Irány Skandinávia! – 2022 július 23-án hajnali 04.30-kor a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren vártam a becsekkolásra, hogy amszterdami átszállással Göteborgig repítsen egy KLM flottához tartozó repülőgép.

Az utazás zökkenőmentes volt. Mint mindig, most is élveztem a repülést, bár az Amszterdam-Göteborg járaton nagyon fáztam. Furcsa volt az itthoni kánikulából egy sokkal hidegebb éghajlatú városba megérkezni. Ráadásul ott a számunkra hideg, 20 fokos levegőt még hűtik a repülőn és a buszokon is. A nyári ruhát bizony el kellett felejteni az ott-tartózkodás idejére.

Malmö – A régi tükröződik az újon

Göteborgból még aznap átutaztunk Malmöbe busszal. A buszon 16 C°-ra volt állítva a hőmérséklet, és a sofőr rövidujjú ingben vezetett. Mindenki fázott. Malmöben esett az eső (úgy küldtem volna haza belőle), így csak annyit láthattunk a városból, amit a busz útvonala megengedett. Elfoglaltuk a szállásunkat, és vacsora után nagyon jólesett a pihenés, hiszen nagyon rövid volt az előző éjszaka.

Másnap reggel sütött a nap! Szép időre ébredtünk, és rövid buszozás után gyalog fedeztük fel a belvárost. Megnéztük a városházát, a főteret, a régi piacteret és a Szent Péter templomot. Az idegenvezetőnk sokat mesélt Svédországról és Malmöről is. Kellemes, élhető város benyomását keltette. Feltűnő volt az a tisztaság, ami jellemezte egész Skandináviát is.

Koppenhága, A kis hableány szobra

Még aznap busszal átutaztunk Európa egyik leghosszabb hídján, az Öresund-hídon Koppenhágába, Dánia fővárosába. Itt még melegebbnek tűnt az idő, mint Svédországban. Az első utunk itt a Kis Hableány szobrához vezetett, majd a Citadella és a rokokó stílusban épült Amelienborg tér megtekintése következett. Ezen a téren található a dán királyi család téli rezidenciája. Ezután Európa leghosszabb sétálóutcáján, a Strogeten belevetettük magunkat a tömegbe.

A Nyhavn-on (Újkikötő) megtaláltuk azt a szerény házat, melynek 2. emeletén élt és alkotott Andersen 20 éven keresztül. Szerettem volna felkeresni Szendrey Júlia szobrát, aki Andersen csodálatos meséit magyar nyelvre lefordította, de sajnos erre nem volt lehetőségünk, hiszen nagyon sűrű program várt még ránk.

Koppenhága, őrségváltás

Megnéztük a Kerek tornyot, mely a 17. században épült, 36 m magas, átmérője 15 m. Az épületben nincsen lépcső, ehelyett egy spirál formájú járda és út vezet föl a torony tetején lévő kilátóteraszra, ahová annak idején lovaskocsikkal lehetett fölmenni. Késő délután indultunk vissza Malmöbe a szállásunkra.

Másnap korán indultunk, hiszen Stockholmig buszoztunk (513 km). Félúton megálltunk a Vättern-tó partján. Itt ebédeltünk, és megnéztünk egy várromot, majd indult a buszunk tovább. Stockholmban is nagyon szép szállodában aludtunk egy stadion közelében. Tettem egy rövid sétát a környéken. Már akkor feltűnt a város tisztasága és rendezettsége.

Stockholm, Városháza

Másnap egésznapos városnézés következett. Stockholm 14 szigetre épült város. A szigeteket 53 híd köti össze. A városban található néhány Európa-szerte kimagasló minőségű oktatási színvonalat nyújtó egyetem. Itt tartják minden évben a Nobel-díjak díjkiosztó ünnepségét és bankettjét a Concert Hallban, valamint a stockholmi városházán. Ezeket a helyeket természetesen fölkerestük, majd sétahajóval tettünk egy szép utazást a város csatornáin. Fölkerestük a Királyi Palotát és megnéztünk egy őrségváltást, ami hatalmas tömeget vonzott a palota környékére.

Egy színes tér Stockholmban

A Storkyra katedrális megtekintése után felkerestük a világhírű Vasa Múzeumot és a Skanzent. A Vasa egy 17. századi hadihajó, ami az első útján felborult és elsüllyedt Stockholmban. A 333 évig a tenger mélyén nyugvó hatalmas hadihajót kiemelték, restaurálták és kiállították. Érdekes volt.

Stockholm, a Vasa hadihajó

Másnap elrepültünk Oslóba. Megérkezésünk után gyalogosan sétáltunk a norvég fővárosban. Megnéztük a parlamentet, a városházát, és sétáltunk a város főutcáján, a Karl Johans gaten is.

skandinavia

Osló, a norvég Parlament

A következő napon sem unatkoztunk, hiszen délelőtt Oslo múzeumnegyedébe látogattunk Bygdoy szigetére, ahol a világhírű Kon-Tiki és Fram múzeumok színvonalas tárlatát ismerhettük meg. Kon-Tiki a neve annak a tutajnak, amelyet Thor Heyerdahl norvég néprajzkutató és felfedező használt az 1947-es expedíciója során. Az utazással Heyerdahl a gyakorlatban bizonyította be, hogy a 6. században „primitív” eszközökkel is lehetséges volt átkelni a Csendes-óceánon Dél-Amerikából Polinéziába. Lenyűgöző volt a tutajt saját szemmel látni, és szinte átélni az expedícióban résztvevők életét a tutajon.

Thor Heyerdahl tutaja, a Kon-Tiki

A Fram Múzeum is nagyon érdekes volt, mely a sarkkutatás témakörét járja végig. A Fram (Előre) nevű hajóról nevezték el. Még fiatal koromban láttam filmet Scott kapitányról és Amundsenről, ami akkor is magával ragadott. Ezt a sarkkutatást és az ő erőfeszítéseiket itt szinte átélhettem. Ebben a múzeumban tapintani, szagolni, látni lehetett a történelmet. Lehetett érezni a fa és a tenger sós illatát, és itt tudatosult, hogy amit valaha láttam, az nem mese, hanem valóban megtörtént. A Fram sarkkutató hajónak minden zugát bejárhattuk, mindent láthattunk abból, ahogyan éltek a hajón a múlt század híres sarkkutatói.

Van egy kedvenc török közmondásom: „Nem az tud valamicskét, aki sokáig él, hanem aki sokat utazik.” Ezen a helyen – nem véletlenül – újra eszembe jutott ez a közmondás.

A Fram kutatóhajó

Fölkerestük a szintén világhírű Vigeland parkot is, ahol Gustav Vigeland szobrai kaptak helyet. Érdekesek voltak. Ezt követően a fjordvidék felé vettük az irányt. Útközben pihenőt tartottunk Golban. Megnéztük a dongatemplomot kívülről, majd változatos tájakon keresztül elértük a Hardanger Nemzeti Park vidékét. Megcsodáltuk a világ leghosszabb függőhídját, a Hardanger hidat, és megálltunk az ország leglátványosabb szakadék-vízesésénél, a 182 m-es Voringfossennél.

Útközben rengeteg olyan kicsi házikót és nagyobb házat is láttunk, amelyeknek fű nő a tetején, ami nagyon jó szigetelőanyagként funkcionál. Annak ellenére, hogy nincsenek nagyon magas hegyek, sok hóval borított gleccsert láthattunk ezen az útszakaszon. Július végén nálunk ritkán látni ilyesmit, úgyhogy kicsit megálltunk hógolyózni is.

skandinavia

A Voringfossen vízesés a Hardanger Nemzeti Parkban

A tartalmas nap utáni jól megérdemelt éjszakai pihenőnket egy bájos fjordparti városkában, Ulvikban töltöttük el. Július 29-én, az utolsó napon a fjordvidék szívébe, a Naeroy-fjord partján található Flam városkába érkeztünk, ahol hajóra szálltunk, és az 1700 m magas hegyek között húzódó, helyenként csupán 250 m széles fjordon hajókáztunk 2 órát. Gyönyörű volt!

Délután gleccservájta tavak és vízesések között vezetett az utunk utolsó szálláshelyünkre, a ritka szép fekvésű Bergenbe. Bergen a 2. legnagyobb város Norvégiában és fantasztikus. Van minden: Színes házak (világörökségi helyszín), tenger, fjordok és persze a nyugodt, visszafogott skandináv életérzés. Meglátogattuk a piacot, ahol lehetett kapni szalámit bálnahúsból, rénszarvasból és jávorszarvasból. Megnéztük a 12. századi katedrálist, a Mária templomot. Siklóval felkapaszkodtunk a Floyen hegyre, ahol elénk tárult Bergen csodálatos panorámája. Másnap hajnalban a bergeni repülőtérről indultunk Amszterdamon keresztül Budapestre.

skandinavia

Hajózás a Naeroy-fjordon

Néhány érdekesség Skandináviáról: Készpénzzel sehol nem tudtunk fizetni. Az utolsó piaci árusnál, vagy fagyizónál is bankkártyás fizetés volt csak lehetséges.

Norvégiában nincs gáz. Mindenhol (Svédországban is) szélerőművek és vízi erőművek szolgáltatják a villamos energiát. Norvégiában a megújuló energia aránya 97,98%,míg Magyarországon csupán 7,65 %.

Skandináviában az emberek boldogok, kedvesek, segítőkészek, mosolyognak. Ott jól működik a demokrácia, ingyenes az oktatás, az egészségügy. A fizetések sokszorosan meghaladják a mi munkabéreinket. Kiváló a közbiztonság.

 

A virágos Osló –                                                                            Hó, hó, hó!

Alkoholt az üzletekben nem lehet venni. Erre kijelölt boltok vannak, amelyek csak 10.00 és 16.00 óra között vannak nyitva. Magas adó sújtja az alkoholos italokat, ezért Dániába járnak át italt vásárolni, ahol nincs ilyen szigorú alkoholtörvény.

Az út végén megállapítottam, hogy a skandináv országok a bevándorlók ellenére nagyon tiszták, élhetőek és szépek. Koppenhága kedves, Stockholm és Svédország rendezett, érdekes, Norvégia pedig izgalmas. Oda nagyon szeretnék még egyszer visszalátogatni.

Skandinávia visszavár!

 

Gyöngyösi Szabó Katalin

 

Kapcsolódó cikkünk:

Volt egyszer egy El Camino – Szabó Katalin sorozata

 

 

Hozzászólások