Ilyen az április 18-án megnyitott, és május közepéig látogatható Térformálók című tárlat is, amely Kondor Attila és Várady Róbert festményeiből nyújt ízelítőt, izgalmas intellektuális kóborlásra, kalandozásra szólítva fel a nézőt. Az alkotások fizikai kontextusát az említett kiállító tér jelenti, mely szentély- és főhajószerű központi részével szakralitást kölcsönöz a műtárgyaknak. A szellemi-intellektuális kontextust a központi kiállítótér ajtajának jobb és bal oldalán elhelyezett Wittgenstein és Heidegger kötet jelöli ki. A XX. század két meghatározó filozófusának a kiállított tárgyak mellé illesztett fragmentumai amellett, hogy orientálnak, értelmezésre és vitára is felszólítanak. Wittgenstein a filozófiai hagyománytól inkább elfordulva, míg Heidegger ehhez a hagyományhoz inkább odafordulva újítja meg a bölcseletet, filozófiájuk csak távolról, messziről hangzik egybe, közös pontjuk viszont a nyelv megújításának igénye.

A vizuális és beszélt nyelv, a logosz elgondolásának, újragondolásának, a nyelv és az észlelés, a nyelv és az értelmezés, a nyelv és a megismerés, végső soron pedig a nyelv és a lét/létezés viszonyának megértése és megjelenítése az a művészi igény, amely mindkét festő műveit megszületésre ítélte. A képeken látható lépcsők, kapuk, ajtók ezekhez a kérdésekhez vezetnek, ezekre a kérdésekre, a megmászásuk és kinyitásuk által elrejtetlenné váló igazságra nyílnak rá. Kondor Attila fő törekvése megfesteni a létre való nyitottságot, hangoltságot, a létezve konstituálódó létet, míg Várady Róbert a wittgensteini nyelvjáték fogalom mentén képeivel azt bizonyítja, hogy a nyelv által kimért világ bebarangolható, a nyelv által ki nem mondható pedig megmutatható.

Érdekes, izgalmas kiállítás, reméljük, sokan elmennek megnézni. Jó szívvel ajánljuk mindenkinek!

Libor Zoltán


Hozzászólások