Interjú Varjú Zoltánnal – A Montázsmagazin “kiscsoportjában”, a Montázsmagazin a művészekért címűben egy ideje figyeljük a statisztikát, hogy havi, kéthavi szinten kik a legaktívabbak a posztolásban, kommentelésben, s ezáltal a Montázsmagazin életében. Számukra felajánlottuk, hogy készítsenek egymással interjút, és ha igazán jól sikerül, szívesen megjelentetjük a MONTÁZSMAGAZIN-ban, tehát a weboldalunkon. Ezúttal Szász Zsolt készített Varjú Zoltánnal igen érdekes interjút.

varju zoltan

Sz. Zs.: Kedves Zoltán! Tisztelettel és szeretettel köszöntelek. Öröm számomra, hogy interjút készíthetek Veled. Hol születtél, milyen tanulmányokat végeztél? Rövid bemutatkozást várok Tőled.

Varjú Zoltán:

A Mecsek szívében hordozott, hajdan „daliás időket” megélt kisvárosban, Komlón láttam meg a napvilágot 1974-ben. De 2004 óta Paks városa lett az otthonom, ahol jelenleg is élek. A középiskolát Pécsett végeztem, kereskedelmi, majd vendéglátó szakirányokban, de hamar átnyergeltem a gépészeti szakirányba azt követően, hogy évekig dolgoztam a Mecseki Szénbányák utódvállalatánál, a PERT Zobáki bányaüzemének a gépészeti körleténél.

Viszonylagosan nagy váltásokat követően, végül HR és műszaki vonalon végeztem a felsőfokú tanulmányaimat. Közel nyolc éven keresztül voltam kiválasztási specialista egy mind belföldi, mind nemzetközi piacon dolgozó társaságnál. A munkakörömből és a beosztásomból kifolyólag hosszú évekig éltem elsősorban Németországban, néha Hollandiában, és más EU-s országokban.

Beleunva a családtól való távollétbe, a későbbiekben már kizárólag eseti alkalommal dolgoztam külföldön. Majd idehaza ugyanazon társaság munkakörnyezetében humánpolitikai egységvezetőként tevékenykedtem tovább. 2015-ben rövid, egyéves kitérő után már a saját társaságommal tértem vissza, és itthoni, illetve európai helyszíneken gépészeti projektekben vettem részt. Az utóbbi néhány évben pedig egy helyi vendéglátóegységet üzemeltettem a közelmúltig, így színesítve az eddigi, unalmasnak egyáltalán nem mondható életutamat.

varju zoltan

Az elmúlt 27-28 év folyamatos tanulással és a megváltozott életkörülményekhez történő alkalmazkodással telt. Ahogy látom, nem lesz ez másként a jövőben sem, a mai kor nem kedvez azoknak, akik nem képesek a folytonos megújulásra. Nős vagyok, egy huszonötéves lánygyermek édesapja, és ami igazán meghatározza az életem, az a család. Talán túlzás nélkül állíthatom, hogy számomra ez az élet valódi mozgatórugója, értelme, amiért élni kell, és élni érdemes. Tudom, a válasz nem rövid, de még így sem teljes.

Sz. Zs.: Hogyan élsz, most milyen munkakörben dolgozol?

V. Z.: Ahogy azt az előzőekben is említettem, elég mozgalmas életet éltem, élek, és mára a saját magam rabszolgájaként foglalkoztatom önmagam. Jelenleg mély levegővétel és szünet van. Most megpróbálok az egészségemre koncentrálni, és felkészülni az újabb kihívásokra.

Sz. Z.: Tudom, a költészet a legfontosabb számodra. Erről kérdezlek: Mit jelent számodra verset írni?

V. Z.: Mit jelent számomra az írás? Olyan önkifejezést, amiben az olvasóimnak a lelkem egy darabját adhatom át magamból úgy, hogy közben megmaradhatok annak, aki annak előtte is voltam. Minden versem és írásom középpontjába a szeretet iránti vágyat és azokat az érzelmeket állítom, amiben az olvasóim megmártózhatnak, átérezve a szeretet mindenek felett átívelő hatalmát.

varju zoltan

Sz. Zs.: Milyen fórumokon közlöd írásaidat?

V. Z.: Internetes felületeken és nyomtatásban egyaránt megtalálhatóak az írásaim, folyóiratokban, magazinokban és jónéhány kiadó gondozásában rendszeresen publikálok. Nagyon széles spektrumot foglalnak magukba a közzétett írásaim, megfér közöttük a színpadra írt bohózat úgy, mint az élesen kritikai hangsúlyú, de építő társadalomszociológiai értekezés.

Mégis, a leggyakrabban a verseimmel és a prózáimmal találkozhatnak az olvasók az irodalmi portálok elektronikus hasábjain ugyanúgy, akárcsak a megjelent antológiák, folyóiratok nyomtatott lapjain. Szándékosan nem emelnék ki egyet sem, mert hosszú lenne a felsorolás és nem szeretném, ha bárki kimaradna. Saját oldalak: weboldal és Facebook oldal

 

Sz. Zs.: Nagyon érdekel, kik azok a költők, akiket kiemelten kedvelsz?

V. Z.: Azok az alkotók és alkotásaik, akik és amelyek mélyen megérintenek. Külön nem emelnék ki senkit, sem a klasszikusok közül, sem a kortársakból, mert nagyon széles körből merítek, és az almát a körtével nehezen tudnám összehasonlítani. Számomra egyetlen üzenetet kell hordoznia az írásnak, amely nem lehet más, mint az élet iránti szeretet. Legyen az a kedves, vagy a szülőföld, és a környezetünk felé érzett “zsigeri szerelem”.

Sz. Zs.: A többi művészeti ágban kiket szeretsz? Felsorolsz néhány általad fölöttébb kedvelt alkotást?

V. Z.: Gyakorlatilag nincs olyan művészeti ág, amely ne adna számomra olyan értéket, amiből erőt és ihletet ne tudnék meríteni. A zeneművészet és a képzőművészetek teljes tárháza szövi át az életem, ugyanúgy, mint ahogy a digitális világ része lett mára a mindennapjainknak. Csupán kiragadnék néhány alkotót: Victor Vasarely, Benczúr Gyula, Munkácsy Mihály, Vladimir Volegov. Ugyanakkor legalább annyira fontos megemlíteni a népi iparművészet remekműveit.

varju zoltan

Sz. Zs.: Végül: Mi az, ami még foglalkoztat jelenleg? Milyen terveid vannak a jövőt illetően?

Varjú Zoltán:

Mint ahogy korábban céloztam rá, folyamatos tanulási folyamat az élet, s ha a Jóisten is úgy akarja, akkor 2022-ben teológia szakon mélyülök el, és folytatom az újbóli tanulmányaimat. Emellett két különálló, mégis egymásnak szerves részét képező projektbe vágtam a fejszémet.

Az egyike ennek: a Magyar Kortárs Művészeti Egyesület létrehozása, amely ernyőszervezetként kívánja összefogni a kortárs művészeket és a művészetet kedvelőket.

A másik pedig: a DUNAPART néven megjelenő irodalmi és kulturális online folyóirat, amelynek az egyik elemeként említeném – sok más terület mellett -, hogy heti rendszerességgel szeretne bemutatni három-négy alkotót, illetve Művészköröket, akik idehaza és világszerte fontos, értékteremtő munkát végeznek. Olyan alkotókat is, akiket manapság mellőznek, vagy kevésbé adnak teret a megjelenésüknek. Az online folyóirat indulása 2022. januártól várható.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet az olvasóknak, és az érdeklődést a MontázsMagazin szerkesztőinek! Szász Zsoltnak pedig az interjút!

Sz. Zs.: Köszönöm az interjút, Zoli!

 

Varjú Zoltán versei

MA CSEND VAN

Ma csend van,
elült a lárma,
nem szól hang,
felesleges szó
tétován, hiába.
Csend honol,
eső hull alája,
s némán dobol,
cseppjét szórva
a hervadó virágra.
Ma csend van,
csak Isten az,
aki neked kiáltja:
Itt békére lelsz,
vigaszra találva!
Lépj hát be
a szívem templomába!
(Paks, 2016. december 27.)

 

MAJDNEM SZERELEM VOLT

Úgy érzed semmi lett a lét.
Elmúlt a tegnap, elmúlt a hét.
Elmúlt dallamokba bújt a vágy,
Ébredni kéne tán, de vissza…
Visszahúz egy illat, visszahúz az ágy.
Ölelő karjaid fonnak át,
Mégis, kihűlt párna jelzi csak,
Forró testem ölelő kéznyomát.
Perzselő csókkal izzott két ajak,
Összeolvadt egymásban,
Mint amikor a vízcseppjeiben
Megfürdik a hűs patak.
Mégis elmúlt, a lágy szellőkarok
Elinaltak, akár a két karod,
Ami engem szeretve átkarolt.
Elmúlt az érzés, ami benned volt.
Elhagyott érzelmeid keresik társukat,
Gyönyörű, tegnapi álmukat,
Ami semmi kétség a valóságról szólt.
Ma már tudod, ami velünk történt,
Amit a szívem neked tegnap eldalolt,
Őszintén szívből, őszintén tisztán…
Az majdnem szerelem volt.

 

Az interjút készítette: Szász Zsolt

 

Irodalommal foglalkozó korábbi cikkünk

 

Hozzászólások