Hermann Marika költő, meseíró a dabasi Gyóni Géza Irodalmi Kör alapító tagja, vezetője, akinek lelkében a mesék iránti szeretet már gyermekkorában fészket rakott. Kilenc mesekönyvvel és egy mese CD-vel a tarsolyában irodalmi estéket, interaktív gyermekfoglalkozásokat szervez. Hittel vallja: „A mese visszarepíthet oda, ahol az álmok valóra válnak… A mese szebbé tehet egy világot.”

Költő, meseíró, előadó, folyóirat-szerkesztő. Vajon egyformán kedvesek szívének e titulusok? Erről és az alkotás öröméről, pályájáról, a mesék életünkben betöltött szerepéről faggatom az alkotót.

a mese

Hermann Marika és mesekönyvei

Kezdjük a legelején! Gyökereid az alföldi tanyavilágba nyúlnak vissza. Innen hoztad magaddal a mesék, versek szeretetét? Beszélj gyermekkorodról, iskolás éveidről! Milyen személyes kötődésed van a mesék világához?

Mai szemmel nézve az akkori tanyasi élet nehéznek látszik, de én úgy éreztem, hogy nekünk mindenünk megvan. Talán azért, mert ami fontos, az valóban megvolt. S ez nem más, mint a szeretet, a törődés. A szüleim sokat dolgoztak, de rám és a húgomra mindig jutott idő. A tanyasi élet elfogadásra, megértésre, segítő szándékra, kitartó munkára nevelt. Érdekességként megemlítem, hogy ott, akkor még a babonák, a hiedelmek az életünk részei voltak.

Összevont iskolába jártam 6. osztályos koromig, de nem éreztem ezt hátrányosnak. Ám még gyermekként szembesültem azzal, hogy ezt a városban nem így gondolják. Hiába a jó jegyek, az innen kikerülő gyermekeknek nem volt könnyű dolguk. De talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy megtanultam küzdeni mindazért, amiben hittem, s hiszek.

Az olvasás élményét édesanyámtól, a mese szeretetét édesapámtól kaptam. Minden alkotásommal, mesés műsorokkal, irodalmi estekkel, de az Alkotó Irodalmi-Kulturális Folyóirattal is egyetlen célom van: adni. Nem vagyok képzett előadó, de szeretem ezt a műfajt is, és minden felkérésre alaposan felkészülök. Hogy az alkotómunkáim közül melyik a szívemnek a legkedvesebb? Mindig az, amit éppen csinálok, hiszen csak szívvel, lélekkel, szeretettel érdemes bármit is tenni.

Aktív éveid alatt több mint tíz népmesét, majd saját mesét írtál át, rendeztél színpadra. Az előadásokat az örkényi Művelődési Ház színpadán láthatta a közönség. A színpadi rendezések után elindult egy folyamat: mesekönyvek, mese CD, mesefüzetek fémjelzik a megkezdett utat. Egy sorozat ez, amelyet sajátos formanyelv, egyéni stílus jellemez. A mese, a meseírás ma is lényeges eleme az alkotói munkádnak. Tudjuk, a mesevilág nagy szabadságot biztosít az alkotó számára.

Kérlek, vezesd be az olvasókat az általad írt mesék világába! 2014-ben A bátor csigabiga című meséd indította úton hol tartasz most?

A meseírás számomra játékos „tanítás”, s ebben sok esetben megerősítenek a szülők, óvónők, védőnők is. Hiszem azt, hogy a mese a felnőttkori tudás alapja lehet, de csak akkor, ha a gyermek életkorának, lelki, szellemi érettségének megfelelő mesét olvasunk neki.

Az én meséim óvodásoknak, kisiskolásoknak íródnak. Az ő nehézségeiket, gondjaikat, napi tevékenységüket dolgozom fel játékosan, szeretettel. Azt is fontosnak tartom, hogy a mese a tanítás, nevelés mellett szórakoztasson is. Vannak célzott problémamegoldó mesekönyveim, mint például a Lucifer reggeli készülődése. Ebből a mesekönyvből mesedoboz is készült, melyet szakmai körültekintéssel, szeretettel állított össze az AnyaMesélj.hu csapata.

Egy projekt keretében kértek fel a napvédelemmel kapcsolatos meseírásra. Büszke vagyok arra, hogy egy bőrgyógyász professzorasszony vállalta a könyv ajánlását, és megírta nekem, hogy ez a mesekönyv szakmailag is megállja a helyét. A könyv Panna és a fénytündér címen jelent meg, és játékos, fejlesztő mesedoboz formában is kapható.

Részt vettem Keszthelyen egy meseterapeuta képzésen. Az ott tanultak inspirálták A tarisznyamesék című EQ fejlesztő mesekönyv történeteit. A meséim célja: segíteni, élményt varázsolni, mosolyt fakasztani, de mindig adni egy rejtett üzenetet, mely észrevétlenül, de hatásosan szolgálja a gyermek fejlődését.

Hermann Marika gyermekfoglalkozást tart

Sokoldalúság jellemzi alkotói életed, hiszen az AnyaMesélj.hu csapatával életre keltettetek egy olyan online oldalt, ahol a mesék mellett kreatív játékok segítik, szórakoztatják a gyerekeket, szülőket egyaránt. Mit tudhatunk meg erről az oldalról? Hogyan működik?

Az AnyaMesélj.hu oldalon megjelenítjük a mesék varázslatos világát, megmutatjuk a közös játék örömét, a kreatív alkotás csodáját! E lelkes kis csapat nap mint nap azon dolgozik, hogy a mai rohanó világunkban a szülők gyermekeikkel eltöltött idejüket minél hatékonyabban tudják felhasználni, illetve a gyermek akár egyedül is élvezettel és mégis hasznosan töltse idejét.

Az AnyaMesélj.hu csapata fő feladatának tartja, hogy SEGÍTSEN a szülőknek és gyermekeiknek, hogy minden egyes napjuk varázslatosan mesés és vidám legyen.

Hisszük, hogy a közös mesélés, a közös mondókázás, éneklés, a közös játék összeköti a felnőttet és a gyermeket, és olyan maradandó élményt nyújt, melyet sok év elteltével is vidáman, szeretettel emlegetnek fel a családi asztal mellett. Több kutatás is, melyet pszichológusok, óvodapedagógusok bevonásával végeztek, bebizonyította, hogy gyermekünk fejlődéséhez, neveléséhez elengedhetetlen a játék, a mese, a közösen eltöltött idő, a közösen átélt élmények. Ehhez nyújt segítséget az AnyaMesélj.hu csapata mesékkel, játékos, fejlesztő feladatokkal, mesekönyvekkel, foglalkoztatókkal, kreatív fejlesztődobozzal (KREOVIBOX), mesedobozzal…

Az Őrizd a lángot címmel rendezett verses-zenés műsorral elsősorban a felnőtteket szólítottad meg. Mit tapasztaltál, szívesen „utazik” a felnőtt közönség a mesék birodalmában? Lehet, hogy gyógyírként hat e műfaj a ránk nehezedett hétköznapok világában?

Volt szerencsém felnőtteknek is készíteni meseműsort. Amikor erre felkértek, éreztem, hogy nehéz feladatra vállalkoztam, ám szeretem a kihívásokat, és azonnal nekilendült a fantáziám. Azóta is hálás vagyok annak, aki ezt a lehetőséget megteremtette számomra, mert óriási megtapasztalás és élmény volt. Jellemzően nők voltak jelen, de néhány férfi is volt a közönség soraiban. Ők kezdetben “falakat” emeltek, és testbeszéddel tudtomra is adták: csak a feleségem kedvéért vagyok itt.

Aztán az első percek után már omlottak a falak, és egyszer csak lélekben felemelkedtek, és elrepültek ők is oda, ahol az álmok valóra válnak. Élvezték a mesét, a játékot. Ám az meglepett, hogy ahol a gyermekek kacagni szoktak, ott a felnőttek meghatódtak. Megtapasztaltam, hogy a mese gyógyír a léleknek, de tükröt is tart az egykori kisgyermeknek. Azóta is arra biztatom a felnőtteket, ne féljenek újra gyermeknek lenni, mesét olvasni, mesét hallgatni. Hiszen a mese varázsnyelven íródik, ám aki ezt a nyelvet nem gyakorolja, elveszíti varázserejét, és eltéved az élet útvesztőiben.

Hermann Marika előadói esten

Tudom, hogy a fent említett rendezvényen kívül örömmel mondasz verseket, mesélsz felnőtt, gyermek hallgatóságnak egyaránt. Sőt, önálló irodalmi estek szervezője, szereplője vagy. Erről megtudhatnánk többet?

Valóban szeretek mesélni, verset mondani, de élvezettel készítek irodalmi műsorokat is. Csapatban szeretek tevékenykedni. Hiszem, hogy a pozitív rezgések összeadódnak. Az önálló irodalmi esteken is mindig vannak társaim, a meseműsorokban pedig a gyermekek és a bábok segítenek. Csodás érzés, amikor lelkes gyermekcsapat vesz körül. Ilyenkor egyetlen bánatom van, hogy nem tudok mindenkit szereplőnek kiválasztani, de úgy szervezem a játékot, hogy senki ne maradjon ki. Férjemmel közösen sokat verselünk. A közös verstanulás nagyszerű szabadidő eltöltés, és telis-tele van nevetéssel, vitatkozással, elszólással, megértéssel, újrakezdéssel, szeretettel, míg végül a két lélek rezdülése összecsiszolódik, és ez jó.

Időközben versek, novellák is jegyzik a neved. Mikor kezdted ezek írását? Vers, novella, mese – Melyik műfaj áll szívedhez közelebb?

Szerettem leírni a gondolataimat, érzéseimet. Úgy életem delén egy kedves ismerősöm mondott nekem egy mondást: „Az arany ott van, ahol találod.” Ezen elgondolkoztam, gondolataimat papírra vetettem, és elküldtem neki. A novellaírás itt kezdődött. A versírást is egy élethelyzetnek köszönhetem, amit ki kellett írni magamból. Akkor csak az volt fontos, hogy rímeljen a gondolatsor.

Mára már tudom, a költészet tudományát meg kell tanulni, ki kell csiszolni. Szeretek kipróbálni különböző versformákat, ezek is egyfajta kihívások, és erre buzdítom az alkotótársaimat is. A munkahelyi mesejátékok egy mikulás ünnepségen kezdődtek, és egy hatékony csapatépítő élménnyé nőtték ki magukat. A színpadon nincs hierarchia, nincs beosztás, nincs életkor, ott szerep van és csapatmunka. A közös színjátszás a legjobb csapatépítő tréning, amit eddig kipróbáltam.

A mese írása lassabban indult. Két kisgyermeknek írtam meg az első mesémet, de nem mertem nekik átadni. Éreztem az óriási felelősséget, hiszen a gyermeki lélek még nagyon érzékeny.

A családomnak azért megmutattam, és tetszett nekik. De hogyne tetszett volna, hiszen szeretnek, ezért aztán hanyagoltam a meseírást. Ám a lányom és a vejem egy kéréssel álltak elő: mi mesét kérünk karácsonyra!

Így indult a meseírás, és azóta sok-sok mesét megírtam, sok-sok élményt átéltem, és ezt nekik köszönhetem. A csillogó tekintetek, a vidám mosolyok, a szeretetölelés egy-egy mese után. Ez mind-mind a bizalom jele, amiért hálás vagyok.

2017-ben Dabasra költöztetek. 2019-ben alapító tagja, majd vezetője lettél a dabasi Gyóni Géza Irodalmi Körnek. Milyen célok vezéreltek, amikor megalapítottátok az irodalmi csoportot? Hogyan működtök ma? Milyen rendezvényeket szerveztek?

A Krúdy Irodalmi Körben sok tehetséges embert ismerhettem meg, és sokat tanultam, tanulok tőlük. Ott értettem meg azt is, hogy milyen nagy kincs, ha a kezdő írók, költők bemutatkozhatnak, találkozhatnak. Innen indult az ötlet egy családi beszélgetés alkalmával. Az ötletet tett követte. Megalakítottuk a Gyóni Géza Irodalmi Kört, és 2019. február 25-én megtartottuk első nyilvános találkozónkat. A találkozónknak a dabasi Kossuth Művelődési Központ adott helyet, és ad ma is minden második hétfőn.

Tagjaink: amatőr írók, költők, képzőművészek, versmondók, költészetkedvelők, Gyóni Géza-rajongók, helyiek, környékbeliek, távolabb élők. Így együtt alkotunk egy színes, nyitott, családias közösséget.

Céljaink: Gyóni Géza költészetének ápolása, amatőr alkotók bemutatása, publikálási lehetőség biztosítása kiadványokban, közösségi oldalon, ALKOTÓ Irodalmi-Kulturális Folyóiratban, valamint irodalmi műsorok szervezése…

Nagy örömünkre jeles művészeknek is szerveztünk már dalestet, zenés irodalmi estet. Tartottunk író-olvasó találkozókat, tartottunk saját zenés-irodalmi műsorokat, Gyóni Géza emlékműsort, és most egy Petőfi estre készülünk. Ennek a bemutató előadása október hónapban lesz, meghívtak bennünket Táborfalvára.

Szerkesztőként útjára indítottál egy rendkívül színvonalas kulturális folyóiratot, az Alkotót, amely teret ad költőknek, íróknak, képzőművészeknek. Mikor jelent meg először e periodika? Első megjelenését követően változott-e formai, tartalmi tekintetben?

Az Alkotó Irodalmi Kulturális folyóirat egy csapat munkája. A lap három éve jelenik meg negyedévente, az évszakokhoz igazodva. A változás szemmel is látható, hiszen a lap terjedelme megnövekedett, de a tartalmát illetően is értékesebb lett az évek folyamán. A versek, novellák mellett képzőművészek, kézművesek alkotásait is tartalmazza.

Bemutatkoznak lapjain jeles személyiségek, számos, és különleges ismeretanyag is helyet kap benne. Na és ott a mese, a játék, a keresztrejtvény és az Ifjúsági oldal. A kiadó évente Alkotói díjat ad ki felnőtt és ifjúsági kategóriában. Az ALKOTÓ Irodalmi- Kulturális folyóiratban önálló rovatai vannak a Gyóni Géza Irodalmi Kör (Dabik) egyes tagjainak, és a sok értékes alkotás mellett hírt adhatunk a Dabik történéseiről is.

Büszkék vagyunk erre, mert az ország számos területéről publikálnak e lapban, sőt eljutott már az országunk határán túlra is, hiszen a nyomtatott változat mellett online formában is elérhető.

Több díjban, elismerésben részesültetek férjeddel, Cserna Ferenc költővel. Meghitt vers-duótok sokak számára lélekemelő élményt nyújtott. Melyek ezek a kitüntető díjak?

Nem vagyok versenyző típus, de vannak helyzetek, amikor vállalni kell a megmérettetést. Így jutottunk el 2020-ban a Nemzeti Művelődési Intézet Falusi Krónika címmel szervezett találkozójára is, ahol férjemmel közösen egy saját vers-duettel elnyertük a „Pest megye kiváló krónikása” címet.

Ez évben Krúdy bronzérmet kaptunk a Krúdy Gyula Irodalmi Körben végzett tevékenységünkért. Meglepetés és öröm volt.

Amire még büszke vagyok, hogy pár évvel ezelőtt Dabason tartották meg “Élet szeretője” címmel a IV. Gyóni Géza Országos vers és prózamondó versenyt, ahol felnőtt kategóriában II. helyezést értem el.

a mese

Versduó – Hermann Marika és férje, Cserna Ferenc

Azt mondják, a művész tápláléka a siker. Te mit gondolsz erről? Miben látod a siker nyitját? Számodra mi jelent az elismerés?

A siker az, ha egy mesekönyv, egy találkozó, egy műsor, egy vers elolvasása után úgy érzi az érdeklődő, hogy kapott tőlem valamit.

Előzőleg kérdeztél a díjaimról, ott nem beszéltem arról, ami számomra az igazi sikert jelenti: karácsonyváró mesés műsort tartottam gyerekeknek, ahol jelmezt is öltöttem. Én lettem Halihó:) Itt kaptam életem legrangosabb kitüntetését, melyre nagyon büszke vagyok, s ezt egyik írásomban megörökítettem. Íme egy részlet:

“Az idő gyorsan repült. Halihó elköszönt a gyerekektől, és eltűnt az egyik zárt ajtó mögött, amin pár perc múlva kiléptem én, vagyis a meseíró Marika néni. Meghallgattam a gyerekek vidám beszámolóját, felhörpintettem Halihó teásbögréjének tartalmát, és elköszöntem. Az a kisfiú, aki maga mellé ültette Halihót, felöltözve várta, hogy kikísérhessen. Az autómnál elébem állt, a szemembe nézett, és szeretettől sugárzó, féltő hangon mondta: vigyázz magadra hazafelé!

Meghatottan megöleltem a kicsiny gyermeket, s ő az arcomra cuppantott egy puszit, majd a szája elé tette a mutatóujjacskáját és ezt suttogta: Tudom ám, hogy te voltál Halihó, de én megőrzöm a titkodat, Marika néni.

Ez a szeretet, ez a bizalom az, ami nekem a világ legrangosabb kitüntetésénél is értékesebb.”

Hogyan tovább? Mik a jövőre néző terveid?

Céljaim, terveim vannak, ám arra, hogy hogyan tovább, erre egyik versemmel szeretnék válaszolni.

Az én utam

Van sok terhem, mit cipelek,
Magas hegyen által megyek,
Ám, de mégis jól haladok,
Hatvanon túl bandukolok.

Azt kérdezed – merre tovább,
Hisz oly sok az elágazás?
Igaz, nehéz a választás,
Csillog, villog sok csábítás.

Ám annyit már megtanultam,
Ami nehéz, az nem rosszabb.
Azon megyek, melyen jöttem,
Cipelem azt, mit felvettem.

Hová érek? Isten tudja,
Utam végét csak Ő látja.
Ám, hogy utam hogyan járom,
Arról én döntök, barátom.

S úgy döntöttem: ahogy eddig,
Csak úgy fogok tovább menni:
Becsülettel, tisztességgel,
Szívemben hű szeretettel.

Kedves Marika! A Montázsmagazin és a magam nevében köszönöm az interjút. Kívánom, hogy a becsülettel, tisztességgel kikövezett úton haladj tovább a szeretet ölelésében. Terveid, vágyaid váljanak valóra, további alkotókedvet, jó egészséget kívánok!

Köszönöm szépen.

 

Hermann Marika: Sár vagy arany?

– A minap hallottam egy bölcs mondást: „Az arany ott van, ahol találod.”
– Hiszen ennek semmi értelme nincs!
– Gondolkozz csak el rajta, mi lehet ez az arany.
– Egy nemesfém. Ha sok van belőle, gazdag vagy, és többet érsz. De hogy ott van, ahol találod? Jó is lenne, ha igaz lenne!
– Ha te abban hiszel, hogy a pénzben kifejezhető aranytól leszel gazdagabb, több, akkor azt az aranyat, amiről a mondás beszél, nem leled meg soha.
– Nem értelek. Hiszen akinek sok aranya van, gondtalanul élhet. Erre törekszem én is.
– Én sem értelek. Mert az igaz, ha sok pénzértékben kifejezhető aranyat birtokolsz, gondok múlhatnak el, ám te nem leszel se jobb, se több. Sőt újabb gondok gyötörhetnek meg. A mondás nem erről az aranyról szól.
– Akkor milyen arany az, ami ott van, ahol találjuk?
– Felbecsülhetetlen értékű, melynek tárhelye a lélek, a hozzáférési kód pedig az egymáshoz és a dolgokhoz való viszonyunk.
– Ezt az aranyat én nem ismerem, és egy grammot sem találtam soha. Viszont már többször vásároltam aranyat, mert értékálló, jó befektetés. Ajánlom neked is.
– Hm…, köszönöm. Ám én maradok annál az aranynál, ami ott van, ahol találod. Kívánom, leld meg te is!
– Majd megkeresem…
– Ne keresd. Találd!
– De hol?!
– Ott van az mindenütt. A szeretteid szívdobbanásában, a virág illatában, a pillangó szárnysuhogásában, a madarak dalában…, csak figyelj! Lásd meg az emberek szemében a reményt! Érezd a szeretet melegét, a segítségnyújtás örömét! Érezd, hogy érték minden élet, legyen az ember, vagy egy apró kis bogár. Érezd, hogy fontos a világ, melyen áthaladsz e földi utad során. Érezd a hit teremtő erejét, s megleled az aranyat, melytől valóban gazdagabb és több leszel. Igaz, a vagyonod nem gyarapodik. Bár ki tudja? Lehet, hogy mégis… Az biztos, hogy érezni fogod: te magad is érték vagy, mint ahogy minden, amit Isten megteremtett ezen a földgolyón. Nagyon is igaz a mondás: az arany ott van ahol találod.
Ám, ha ez igaz, akkor az ellenkezője is igaz: a sár ott van, ahol találod. A sárban pedig nehéz előbbre jutni. A sár visszahúz, bepiszkol. Ha nincs bennünk hit, szeretet, könyörületesség, empátia, segíteni akarás…, ha fellángol bennünk az irigység, a vak gyűlölet…, amikor sokat használjuk azokat a kifejezéseket: azért sem, azért is, majd én megmutatom…, akkor arany helyett sarat találtunk. A sártól pedig nehéz, gyötrelmes életünk lesz. Romboljuk önmagunkat, környezetünket, és folyton elégedetlenkedünk. Lehetnek pillanatnyi örömeink, de ezek hamar elillannak. Na és értéket biztosan nem hordozunk, boldogok sosem leszünk.
Óvakodj, mert az igazi aranyat – hiába van ott, ahol találod -, a sáros úton nem látod, nem érzed, mert lesüllyedt a mélybe.
– S akkor már nincs is remény?
– Remény mindig van, csak hinned kell benne! Ám azt tudd: a hit csak a kezdet. Keményen meg kell dolgoznod azért, hogy az aranyadat kiemeld a sárból és megtisztogasd. De ne add fel! Hidd el, megéri, mert amikor újra ragyog, reád is ragyog. Akkor figyeld meg jól ezt az aranyat, és meglátod, milyen különös módon gyarapíthatod. Minél többet adsz belőle másoknak, annál többet találsz: mert “az arany ott van, ahol találod” Isteni kegyelem, hogy mi választhatunk.
– Nos válassz: sár vagy arany? – mondja a Szív az Egónak.

 

Orosz Margit

 

A szerző kapcsolódó cikke:

Kanizsa József író, költő 80 éves – Születésnapi ünnepség a Zila Kávéházban

 

Hozzászólások