A Bohóc torkon ragadott…., s egy óra hosszára elvarázsolta a nézőket, az Izsáki úti kórház pinceklubjában ….. együtt sírtunk vele, amikor megtudtuk, hogy Bill bácsi 10 évesen tejes kávéval és csokis kuglóffal a raktárba csalta és megerőszakolta……,vagy amikor meghalt a fia és a szerelme ….. Mosolyogtunk is, amikor a Manége –ról beszélt csillogó szemekkel zárt osztályi szobájában,….s akinek mindezt a kemény életboxot köszönhettük, az Váry Károly színművész volt.

Ő hozta el nekünk a James Joyce által írt jegyzetet, mely egy létező bohóc történetét meséli el. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy Váry Károly színész írta át a történetet igazi monodrámává. A kilencvenes évek elején játszotta először a Bohócot. Azóta mintha a darab címszereplője életre kelt volna az őt alakító színész életében.

A művészt hallgatva az az érzésem támadt, mintha a Bohóc bele-belefirkálna Sorsmester forgatókönyvébe, s a csíny után kuncogva félrevonulva várna a poén hatására. Váry Károly is megtapasztalta a saját életútján, mi az emberi gonoszság, s mi az Isteni kegyelem! Volt olyan időszak, amikor csak a hivatása és a meghalt édesanyjának és kislányának emléke tartotta életben. De túlélte, itt van köztünk, nap mint nap játszik a színpadon. Nem számít semmi! Sem a gazdasági válság, sem politikai háború, sem az üres pénztárca, csak a játék, a bűvölet, a színház és a közönség. Mert a cirkusznak folytatódnia kell……

Szeli Sára


Hozzászólások