Lucien Converset atya blogot is vezetett utazásáról, így számos érdeklődő követte végig a pap több mint egy évig tartó zarándokútját, melynek során a szárazságon kívül a legkülönbözőbb nehézségekkel kellett megküzdenie.

„Micsoda boldogság, hogy célba értem!” – írja a bozontos szakállú pap. A bejegyzés mellett fénykép is látható, mely híven mutatja az atyának a véghezvitt feladat sikere felett érzett örömét. „A szívemben hordozlak mindnyájatokat, akik ételt, italt és szeretet adtatok, titeket, akik esténként befogadtatok, és lehetővé tettétek, hogy megjárjam ezt a hosszú utat a szamarammal együtt” – olvasható a folytatásban.

Lucien Converset több francia városban is teljesített szolgálatot, és mindenhol egyszerű, jólelkű, emberi kapcsolatokat kereső embernek tartották. Nehéz sorsú embertársaira külön odafigyelt: sokat foglalkozott betegekkel és fogyatékosokkal is. Miután ötven éven át szolgálta embertársait, úgy döntött, ideje belekóstolnia a magányos utazás örömeibe. „Mindig is mondtam, hogy ha elérem a papok nyugdíj korhatárát, azaz 75 éves leszek, elgyalogolok Betlehembe” – mondta nem sokkal indulása előtt.

„Úgy vélem, mindannyiunknak van egy letelepedett és egy nomád oldalunk. És én meg akartam élni a nomád oldalamat is annak teljességében, egyetlen sátorral” – írja blogjában az atya, aki néhány kellemetlen kalandot és több száz nagyszerű emberi találkozást követően, 5.400 kilométert gyalogolva megvalósította tervét.

Több magyar internetes oldal számolt be arról, hogy 2012 nyarán magyarországi településeken is megfordult Converset atya, ahol mindenütt nagy szeretettel fogadták.

Forrás: La Croix/Magyar Kurír

2013. június 27.

Hozzászólások