Ha Brüsszel nevét hallják az emberek, akkor leginkább az Európai Unió jut az eszükbe, ki-ki vérmérséklete szerint kommentálva a legújabb politikai vitákat. Belgiumról se sokat tudnak a magyarok. Legföljebb azt, hogy a Benelux államok egyike, talán néhányan a hírekben olvastak a flamand – vallon ellentétről és a belga csokit mindenki szívesen megkóstolja.

Pedig Belgium számtalan gyönyörűséget tartogat a turisták számára. Nyugaton kedves flamand középkori városok, gótikus katedrálisok, a városokban kanyargós csatornák, várak várják az odalátogatókat. Keleten franciás könnyedség, dombos, néhol hegyvidéki táj, bájos városkák váltogatják egymást. Brüsszel pedig a kettő egyvelege, megtűzdelve a bevándorlók sokszínűségével. Mivel Belgiumnak Afrika közepén volt a gyarmata, a mai Kongói Köztársaság, így feltűnően sok a fekete bőrű a városban, akik igen jól öltözöttek, sokan éttermekben, szállodákban dolgoznak.
Régen a brüsszeliek egy speciális nyelvet beszéltek: a flamand és a francia keverékét. Ma a lakosság nagy része franciául beszél, de angolul bárhol megértenek. Legfeljebb nem érezzük magunkat kellemetlenül, mert az utca embere sem tud jobban, mint mi.

Első utunk a főtérre, a Grand Place-ra vezetett. Ez a legnevezetesebb hely a városban a középkori céhek által épített házaival, a régi és az új városházával. Itt mindig tömeg van, sok a nézelődő turista, szombatonként az esküvők násznépe, a virágpiacon válogató helyiek töltik meg a kissé lejtős teret. A környező utcákban a belga gasztronómia iránt érdeklődők számtalan kellemes éttermet, jellegzetes sörözőt találnak. Különösen este hömpölyög a tömeg, az éttermek vonzó kirakatokkal csalogatják a vacsorára vágyó embereket. Sok helyen jégágyon fekvő tengeri herkentyűk csábítanak egy finom étkezésre. Ha nem akarunk sokat enni, akkor kijjebb apróbb büfékben gofrit lehet kapni a legkülönfélébb módokon elkészítve.  A másik legfontosabb látnivaló a Manneken Pis, vagyis a pisilő kisfiú. Ez egy meglepően kicsi bronz szobrocska, melynek érdekessége, hogy bizonyos napokon felöltöztetik. Több száz ruháját a Grand Place-on található múzeumban nézhetjük meg, közöttük egy matyó öltözéket is.

Brüsszelben több értékes múzeum közül válogathatunk. Nekünk háromra volt időnk. Először a Régi Művészetek Múzeumát jártuk végig. Ez tulajdonképpen a mi Szépművészeti Múzeumunknak felel meg. Minket elsősorban a flamand festők érdekeltek: Hyeronimus Bosch, id. és fiatalabb Pieter Brueghel, Jan Van Eyck, Rubens, Van Dyck. Innen nem messze található egy régi angol áruház épületében a Musée des Instruments de Musique, vagyis a hangszermúzeum. Minden látogató kap egy fülhallgatót, és a múzeumi séta folyamán mindig megszólal egy-egy hangszer hangja. Örömmel hallgattuk a gyimesi ütőgardon és a szentesi tekerő hangját. De a világ minden tájáról kerültek ide hangszerek. A legszebbek a francia festett tetejű csemballók, clavichordok, zongorák.

A harmadik múzeum kicsit távolabb található egy hatalmas épületkomplexumban, ez a hadtörténeti múzeum. Ez egy kicsit ódivatú, igazi régi, vitrines kiállítás, melynek a repülőgépparkja a legjelentősebb. Igaz, hogy már felújításra szorulna, de így is sok látogatót vonz.

Vasárnap, október 27-én este egy felemelő ünnepség részesei lehettünk. Régi jó ismerősünk, Havas István, nekünk Havas atya, piarista szerzetes már hetedik éve, mint brüsszeli magyar lelkész fogja össze a kint élő emigráns, illetve ott dolgozó magyar családokat. Minden évben megszervezi október 23-a tiszteletére a megemlékező szentmisét, nem kisebb helyen, mint a szent Michael katedrálisban. Ezen a mostani ünnepi misén megemlékeztünk székely testvéreinkről is. A szentmisét követően koszorúzásra került sor az ismeretlen katona sírjánál. Több százan vonultunk magyarok, a koszorút NATO katonáink vitték, majd egyik nagykövetünk mondott megemlékező beszédet a koszorúzás helyszínén.

Havas atya egy szép kirándulást is szervezett nekünk. Először elvitt az Európa Unió székházához, ahol megkerestük az Antall Józsefről elnevezett épületszárnyat, és tisztelegtünk nagy politikusunk képe előtt. Majd egy királyi kastélyparkban barangoltunk, és végül Leuvenben, a híres egyetemi városban róttuk az utcákat. Másik kirándulásunk Brüggébe vezetett, ide hétvégi félárú jeggyel, vonattal utaztunk. Sokan úgy tartják, hogy ez a városka a világ egyik legromantikusabb helye. Valóban, kedves, ódon házaival, kanyargó csatornáival, apró parkjaival elvarázsolt bennünket is. A legjobb először a csatornáról felfedezni a várost, mely Európa Kulturális Fővárosa is volt. Majd gyalog járva az utcákat mindig újabb és újabb szépségeket, apró részleteket fedeztünk fel.

Végül beszéljünk a belga sörről. Egy-egy sörözőben minimum húszféle sör található az étlapon, természetesen mindegyikhez másféle pohár dukál. A sörök legnagyobb része apátsági sörfőzdékből kerül ki, titkos receptek alapján készítik őket. A 3 fokostól 10 fokosig, világostól sötétbarnáig mindenféle ízlésnek megfelelőt lehet kérni.  A sörözők régi, patinás hangulatot árasztanak, a barna asztalokon nincsenek terítők, a falak tele vannak söremblémákkal. Itt általában nincsenek főtt ételek, illetve csak minimális választékkal. Inkább sajtot, ropogtatni valót adnak a sörökhöz.

Szép élményeinket még sokáig fogjuk emlegetni. Csak ajánlani tudom, hogy aki teheti, látogasson el ebbe a csodákkal teli kis országba.

Korompai Mónika

2013. november 6.

Hozzászólások