„Budapest, Budapest, te csodás! / Te vagy nékem a szívdobogás. / Sehol nincs a világon olyan szép város, / És ilyen rügyfakadás!”– énekelte Rátonyi Róbert több mint fél évszázada. Mindenki úgy gondolja, ismeri Magyarország fővárosát, Budapestet, hiszen tudja, hol áll a Parlament, a Halászbástya, a Margitsziget, s azt is, hogy felújítják éppen a Lánchidat.

budapest100
Többet, aprólékosabban, szórakoztatóbban szeretne tudni a fővárosról? Vegyen részt a Budapest100-on!

A Budapest100 építészeti-kulturális fesztivál, a közösségek és a város ünnepe. Egy hétvége, ami közelebb hozza egymáshoz a városlakókat és a szomszédokat, és felhívja a figyelmet a körülöttünk lévő építészeti értékekre. A város szellemét a házak őrzik – a történeteket a lakók tudják továbbadni, és erre mindig jó alkalom a Budapest100 hétvégéje.

A program 2011-ben indult az OSA Archívum és a KÉK – Kortárs Építészeti Központ kezdeményezésére, az akkor épp százéves házak ünnepekén, ezért lett Budapest100.

A Budapest100 egy rendhagyó, az egész Fővárost megmozgató esemény, amely hagyományteremtő szándékkal indult. Célja elsősorban az, hogy ráirányítsa a figyelmet nem csak az építészeti értékekre, hanem az emberi értékekre is fókuszáljon. A több mint húszezres látogatottságú civil ünnep a százéves budapesti épületek köszöntésére önkéntesek, lokálpatrióták és a házukat szerető városlakók összefogásával szerveződik.

Épp annyira szól a valamikori Budapestről, mint a mairól, a gyakran elhanyagolt, a felismerhetetlenségig szétszabdalt házakról. Az egyre nagyobb érdeklődéssel követett Budapest100 közös gondolkodást kezdeményez a megújulásról, és összetartó lakóközösségek születését ösztönzi.

2017-ben az alulról jövő kezdeményezés SozialMarie díjat kapott Civil társadalom / Szociális gazdaság kategóriában. 2017-ben a projekt elnyerte az Európai Unió URBACT díját társadalmi megmozgató, közösségteremtő ereje miatt, és követendő példaként javasolta más európai városok számára is.

 

 

Barátságos beszélgetésekkel, kíváncsi sétákkal, spéci programokkal érkezett a Budai Várba az idei Budapest100 május 14-én és 15-én. Vendégségbe jöttünk, akár a turisták. Láthattuk-hallhattuk az itt élők történeteit a Bécsi kaputól a Dísz térig, a Tóth Árpád sétánytól a falak mentén kanyargó lépcsőkig, és azt is, milyen a modern élet az évszázados falak között. Az idén nem az egész várost mozgatta meg, hanem egy kis részt: a Várnegyedben a polgárvárost.

Megcsodálhattuk az egyik udvarban a 200 éves szőlőtőkét, amelyik az ostrom után a leomlott falak között kihajtott, s ma is él és terem. (Védett természeti érték.) Sok híres ember élt a Vár ódon házaiban, s a házban jelenleg élők büszkén ápolják emléküket. Tolcsvay-minikoncert volt hallható az egyik udvaron, annak emlékére, hogy az ismert zenész itt élt fiatalabb korában, a Nádor utcában.

Bejárhattuk a MTA Vendégházát, megcsodálva a muzeális értékű berendezést, s elábrándoztunk azon, de jó lenne itt eltölteni egy hétvégét. Gyerekprogramokkal is kedveskedtek a résztvevőknek: egyik-másik belső udvarban színezők, kirakójátékok, rejtvények várták a gyerekeket. 40 ház „Budapest100” logóval ellátott kapuja hívogatta a sétálókat. Sajnos, 2 nap alatt rangsorolni kellett, minek a megtekintését sűrítjük bele a programunkba, így sok helyszín kimaradt.

Az Országos Levéltár is megnyitotta kapuit erre az időre. Szakember által vezetett sétánkon sok anekdotát, legendát megosztott velünk az épülettörténész a falfreskókon látható történelmi szereplőkről. Meg-megálltunk megcsodálni Róth Miksa ólomüveg ablakait, melyeket magyar városok címerei díszítenek.

Szinte minden ház alatt volt természetes barlang vagy épített pince. Egyikben az Osztrák Intézet kórusa adott fél órás koncertet. Nagyon jó akusztikája volt a boltíves pincének, ami megsokszorozta az élményt. A barlangok, pincék hossza a Vár területén kb. 8.5 km. Ez úgy adódik össze, hogy van olyan rész, ahol lefelé 3 szintes ez az ágas-bogas rendszer. A levegőt kürtőkön kapta, a vizet pedig ciszternákban gyűjtötték össze. Ma szakaszolt látogatás lehetséges, az egyik szakasz a Sziklakórház szakasza.

A török idők előtt a Vár környékén (Gellérthegy, Tabán, Vérmező, Rózsadomb) mintegy 7000 kisebb-nagyobb szőlőbirtok létezett, egészen az 1874-es filoxéra járványig. Később a kipusztult szőlők helyén népesült be a Vár környéke. A kilátás most is csodás, szép fotókat lehet készíteni. A májusi virágzó és kirobbanóan zöld Európa Ligetben meg is pihenhettünk kis időre, de előbb elolvastuk, melyik fát melyik nemzet ültette több mint 40 évvel ezelőtt. (Pl.:Ankara törökmogyorót…)

budapest100

Az idei Budapest100-ról majd mostanában olvashatnak a sajtóban. Figyeljék a kiírást jövőre, hogy le ne maradjanak róla. Külföldieknek is ajánlhatják bátran: a helyszínek felén a fotók alatt, a tablókon angolul is megtalálható az ismertető, s van, ahol angol nyelvű vezetés is kérhető.

Fontos: minden helyszín mindkét nap ingyenesen látogatható!

Itt meghallgatható az idézett dal Rátonyi Róbert előadásában.

 

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

Fotók: Antalfi-Farkas Erzsébet

 

A szerző előző cikke