Augusztus 20. a három nemzeti ünnepünk egyike, de talán a legfontosabb. Ezen a napon hagyományosan a magyar állam megalapítását ünnepeljük, a magyarság fennmaradását a Kárpát-medencében.

A Kádár korszakban arra is történtek kísérletek, hogy ezt a hagyományt megváltoztassák. Nevezték az új kenyér ünnepének, majd hivatalosan az alkotmány napjává nyilvánították. (Ezen a napon fogadták ugyanis el 1949-ben Magyarország kommunista alkotmányát.)

Szerencsére a rendszerváltozás után visszatértünk a régi hagyományokhoz, és augusztus 20-án első királyunk, Szent István történelmi tettére emlékezünk. Ez a nap egyértelműen az ő nevéhez köthető.

Közhelyként hangzik, ha azt mondjuk, hogy első királyunkat tekinthetjük legnagyobb történelmi személyiségünknek. Minden – a lakosság körében végzett ilyen jellegű – felmérésben toronymagasan az első helyen áll. Még a szélsőbaloldali Népszava olvasói is őt tették az első helyre.

Miért volt kiemelkedő szerepe a magyar történelemben?

Manapság divat nosztalgiával emlékezni vélt vagy valós keleti őseinkre, amint azt a bugaci Kurultaj mutatta. De nem szabad megfeledkezni arról, hogy Európa gyökerei a kereszténységhez nyúlnak vissza. A honfoglalás idején a magyarság a keresztény nemzetek gyűrűjébe került. Fennmaradását csak úgy biztosíthatta, hogy csatlakozik a keresztény Európához.

Ezt már István apja, Géza fejedelem is belátta, aki politikai okokból megkezdte a kereszténység terjesztését. Munkáját fia, Szent István folytatta azzal a különbséggel, hogy neki a keresztény hit mély meggyőződése lett. Ebben a szellemben egyesítette a széthúzó magyarságot, létrehozta a magyar állam- és egyházszervezetet.

A magyar állam a sok megpróbáltatás ellenére erősnek bizonyult, és ezer éve áll fenn a Kárpát-medencében. Az, hogy a magyarság fennmaradt és nem jutott elődeinek, a hunoknak és az avaroknak a sorsára, elsősorban szent királyunk államalapítói és szervezői tevékenységének köszönhető.

 

Weninger Endre

Hozzászólások