A Kékesről indultunk, ahol még tél fogadott bennünket. A sí sáncot, az erdő földjét és az ösvényünket is vastag, piszkosfehér, süppedős hó borította. Ezt leküzdve érkeztünk meg a Kék + elágazásának tisztására, mely már hó mentes volt. Szép sziklaképződményeket hagyva magunk mögött, az Erzsébet kereszt lábától gyönyörködtünk az alattunk elterülő völgy szépségében.

Innen nincs messze a Sas-kő, melynek 898 méter magas sziklacsúcsán az első világháborúban elesett turisták tiszteletére állítottak egy papsapka alakú kőemléket. Persze a kilátás is csodaszép innen. Az erdő zömében még barna a lejtőkön, melyet sötétzöld fenyőfoltok tarkítanak. Távolban Bodony, Parád, Parádfürdő látszik. A meredekről learaszolva a másik oldalon is érdemes kinézni: három tó felületén villódzott a napsugár, valamint a Mátrai Erőmű jellegzetes kéményei eregették a fehér füstöt. A Disznókő csúcsáról már közelebbről látszott Parád és környéke.

Hamarosan elhagyott minket a Sárga sáv jel, és rövid szakasz után a Markazi kapunál a Zöld sávra váltva haladtunk az Ilona patak gyönyörű völgyében. Végül a Zöld O jelen megérkeztünk az Ilona vízesés fölé, ahol kissé viszontagságos az átkelés és a lemászás a köveken, gyökereken lépdelve a vízesés lábához. Sziklafal félköre övezi a kb. 10 méter magasról lezúduló vízesést. Gyönyörű a környezet! Már csak kétszer kellett átkelni a patakon, és kényelmes úton megérkeztünk a Várbükki elágazáshoz, ahol várt minket a busz.

Ragyogó napsütéses időben kellemes túrát tettünk a minden évszakban gyönyörű Mátrában.

Várhalmi Lászlóné


Hozzászólások