Szigetvári Gyöngyi Kecskeméten született, 22 éves korában kivándorolt Kanadába, majd az Egyesült Államokba. Családot alapított: magyar férje van és két gyermeke. Életéről ITT tudhatunk meg többet a vele készített interjúból.

 

gyongyi1

 

Gyöngyinek nagyon sok érdekes élménye gyűlt össze a két évtized alatt, megkértem hát, hogy ossza meg ezeket a Montázsmagazin olvasóival. Először a gasztronómia témában az étkezési szokásokról mesél.

Először is meg szeretném köszönni Erzsi néninek, hogy megkért, továbbra is írjak! Köszönöm azt is, hogy elolvassátok, remélem, érdekes lesz sokak számára.

Az étkezési kultúra bemutatását az elso generacios bevándorlók étkezési szokásaival kezdem. Természetesen itt, Észak-Amerikában sokan bevándorlók vagyunk, de én most az utóbbi években betelepült lakosokra gondolok. A világ szinte minden nemzeti étele megtalálható. Sok török, kínai, mexikói vagy kelet-európai élelmiszerbolt van. Vannak nemzeti éttermek is, ezekben a helyiek is gyakran megfordulnak.

Dolgoztam két indiai és egy magyar étteremben is. A magyar étterem bezárt idővel, és azt kell, hogy mondjam, hogy az európai éttermekből, cukrászdákból sajnos kevés maradt meg. Ezt csalódottan tapasztaltam, mintha nem lenne kereslet rá az itt született észak-amerikaiak részéről.

Franciaországból is jönnek Amerikába, bár kevesen. Az egyik francia étterem, ahová fiatal korunkban jártunk, egy eldugott kisvárosban működött. „The Brittany”-nak hívták. A tulajdonos a sikeres karrierje után visszaköltözött a hazájába, amikor nyugdíjba vonult. Nekünk a kedvenceink közé tartozott.

 

apa-mici

Apa Micivel

A mi családunk az igazi francia konyhaművészetet mostohaanyámtól, Micitől tanulta meg. Mici valódi neve Michele, de persze édesapám – aki mindenkinek becenevet ad – elnevezte Micinek. Viccesen hangzik, ugye? De apukámnak mániája a nevekkel való játszadozás. Miciről tudni kell, hogy 70 éves elmúlt, de szuper a konyhában még mindig. Ancerville-ben nőtt fel, ami egy kisváros Párizstól keletre. Szóval eredetileg Franciaországból jött minden főzéstudományával, nem Québec-ből.

A hálaadás ünnepét és a karácsonyt mindig ott ünnepelte a család. Én biztos vagyok benne, hogy a gyermekeim – akik sokat jártak hozzá – ezért imádják úgy a hasukat. Mici nagy vendéglátó. Francia barátaik gyakran összejönnek egymás házában. A szomszédokat is szívesen látják, sőt a magyar barátaimat is. Most a hosszú hétvégén éppen a kanadai szomszédjuk hívta meg őket a nyaralójukba. Hozzáteszem, hogy már őket is sokszor vendégül látta Mici és Apu a francia konyha mesterműveire. Itt az él a köztudatban, hogy a francia nem egy barátságos nép. Ha jártatok már Franciaországban, talán megfigyeltétek, hogy szinte csak franciául hajlandóak beszélni, de szerintem ez talán csak Párizs környékén van így, és a vidék kivétel. Mici ennek az ellenkezője, talán mert kisvárosból való és kivándorolt.

Amikor megérkeztem Kanadába, az ő konyhájában nem ehettem se tejfölt, se ketchup-ot, egyszerűen nem engedte meg. Persze én ki voltam akadva, de rájöttem, hogy azért, mert nagyon ragaszkodott a francia étrendhez és a szokásaihoz. Hosszú évek múlva már elkezdtem imádni a „műalkotásait”.

 

etkezes01

 

Az étkezés náluk snack-eléssel (snack evéssel) kezdődik. Ők mindig a szokásosat isszák: Manhattant. Az ital felszolgálásával együtt jár a snack-elés.
A füstölt lazac gyakori előétel, mielőtt igazán asztalhoz ülnénk.

Ugyanolyan gyakori, mint a sajttal készült előételek. Ez éppen Brie:

 

etkezes03

 

A keksszel készült ételek is hozzátartoznak a snack-eleshez:

 

etkezes02

 

A snack után körbeüljük az asztalt. Az étkezés hosszú folyamat, órák telhetnek el, amíg mindenki elhagyja az asztalt. Különösen karácsonykor van ez így:

 

karacsonyi asztal0

Karácsonyi terítés

Az asztalnál az előétel salátával, zöldséggel kezdődik. Ez éppen spárga:

 

etkezes04

Micinél sokszor van saláta, ami egyáltalán nem ugyanaz, mint a nálunk ismert francia saláta.

 

etkezes05

A főétel általában hús, néha előre bepácolva.

Azután jön a desszert, itt éppen chocolate mousse látható. No, ezt eszméletlenül szeretik a gyermekeim. Amikor Bence kicsi volt, egyszer megkérdezte: „Szóval melyik része pontosan ez a moose-nak?”
Van, amikor gyümölcs pie-al végezzük, például meggyes pitével. A meggy Apukám meggyfájáról való, ami azért érdekes, mert Kanadában nem is nagyon van meggyfa. Én legalábbis még soha nem láttam.

 

etkezes06

Mousse krémet jelent, moose pedig jávorszarvast. A két szó kiejtése hasonló…

A meggyfának az is az érdekessége, hogy Apum előszeretettel dirigálja a gyermekeimet, a férjemet, Krisztiánt és a hozzájuk látogató magyar barátaimat, hogy szedjék le a fa gyümölcsét.
Az étkezést különféle sajtok fogyasztásával fejezzük be. Ez is alkalmat ad a beszélgetésre, családi együttlétre.

 

bence nyelve0

Bence nyelve kék lett….

Találkoztunk sok kedves magyar baráttal Kanadában. Hogy  csak kettőt említsek a sok közül: Bartha Enikő és István. Erdélyből jöttek. Ők aztán igazán őrzik a magyar hagyományokat főzésben és sütésben is, úgy mint Mici a sajátját. Ha meglátogattuk őket, fejedelmi magyar koszttal vártak. Nem egyszer együtt voltunk piknikezni, ahol hagyományos magyar kajákat ettünk.

Legközelebb az észak-amerikai étkezési szokásokról írok.

 

Szigetvári Gyöngyi / Dankó Márta

 

 

Hozzászólások