-10 hanganyagból választhatunk, melyek között szerepel szépirodalmi mű (Arany János: Szent László), kódextöredék, levélrészlet a monte cassinói apáthoz, krónikából vett történet László király nagyszerű tetteiről és a vele kapcsolatos csodákról (László és a kun vitéz), vagy éppen Evlia Cselebi török utazó 17. századi útleírásának részlete a nagyváradi királyszobrokról. Az apátság kőtára is ebben a teremben kapott helyet.

Az apátság romjaihoz erdei sétaút vezet. Fapallókon és számos lépcsőn juthatunk el a várhegyre. Aki nem szeret sétálni, az autóval is eljuthat a romokhoz, amely előtt megfelelő méretű parkoló áll rendelkezésre. Hét hektáron terülnek el az apátság romjai és a környező területek, melyet virágágyások és pihenőhelyek vesznek körül. A kilátóból végigpásztázhatjuk a környező dimbes-dombos somogyi tájat. A 35 fokos forróságban kifejezetten jól esett egy-egy árnyas fa alatti padon megpihenni, fotókat készíteni, mielőtt körbesétáltuk volna a templom és a kolostor impozáns romjait.

Talán az egyetlen kedvezőtlen kritika, amit megfogalmazhatunk az emlékhellyel kapcsolatban, az a megfelelő útbaigazítás hiánya. Az autóútról való megközelítése sem ment zökkenőmentesen, a telefon útmutatása nélkül, útmutató táblák hiányában nehezen találtuk meg.
A kiállítótértől a romokhoz vezető útnál viszont félrevezető volt a jelzések hiánya: egy táblán számozva voltak az egyes látnivalók, a konkrétan oda vezető út azonban nem volt feltüntetve.

Fotók: Montázsmagazin

 

Hozzászólások