A Facebook pozitív tulajdonságának tekintem, hogy összehoz régen látott ismerősöket. De még mennyire régen! Szigetvári Gyöngyit harmadik osztályos kislányként angolra tanítottam a kecskeméti Petőfi Sándor Általános Iskolában körülbelül negyven évvel ezelőtt. Most meg rám köszön a Facebook-on Amerikából! El is határoztam, hogy megkérdezem tőle, hogy került oda, hol lakik, és mit csinál odaát.

 

gyongyi-arc

 

Kedves Gyöngyi! Köszönöm, hogy olyan messziről olvasója lettél a Montázsmagazinnak. Először nem ismertelek fel, mert más néven jelentkeztél be ismerősömnek. Kecskeméti ismerőseid milyen néven találnak rád?

Igen, a nevem más itt, mint otthon. Először is Apukám adta nekem a Gyöngyi nevet, aki politikai okból kivándorolt először Ausztriába (ahol egy táborban kellett lennie), majd Kanadába. A Gyöngyi névnap október 23-ra esik, az ’56-os forradalom évfordulójára, ami most már nemzeti ünnep. Ezért lettem én Gyöngyi. De amikor Kanadába kerültem, rá kellett jönnöm, hogy itt, Észak-Amerikában egyszerűen nem tudják kimondani az első keresztnevemet. Így hát elő kellett vennem a második nevemet, amit Édesanyám adott, mert szerette a Márta nevet. A vezetéknevemet (Szigetvári) sem könnyen tudták kimondani, túl hosszú és komplikált kiejteni. Így aztán kapóra jött a férjem vezetékneve (Dankó), ami könnyen kimondható.

A kecskeméti ismerőseimet a Facebook-on én találtam meg, és be is jelöltem őket egyenként. Sokan rá is kérdeztek, hogy ki vagyok, mint ahogy Te is. Aztán a bemutatkozás során emlékeztek rám valami fura oknál fogva. Amit nem is értek. Sokszor rákérdeznek, hogy ki vagyok, és akkor szépen türelmesen elmagyarázom. Például rajta vagyok a középiskolás oldalon, és sok lány megemlíti, hogy csak egy Mártát ismertek az osztályban, és az Kulman Márti volt. Ugyan hogy kerül oda egy ismeretlen Márta? Aztán megértik…

 

gyerekkor

Gyermekkoromban édesanyámmal

Mi lett azzal az aranyos kislánnyal, akivel a Petőfi Iskolában angolórán találkozhattam? Hol folytattad a tanulmányaidat?

Mivel nem voltam kitűnő, abban az időben nem vettek fel a gimnáziumba. Így kerültem a nagyon nehéz Kada Elek Közgazdasági Szakközépiskolába. Nem is fogtam fel akkor, mennyire erős suli volt, kiválóan képzett tanárokkal. Humán beállítottságú vagyok, és ez nemsokára ki is tűnt. A szakmai tárgyakból gyönge jegyeket kaptam, de azért a gépírást imádtam. Ennek később Kanadában nagy hasznát vettem. Viszont kiemelkedő voltam magyarból és történelemből. Akkoriban sok novellát írtam, és arra is emlékszem, hogy a magyar fogalmazásaimra mindig ötöst kaptam. Fel is olvasták az írásaimat a többieknek, és a lányoknak igen tetszettek. Kristóf Antónia volt a magyartanárnőnk. A történelmet drága Síkos Kati néni tanította, akivel szintén tartom a kapcsolatot a Facebookon. A humán beállítottságom meglátszott az érettségi jegyeimen is.

Emlékszem, mennyit tanultuk a barátnőmmel, Dekával (Deák Ildikó) a történelem és az irodalom tételeket a nagymamája tanyáján, Orgoványon. A középiskolából csupa jó élményem van. A lányok nagyon összetartóak, barátságosak, kedvesek mind a mai napig. Van is egy zárt közös oldalunk (ahol képeket is megosztunk a régi időkből, mint már említettem) és néhányukkal találkozunk is a nyáron, ha hazalátogatunk. A padtársammal, Nagy Anitával igen közeli barátnők voltunk, már óvodás korom óta ismerem őt is, és anyukáját is.

 

fiatal

 

A humán beállítottságom miatt nagyon készültem a Kecskeméti Óvónőképző és Tanítóképző Főiskolára. A humán tantárgyak mentek is, csak énekből voltam béna. Ma sem tudom, hogy mentem át, de megtanultam furulyázni, és gondolom, hogy az segített, hiszen jobb hangzása volt, mint a saját hangomnak. A pedagógia mellett az tetszett a legjobban a főiskolán, hogy meg kellett kívülről tanulni a magyar népmeséket. Az államvizsgán óvodapedagógiából kitűnőre vizsgáztam, ami nagyon megemelte a magabiztosságomat, mert abból hiányosságaim voltak. A főiskolán is kedvesek voltak a csoporttársaim (velük is tervezem a nyári találkozást). Jó volt az is, hogy Dekával oda is együtt jártunk.

A főiskola után nem maradtam Magyarországon, hanem kivándoroltam Kanadába. Itt – viszontagságos körülmények között – elvégeztem a Conestoga College of Applied Arts and Technology Business Administration Accounting Programot. Erre nagyon büszke vagyok, mert a hiányos angoltudásom ellenére is sikerült. Emlékszem, nagy ára volt, mert irtó sokat fent maradtam hajnali háromig-négyig. Itt aztán tudtam hasznosítani a középiskolában tanult gépírást.

 

diploma

 

Hány éves voltál, amikor elhagytad Magyarországot? Miért?

Ez egy nehéz ügy volt. 22 éves voltam, ezt könnyű elmondani. Hogy miért, az már körülményesebb. Azt hiszem, naiv ügy miatt – szerelmi csalódás volt az indító ok. Összetörték a szívemet. Meg aztán az is segített az elhatározásomban, hogy Édesapám – mivel Kanadában élt – első szóra elkezdte intézni a kivándorlási ügyemet. Azt mondogatta, hogy óvónőként nem fogok tudni megélni Magyarországon.

Hogy könnyű volt-e a kivándorlás? Egyértelműen nem. 1990 márciusában költöztem Kanadába. Az első három év alatt háromszor mentem vissza Magyarországra azzal a céllal, hogy otthon is maradok. Egyszerűen nehéz volt megszoknom itt, Észak-Amerikában. Egyszer egy egész évet is otthon töltöttem, és angolt tanítottam a Coventry House Nyelviskolában gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Itt tudtam hasznosítani a magyarországi óvónői diplomámat. Azután úgy alakult, hogy mégsem maradtam. Valami oknál fogva visszahúzott a vágy Kanadába, ahol gyönyörű a természet, a tavak, az erdők. Tudtam, hogy Kanadában könnyebb lesz a megélhetés.

 

gyongyi_papa_part

18 éves koromban apukámmal 

Apukám a mostohaanyámmal el is jött hozzám Kecskemétre, hogy menjek vissza Kanadába, mert ott jobb lesz nekem. Hogy jobb volt-e? Más volt. Nem tudom azt mondani, hogy jobb. De a kalandvágy is hajtott, hogy egy idegen országban más kihívások lesznek. Érdekesebbnek találtam Kanadát. A legnehezebb az volt, hogy ott kellett hagynom a legjobb barátnőimet, akiket kilenc éves korom óta ismerek. (Edelényi Szabó Csilla és Kátai Ildikó) De hál’ Istennek ma is nagyon közeli a kapcsolatunk.

Kanadában is igazán jólelkű emberekkel hozott össze a sors. Leginkább hasonló sorsú, szintén kivándorló magyarokkal találkoztam, mert velük közös témáink, problémáink voltak. Nem felejtem el, ahogyan befogadtak. Idősebbek voltak, mint én. Keresztény közösségből valók, akiknél nagy a vendégszeretet és az adakozó lelkület. Velük is a mai napig tartom a kapcsolatot. Azután, ahogyan az évek teltek, úgy nőtt a barátok, ismerősök száma is. Sokat jártunk egymáshoz vendégségbe. Kanadára az jellemző, hogy a hosszú, hideg tél miatt az emberek a házukba húzódnak, és meghívják egymást. Az utolsó Kanadában töltött években majdnem minden hétvégén vendégségbe jártunk, vagy jöttek hozzánk.

 

kanadai haz1

 

Magyar férjed van, debreceni. Még itthon ismerted meg, vagy már külföldön?

Érdekes kérdés, és gondolom, érdekes a válasz is: A férjemet már húsz éve ismerem. 1996-ban ismerkedtünk meg az interneten. Akkor még egyáltalán nem volt divat az internetes ismerkedés. De mind a ketten sokat használtuk a számítógépet, és a szabadidőnkben rengeteget interneteztünk. Én akkor college-ba (főiskolára) jártam, ő a Műszaki Egyetemre Magyarországon. Április 5-én ismerkedtünk meg, és november 30-án már összeházasodtunk. Nagyon helyesnek találtam őt az interneten, és mindig kedvesen válaszolt nekem. Naponta írtunk egymásnak, megbeszéltük, mi a számunkra fontos, mik a céljaink.

 

krisz

Krisztián, a férjem

Mindkettőnknek fontos volt a házasság: mind a ketten lelkileg sérültek voltunk, hiszen mindkettőnk szülei elváltak. Ezt nem könnyű feldolgozni, és erős vágy él az emberben, hogy majd jó házasságban éljen. Persze ilyen rövid ismeretség után a családból senki sem pártolta a házasságunkat… De hát én is meglepődnék, ha a gyermekeim így házasodnának össze. Nagyon nagy előny nekem idekint, hogy magyar férjem van, mert ugyanabból a kultúrából jobban megértjük egymást és a többi embert is.

Mi a férjed foglalkozása, és mi a tiéd?

A férjem üzleti software fejlesztő, én Kanadában accounting specialist (könyvvizsgáló) voltam.

 

eskuvo2

Az esküvőnk

Hol dolgoztok (dolgoztatok) Amerikában? Hiszen Kanadában is éltetek.

Igen, Magyarországról Kanadába kerültem, és onnan az USA-ba. Amikor kivándoroltam Kanadába, Kitchener városában laktam, ahol eljártam idős embereket gondozni, gondoskodni róluk és takarítani. Majd egy üzemben varrónő lettem. Azután bentlakó nanny (dada). De ezekkel nem jutottam messzire. Nem tudtam önállóan eltartani magam, saját lakást fenntartani és kocsit sem venni. Szakmát kellett választanom. Ekkor mentem el a college-ba tanulni.

De közben a családnál maradhattam babysitternek. Ekkor pincérkedtem is, hogy legyen extra pénzem, mert megvettem az első autómat, amivel iskolába járhattam. Az első autónak mindenki örül! Ez egy piros Pontiac Firefly volt. Mindenhová elvitt, ahová csak kirándulni akartam, és persze a legfontosabb helyre, a suliba is. Mielőtt még befejeztem a sulit, egy jól sikerült interjú után felvettek egy menő biztosító-társasághoz, a Manulife-hoz. Először csak papírokat rendezgettem, majd szép lassan magasabb pozícióba kerültem. Accounting Specialist lettem, ami azt jelenti, hogy könyvvizsgáló. Számomra irtó érdekes munka lett a végén, nagy kihívás. A legjobb az volt, hogy mindenki kedvelt, mert türelmes voltam mindenkivel.

 

manulife

Kanadai munkahelyem, a Manulife irodaháza előtt

Amikor a férjem kijött Kanadába, a család, akiknek a gyönyörű gyermekeire vigyáztam, megengedte, hogy Krisztián is odaköltözzön. Ha a szüleink nem is hittek bennünk, ők igen. Meg az a kedves baráti házaspár is, akik az esküvőnkön a tanúink voltak.
Krisztián nagyon nehezen talált munkát az elején. Először fagyit árult, azután házakhoz járt számítógépeket javítani. Amikor egyszer a záróvizsga jegyeimet nézegettem az iskola hirdetőfalán, egy Henry nevű férfi éppen egy kérdőívet töltött ki, mert munkaerőt keresett a saját vállalkozásához. Láttam rajta, hogy nehezére esik minden rubrikát kitöltenie, így odaugrottam hozzá, és elmondtam, hogy nekem van egy okos férjem, aki épp megfelelne neki a vállalkozásához. Fél év múlva felvette Krisztiánt maga mellé üzleti software fejlesztőnek.

Mivel mind a ketten dolgoztunk, így lett annyi pénzünk, hogy külön tudtunk költözni egy bérlakásba, majd vettünk egy szép házat a városban. A szomszéd házaspárral is összebarátkoztam. Közben született két csodálatos gyermekünk, és odaadtam a hölgynek Bence kinőtt ruháit. Így ismerkedtünk meg Mirellával és Florinnal. Florin akkor az Oracle nevű cégnél dolgozott, és beajánlotta Krisztiánt, aki évekig aztán ott dolgozott, míg Kanadában laktunk. Feliratkozott a Linkedin-re, ahol a Google megkereste. Ez jó pár interjúval járt, hiszen a Google ide, a Szilícium völgybe keresett munkaerőt. Emlékszem, éppen Európában voltunk egy hónapig, amikor az egyik telefonos interjút éppen Londonban intézték el. Majdnem két évig tartott a vízum ügyintézés Kanadából az USÁ-ba. Sokat gondolkodtunk rajta, hiszen nehéz kimozdítani egy négytagú családot, ahol a gyerekek tősgyökeres kanadaiak egy remek iskolarendszerben, kialakult baráti körrel. 2014-ben költöztünk át az USÁ-ba.

 

kanadai haz02

A házunk Kanadában

Mesélj a két szép gyermeketekről!

Anett és Bence. Anett már születése pillanatától Panni, mert Apukámnak az a rögeszméje, hogy saját ihletésű „beceneveket” használ. Például Krisztián neve is túl hosszú volt neki, ezért elnevezte őt „Csülök”-nek! A kisfiamat pedig „Kiscsülök”-nek! Szóval Anettből is így lett Panni.

Panni nyugodt kisbaba volt. Bence már kicsit nehezebb eset volt. Ő éjjelente sokszor felébredt, én pedig vele virrasztottam. Ekkor komoly betegséget is kaptam, amivel kórházban kellett lennem egy hónapig. Postpartum Pszichozisom lett, ami nem egy kellemes kedélybetegség. De most már túl vagyok rajta.

 

kiscsalad

Kicsi családommal Kecskemétre látogattunk

Panni és Bence kitűnő tanulók. Ebből is látszik, hogy Krisztiánra hasonlítanak, nem rám. Krisztiánnak nagy elvárásai vannak velük szemben, és az édesapjuknak mindketten maximálisan meg szeretnének felelni. Panni 17 éves, tizenegyedikes a Homestead Középiskolában, amely a város egyik legjobb iskolája. Bence 14 éves, nyolcadikos. Abba az iskolába járnak, ahová Steve Jobs is járt. Bence a Middle School-ba, Panni a Highschool-ba.

Panni nem könnyen barátkozik, fontos, hogy azonos érdeklődési körű legyen a barátnő, és megértsék egymást. Hűséges típus, fontos neki, hogy megmaradjon a barátság. (Én is ilyen vagyok.) Kanadában négy közeli barátnője is van: Jessica, Dana, Tessa és Sidney. A lányok sokat aludtak nálunk pizsama partyn. Most nyáron meg is hívtuk őket két hétre, és sokszor elvittük őket kirándulni is. Panni szép lassan itt is kialakít egy baráti kört. Ezeket az új barátnőit be is mutatta a kanadaiaknak. Elmentek együtt a vidámparkba meg vásárolgatni is. Itt sokkal kisebb a ház, amit bérlünk, mint ami Kanadában a tulajdonunk volt, ezért a hálózsákok elfoglalták Panni egész szobáját.

 

panni-bence

Panni és Bence, a gyermekeink

Bence jobban elvan magában, neki nincs nagy igénye társaságra. Kanadában jártak focizni is, de itt jó erős iskolába járnak, és sok időt kell tanulással tölteniük. Imádnak itthon lenni és itthon enni. A palacsintát szeretik a legjobban, és azt, hogy én magyarosan főzök. Azt is szeretik, ha elmegyünk együtt, a család ebédelni valahová. Viszont kirándulni úgy kell elcibálni őket.

A Kanadából az Egyesült Államokba való költözés (újabb kivándorlás!) megviselt mindannyiunkat. Főleg Micit, a mostohamamámat, aki a nagymama szerepét töltötte be a gyerekeknél, és persze Édesapámat. Nem könnyű időszak áll mögöttünk.

 

csalad

A családunk: Bence, Krisztián, én és Panni

Hogy érzitek magatokat külföldön? Van honvágyatok? Gyakran hazalátogattok?

Itt vidámabbak az arcok, barátságosabbak az emberek. Pozitívak, érdeklődőek. Már nincs honvágyunk, hiszen régóta kint élünk. De nagyon szeretünk hazalátogatni! Én személy szerint a barátnőim miatt (Csilla és Káti – viccesen így nevezem Katit), mert őket testvéremként szeretem, mivel nem volt testvérem. Nekem Európa, főleg Olaszország jobban tetszik, mint Észak-Amerika. Európa színesebb. Ezt a tájakra értem, nem az életmódra. Háromévente megpróbálunk hazalátogatni. De ami fontosabb nekem, az az, hogy meghívjam ide a barátnőimet. Már Csilláék is voltak itt párszor, és Kátiék is Kanadában. Káti a közeljövőben tervezi, hogy ide is kilátogatnak majd hozzánk.

Mi a hobbid, mit csinálsz a szabadidődben? Sokat kirándultok?

A hobbim a vendéglátás. Azt szeretném, hogy jöjjenek hozzánk a barátaink és legyenek vidámak. Akiket megismerek és szimpatikusak, mindig szívesen látom vacsorára és egy jó beszélgetésre. Nagyon szeretem a lakberendezést, az otthonteremtést. Fontosak számomra a barátságok, és az emberekkel való kommunikáció. Hiszek a barátságban, a ragaszkodásban, a kapcsolatok ápolásában. No, és szeretem a napozást, hiába mondják, hogy nem szabad a napra menni…

 

niagara6

 

Niagara vízesés

Sokat kirándulunk. Kanadában nagyon szerettem az öt nagy tavat, és a Niagara vízesést sosem untam meg. A vízesés vizének minden alkalommal más színe van. Kedvelem a Csendes-óceánt itt, Kaliforniában. San Francisco-ban a Golden Gate Bridge-et sem tudom megunni. San Francisco nagyon szeles az óceán miatt, de itt majdnem mindig kék az ég és tavasz van. Nem meleg nyár, hanem kellemes tavasz.

Kedves Gyöngyi! Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre! Örülnék, ha később néhány érdekességről majd beszámolnál a Montázsmagazin olvasóinak! Jó egészséget és minden jót kívánok neked és családodnak, és várunk benneteket haza a nyáron!

 

 

Weninger Endréné Erzsébet

Fotók: Dankó Krisztián

 

Hozzászólások