Természeti és kulturális örökségek Dél-Szerbia és Kelet-Bosznia hegyvidékein – Mielőtt ismertetném a nyári szerbiai és boszniai élményeimet, el kell mondanom, hogy turizmusszervező és tanár, valamint idegenvezető és túravezető végzettségem is van. Így természetes, hogy a családi utazások megtervezése, megszervezése mindig rám hárul. Vagyis soha nem volt probléma azzal, hogy magunk érjük el autóval vagy repülővel a kiszemelt célpontokat.

del-szerbia

Dél-Szerbia, Studenica kolostor

Vannak azonban kivételek. Ha olyan különleges utazást kínál a pécsi Utazási klub, ahová egyedül nehéz eljutni, vagy egyszerűen nem is gondoltunk rá eddig, hogy érdekes lehet az az ország, a táj, a kultúra, akkor szívesen csatlakozunk a csoportos szervezéshez. Így történt ezen a nyáron is, amikor a fenti címmel meghirdetett utazást választottuk. Az előzetes képek felkeltették az érdeklődésemet, így kíváncsian vártam, milyen tájakra visz az utunk.

Akik már utaztak Boszniába vagy Montenegróba autóval vagy busszal, azok tudják, hogy milyen hosszú, fárasztó az utazás. Kevés az autópálya, s főleg a hegyekben kanyargós utak teszik nehézzé a haladást. Éppen ezért az első napon a hosszabb, de több autópályát érintő úton haladtunk buszunkkal a Koszovó – Montenegró – Bosznia – Hercegovina háromszögben található úticélunk felé.

Ezen a napon az Unesco világörökség részét képező Studenica-kolostort látogattuk meg. Ez a legfontosabb és legnagyobb tiszteletnek örvendő kolostor Szerbiában, hiszen itt dolgozta ki szent Száva azt a szabályzatot, amelyre a szerb ortodox szerzetesek élete épült. Gyönyörű freskók maradtak meg a különböző korokból, ezek közül a legrégebbi, 12. századiak restaurálás alatt álltak.

Tara Nemzeti Park, Raca-kolostor

Utunk során a harmadik napon még egy Unesco világörökség által jegyzett kolostort tekintettünk meg, a Raca-kolostort. Az itt élő szerzetesek a középkorban másolóműhelyekben dolgoztak, innen szállították más kolostorokba a kézzel írt könyveket. A török megszállás idején a kincsekkel együtt a szerzetesek egy része Magyarországra, Szentendrére menekült, ahol megalapították a Szent András Monostort.

A dél-szerbiai kirándulásunk nem szűkölködött gyönyörű természeti értékekben sem.

Két folyóvölgyet érintettünk: először az Uvca-szurdok falának peremén túráztunk, és vettünk rögtönzött földrajzórát a folyók kanyarulatának építő és romboló munkájáról. Geográfus vezetőnk részletesen elmagyarázta, hogyan keletkeztek a folyó többszörös hajtűkanyarjai a mészkő katlan mélyén.

Uvca-szurdok

A programleírásban szerepelt, hogy ez a vidék a fakókeselyűk hazája. Persze kételkedtünk benne, hogy látunk keselyűket, de nagy örömünkre ott keringtek a madarak a folyó és a hegyek felett. Fenséges látvány volt.

Három éjszakát töltöttünk a Tara Nemzeti Park közepén. Innen indultunk a Drina folyó völgyébe felfedező útjainkra. A nemzeti park nem a montenegrói Tara-folyóról kapta a nevét, hanem a Szerbia nyugati határán magasodó Tara-hegységről. Itt az első számú látványosság a Drina-folyó és azok a hegyi kilátópontok, ahonnan pazar kilátás nyílik a folyóra.

Ismét egy magyar vonatkozású látvánnyal találkoztunk, amikor megálltunk, hogy szemügyre vegyük a Kucica na Drinit, vagyis a Kis házat a Drinán. Hogy mi köze a házikónak a magyarokhoz? 2012-ben egy jó szemű magyar fotós, Becker Irén küldött be a National Geographic című folyóirathoz egy képet, amely ezt a kis magányos házikót ábrázolta a folyó közepén. Ezután turisták tömegei keresték fel a kilátópontot, hogy élőben is élvezhessék a különös látványt.

del-szerbia

Tara Nemzeti Park, Bajina Basta (Drina) – Kis ház a Drinán

Ki látott már 1 éves folyót? A Drina egyik mellékfolyója éppen 365 méter hosszú: alig, hogy bővizű forrása kibukkan a hegy gyomrából, máris zubogó vízeséssel ömlik a Drinába. A hely érdekessége, hogy a rövid folyó torkolata felé hangulatos éttermet építettek, hogy természetközelből élvezhessük a víz erejét.

Szintén gyönyörű látványt nyújtott a Perucác-tó vize, ahogy a környező hegyek ormai visszatükröződtek rajta. Hajókirándulást tettünk a hosszan elnyúló mesterségesen felduzzasztott Drinán, és érdeklődve figyeltük a szebbnél szebb part menti úszó házikókat.

A folyótól távolodva meg-megálltunk az egyre magasabban fekvő kilátópontoknál, hogy élvezettel csodáljuk a kilátást. Sőt, másnap a Tara-hegység karsztfennsíkján túráztunk, és hosszan üldögéltünk a sziklafal peremén magunkba szívva a hely hangulatát.

Tara Nemzeti Park, Perucác-tó ( a Drina felülről)

Az utazás másik mottója a következő is lehetett volna: Emir Kusturica nyomában. A bosnyák származású szerb rendező ezt a vidéket nagyon kedvelte, filmet forgatott itt, és két települést is megtervezett, felépíttetett. A szerb-bosnyák háborút idézi meg a 2004-ben kiadott filmje, Az élet egy csoda. A film egy vasútvonalon játszódik, melyet a forgatás idején építettek újjá. A műemléki védettséget élvező szakaszon mi is vonatoztunk.

A 20. század elején, az Osztrák-Magyar Monarchia alatt kezdtek bele a Belgrádot az Adriai-tengerrel összekötő vasút építésébe, melyet az első világháború után a szerbek folytattak. Később a Sargan 8-nak nevezett szakaszt újjáépítették, és 22 alagúton, 5 hídon áthaladva 300 méteres szintkülönbséget leküzdve turistalátványosság lett. Ilyet csak Svájcban látni!

Mocra Gora – Sargan 8 (műemlékvasút)

Kusturica a filmezésen kívül zenél, könyvet ír, sőt falut, várost tervezett. Az utóbbiakat mi is meglátogattuk: Drvengradban, németül Küstendorfban hagyományos szerb fából épült falu húzódik meg friss hegyi környezetben, a boszniai Visegrád városában pedig Andricgrad néven különböző építészeti korok stílusait felhasználó városrészt hoztak létre Kusturica ötlete alapján. Ennek apropóját az adta, hogy ennek a városnak a hídjához kötődik Ivo Andric regénye, a Híd a Drinán, mely munkájáért 1961-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.

del-szerbia

Híd a Drinán a boszniai Visegrádnál

Még hosszan lehetne sorolni élményeinket, hiszen megnéztünk egy kedves hegyi skanzent, voltunk egy cseppkőbarlangban, ahol az egerszalókihoz hasonló mésztufagátak sorjáztak. Érdemes egy mondat erejéig megemlíteni a hegyi szállásunkat, ami visszavitt a 70-es évek építészeti stílusához. Akkor ennek a szállodának a képei minden jelentős építészeti szaklapban megjelentek.

Visszatekintve erre az öt napra, gazdag programban volt részünk. Úgy gondolom, érdemes felkeresni olyan vidékeket is, amelyek kiesnek a világhíres látnivalók sorából, de természeti, kulturális és gasztronómiai szempontból tartogatnak meglepetéseket.

Szerbia, Stopic-barlang (cseppkőbarlang)

 

Korompai Mónika

 

A szerző kapcsolódó cikke:

Jordánia: Bibliai tájak, sivatagi kanyontúrák

 

Hozzászólások