A felkészülés már március óta tartott a szászrégeni szervezők, önkéntesek segítségével, ehhez mi Magyarországról május környékén csatlakoztunk. Az egyeztetések, megbeszélések telefonon és e-mailen történtek. Majd a program kezdése előtti hétvégére én és egy másik önkéntes (Rádi Bettina) megérkeztünk a helyszínre, hogy pontosan meg tudjuk mutatni az ötleteinket, átbeszéljük a teendőinket és összerázódjunk a csapattal. Ez sikeresen megtörtént, már a felkészülés is nagyon jó hangulatban telt el. Valamint a hétvégébe még csapatépítő programként egy kirándulás is belefért Sovatan. Ahol a pihenés, a tájban való gyönyörködés mellett már a drámai jelenetek kidolgozását is elkezdtük.

Hétfőn egy úgynevezett „City Puzzle” nappal nyitottuk meg a programot. Ez röviden arról szólt, hogy több Uniós országot bemutattunk a fiataloknak oly módon, hogy a nevezetességekről kaptak információkat szöveges kinyomtatott formában is, megismerhették az adott ország egy nevezetes ételét, valamint egy–két olyan helyi játékot, amit az ott élő fiatalok szoktak játszani. A nap lezárása előtt egy plakátot kellett készíteni az ország képeiből, és igazából itt már a kreativitásukra volt bízva, mivel díszítik a képet. Az országok a következők voltak: Spanyolország, Olaszország, Franciaország, Anglia és Magyarország. Személy szerint mi, akik Magyarországról érkeztünk, természetesen a mi országunkat képviseltük. A hortobágyi húsos palacsintát, mint nevezetes ételt, játéknak pedig az üvegestáncot és a mocsárjárást próbálhatták ki a résztvevők. Nevezetességeinkről ppt készítettünk, valamint kinyomtatott képek formájában adtuk át ezt a résztvevőknek, amelyből a nap végére egy posztert kellett készíteniük.

Kedden egy Egészségnapot tartottunk Rádi Bettina vezetésével. A résztvevők előtt bemutatásra került egy ambu baba segítségével a gyors és helyes elsősegélynyújtás, a helyes lélegeztetés, oldalfekvés, stb. Egyúttal a helyes kötésekre is több példát láthattak, majd utána egyesével kipróbálhatta mindenki ezeket. Valamint ügyességi játékok és egy akadálypálya segítségével érzékelhették, milyen nehéz is a beteg ember élete. Lehetőség volt pl: megtapasztalni a gyengén látás nehézségeit, a sérült, törött lábbal való közlekedést járókeret segítségével, a látássérülteknél milyen nehéz csak a tapintásra hagyatkozni. A nap végére nagyon sok új dolgot tanultak meg a résztvevő fiatalok.

Szerdán a Színház és a Dráma jelent meg mind mi szervezők, mind pedig a résztvevők darabjaival. A játékos előadás segítségével rávilágítottunk arra, hogy az Unión belüli szabad mozgásnak, munkavállalásnak megvannak az előnyei, de ugyanúgy a hátrányai is! Két fő jelenetet hoztunk létre, az első röviden arról szólt, hogy külföldön vállalt munkát egy srác, viszont szerződést nem volt hajlandó kötni vele a munkáltató, és ennek későbbiekben súlyos hátrányai lettek, valamint megtörtént a pozitív lecsengése is, amikor megvolt a szerződés és még a munkatársaik is barátként bántak vele. A másik jelenet pedig már az elején tartogatott kellemetlen meglepetést. Külföldi munkára jelentkezett egy lány az éppen aktuális barátja javaslatára, de nem azt kapta, amit a fiú vázolt neki. Ő kihasználta a lány naivitását és mondhatni eladta egy szórakozóhelyre, majd kint megvakíttatták és kitették koldulni az utcára. Eléggé sarkított és kemény megfogalmazás volt ez, de vettük a két végletet, amikor nagyon jó minden, és amikor teljesen csődbe jut az ember élete.

Az előadásokat látva a résztvevőké volt a következő feladat: két csoportra osztva dolgozzák tovább a történeteket, ahogyan szerintük folytatódhat. Nagyon találékony, kreatív és ügyes megoldások születtek. A jelenetek után pedig egy Fórummal zártuk a napot, ahol elmondhatta mindenki, milyen érzések kavarogtak benne például a szerepbe bújt karakter eljátszása közben. Ezt követően pedig arról beszélgettünk, kinek élnek rokonai, barátai külföldön, és hogyan élik ezt meg azok, akik távol vannak tőlük.

A hét utolsó napja a „Hunting your rights” nevet kapta. A programon résztvevők itt már gyakorlatban próbálhatták ki azt, hogy miként élhettek az európai állampolgárság nyújtotta lehetőséggel. A feladatok: önéletrajz írása, idegen nyelvű kérvény megírása, pályázási lehetőségek ismerete voltak. Akik teljesítették ezeket a nap végén „kincskeresés” néven, mind ajándékot kaptak. Közben ismételten nagyon sokat tanultak, ezt magam is tapasztaltam, mint a helyes önéletrajz megírására „felügyelő hivatal”.
Vasárnap következett a Záró konferencia, mely ünnepélyes keretek között ment végbe. Kezdődött egy késő délutáni megnyitóval, ami az önkéntesek beszámolójával folytatódott, majd a héten készült kisfilmet néztük meg, ezzel idéztük fel a legszebb pillanatokat. A kisfilm levetítése után Sógor Csaba európai parlamenti képviselő az uniós állampolgárságról tartott egy előadást. Valamint Tasi Attila a NATKA vezetője Nagykőrösről. A szervezőktől kapott Oklevelek átadása következett. Az estét két hegedűművész színesítette két gyönyörű darab eljátszásával, ezt követően pedig elérkeztünk a záráshoz, ami egy svédasztalos „utolsó vacsora” volt.

Mindent összegezve, nagy hálát adok Istennek, hogy lehetőségem volt szervezőként részt venni a programon. Csodálatos tájakon jártam, rengeteg új dolgot tapasztaltam, sok boldog pillanatot éltem meg. A szervezőtársakban és a résztvevő fiatalokkal már–már szinte igaz baráti szálak kezdtek alakulni, ami a hazautazásom miatt természetesen nem szakad meg, hisz ismerjük jól a mondást: a távolság az igaz barátságokat felerősíti. Majd minden onnan folytatódik, ahol egy időre befejeződött.

A következő pár sort az új barátaim ihlették:

Minden megélt pillanatnak, minden átélt percnek jelentős szerepe lehet az életedben. Történhet olyan, hogy az álmaid, vágyaid erőteljesebben akarnak valamit, mint ahogy annak meg kell történnie, de eme érzelmek egy része örökre plátói marad. Viszont az érzés, hogy van miről/kiről álmodozni, van miért felkelni, van miért létezni, szebbé teszi azt a pillanatot, amit együtt éltetek át, legyen az egy hét, egy nap, egy óra, egy pillantás…

Tehát minden egyes boldog pillanatot becsüljünk meg, hogy a sivár, szomorúbb napjainkon legyen min elmélkedni. Legyen mire visszagondolni, legyen, ami mosolyt csal az arcunkra, még ha valójában a lelkünk egy sivár pusztán tévelyeg önmagában, egyedül, hisz már a tudat magában erőt adhat neki, hogy a lélek nem jár egyedül, a barátok táplálják, mozgatják a szálakat. Lehet, közben hónapok, évek telnek el, de ugyanazzal a mosollyal fogad majd, mint amilyen szeretetteljes búcsúval váltatok el egymástól egykoron, valamikor.

Kovács Dávid
2013. szeptember 7.

Hozzászólások