El Camino – Az én utam. Gyöngyösi Szabó Katalin sorozatának első része

Nem is gondoltam, hogy ennyire nehéz elkezdeni egy egyszerű beszámolót valamiről, ami picit több mint két éve történt. Napok óta jár, dolgozik rajta az agyam, de valahogy a szívemnek kellett újra megnyílnia ahhoz, hogy elkezdjem leírni az én utam, a lelki és fizikai, a mentális és spirituális utazásom történetét. Kicsit újra át kell élnem azokat az eseményeket, azokat a gondolatokat, azokat a benyomásokat, a csodákat, amik akkor, ott keletkeztek, értek, és amik hatására óriásit változtam, és változott az életem.

Gyöngyösi Szabó Katalin

Talán azzal kezdeném, hogy minden ember átél nehéz időszakokat, mindenki veszít el olyan társakat, szülőket, testvéreket, gyermekeket, akik fontosak az életében. Főleg akkor, ha már nem annyira fiatal, ha már elért bizonyos kort. Mindenkit érnek csalódások, amiket nehéz, vagy lehetetlen feldolgozni. Mindenki hurcol magában átélt traumákat, tragédiákat, amikről nem szívesen beszél, de egész életében cipeli ezeknek a terhét. Nem tud megszabadulni tőlük, nem tudja letenni őket.

Nos, létezik egy olyan út, amelyet végigjárva és az életünk folyását végiggondolva el tudunk jutni arra a pontra, hogy le tudjuk tenni ezeket a terheket. Megkönnyebbülünk, átértékeljük az életünket, megbocsátunk azoknak, akik miatt járjuk ezt az utat, és egy sokkal csodálatosabb, értékesebb világ tárul ki előttünk.

2013-ban beszélgettünk a sógornőmmel, Anikóval az El Caminóról. Akkor kezdődött el az én utam, csak akkor még ezt nem tudtam. Napi szinten kezdtem el foglalkozni az Úttal, a gondolattal, hogy nekem oda el kellene jutnom. Egyre jobban beleitta magát a gondolataimba. Hívott! Nem hív mindenkit, de akit igen, az megérzi. Én éreztem. Az egyébként is sok teher mellé az előző évben egy óriási csalódás érkezett az életembe. Rájöttem, hogy a férjem évek óta kettős életet él. Van valakije! Engem átver, becsap, hazudik nekem. Mivel 35 éves házasok voltunk, nagyon nehezen jutottam el a válás gondolatáig, de eljutottam.

És eljutottam egy előadásra is, amit egy fiatal, törékeny nő tartott az El Caminóról. Egyre jobban izgatta a fantáziámat. Kölcsönkaptam Sándor Anikó könyvét, az El Caminót. Elolvastam. Azon a télen több filmet is megnéztünk a gyerekeimmel ebben a témában. És persze bújtam az internetet. Rátaláltam a magyarországi Szent Jakab út facebook-os csoportjára, akiktől nagyon sok hasznos tippet, ötletet kaptam.

2014. április 1-jén elköltöztem a férjemtől albérletbe. Hiába próbáltam meg mindent, hogy helyrehozzuk a házasságunkat. Még elutaztunk együtt Szicíliába, elmentünk nyaralni itthon a Mátrába – a gyerekeink is meglátogattak itt bennünket. Azt hittem, sikerül meggyőznöm, de amikor hazaértünk, kezdődött minden elölről. Akkor néztem meg a telefonját is, és rájöttem, hogy az egész békülési kísérletem alatt ő naponta hívta az új kedvesét. Nekem nem maradt más lehetőségem, mint hogy elmeneküljek. Nem akartam belebetegedni ebbe a szörnyűségbe.

Összecsomagolva, útra készen

Így jutottam el a döntésig: végigjárom az El Caminót, a Szent Jakab zarándokutat, vagy ahogyan sokan ismerik még: a francia utat. Ez a zarándokút a Pireneusok franciaországi lábától indul, Saint-Jean-Pied-de-Port városkából, és mintegy 790 km megtétele után Santiago de Compostellában ér véget. Illetve a bátrabbak még tovább folytathatják útjukat egészen az Atlanti-óceán partjáig, Finisterréig és Muxiáig. Így az út teljes hossza körülbelül 900 km. Én a bátrabbak közé tartoztam…

 

Gyöngyösi Szabó Katalin

 

Folytatás következik…

 

 

Hozzászólások