A járványveszély miatt az idén nem javasolták a külföldi utat. A Balatonnál már évek óta nem töltöttünk el nyáron hosszabb időt, mindig csak leugrottunk egy-egy napra fürdeni, kirándulni. Ezért az első helyszín, ami a nyaralással kapcsolatban az eszembe jutott, a Balaton-felvidék volt.

Szállást az idő rövidsége miatt nem volt egyszerű találni, és sajnos a külföldi utazásra vonatkozó bizonytalanság következtében az árak is erősen felfelé mozdultak el. Végül a keszthelyi Kristály Hotelre esett a választásunk, és nem bántuk meg. Élménybeszámoló júliusi csillagtúráinkról a Balaton-felvidéken.

A Balaton felé tartva felkerestük Sóly és Vilonya Árpád-kori, most a református felekezethez tartozó templomait. Sajnos napközben nem találtuk nyitva őket, csak az istentiszteletek idején látogathatók. A kulcsot talán el lehetett volna kérni egy ismeretlen gondnoktól, de a rekkenő hőségben, időhöz kötve nem volt kedvünk keresgélni a megadott nevet. Így nem láttuk a templombelsőt, pedig Sóly községben állítólag István király alapította a templomot 1009 körül, emléket állítva a Koppány vezér felett aratott győzelmének. Emlékoszlop hirdeti a győztes sólyi csata kimenetelét.
Vilonya ugyanolyan kihalt volt a kora délutáni nyári vasárnapon. A templomot körülvevő udvarba szabad a bejárás, eddig jutottunk ismét. A kertet gaz veri fel, gondozatlan a környezet. Nem gondolnak rá úgy, mint turisztikai célpontra.

Az utazás fáradalmait egy jeges kávé mellett pihentük ki a kikötő hangulatos presszójában. Az egyik kedvenc programom a vízparti nyaraláskor a hajózás, így nem hagytuk ki a romantikus esti sétahajózást a Keszthelyi-öbölben. Egy óra hosszas hajókázás a lemenő nap fényében. Kilátás a Szent György-hegyre, a Badacsonyra és a többi tanúhegyre. Kellemes, lágy szellő fújdogált, felüdülést hozva a hőség után. Egy fél pohár pezsgő és/vagy dobozos-szívószálas üdítőital járt még a jegyhez.

Másnap délelőtt, mivel egy-két csobbanás után tovább szerettünk volna állni, szabadstrandot kerestünk Keszthely környékén, ami az északi parton nem is olyan egyszerű. Végül megtaláltuk a megoldást, és irány a – kutyastrand! Meglepően szépen kialakított, tágas hely áll a négylábúak és gazdáik rendelkezésére. Némelyikük eszeveszetten futkosott, összeütközött egy másik kutyával, de rá se rántott, csak haladt tovább. Szívesen megsimogattam volna egy-egy kutyust, de olyan tempóban szaladtak el mellettem, hogy esélyem sem volt erre. A tóba való bejutás csak egy szűk mezsgyén volt lehetséges, a szélén együtt araszoltunk a kutyákkal, de aztán lassan magunk mögött hagytuk őket. A meder itt erősen kavicsos, próbára tette a talpamat, mire eljutottam olyan mélyre, ahol már úszni lehetett.

A mosdók és az öltözők állapotán is javítani lehetne. Ez a négylábúakat kevésbé zavarja, minket, kétlábúakat viszont annál inkább! Jelenlétünket lehet, hogy furcsállták a többiek, hiszen mi voltunk az egyedüliek, akik nem kutyával érkeztek, hanem stílusosan – csak a távozáskor jutott el a tudatomig – egy macskát ábrázoló szatyorral, amit természetesen nem provokációnak szántunk.

A közeli Fenékpusztán romos állapotú kúria áll, mely egykor a Festetics-családé volt. A kihelyezett tábla tanúsága szerint uniós forrásból megújul az elhagyatott épület. Messziről belátni az udvarba. Szegényes viskó rogyadozik bent, előtte kötélen ruhák száradnak. A 4-5. századi római bazilika és erőd romjait viszont teljesen benőtte a gaz. Nehezen találtunk rájuk. Tábla nem vezet nyomra, így csak az okostelefonos alkalmazásra számíthattunk. Az alapok kivehetők, de elhanyagolt a környezet, mintha turistákra nem is számítanának.

Megálltunk a Hévízhez tartozó Egregy Árpád-kori templománál is. A Borhegyen egymás mellett sorakoznak a borozók és az éttermek, de hétfőn minden zárva volt. Üres volt az utca, így viszont jobban tudtunk figyelni a tájra. Pazar a kilátás. Végül a templomot is megtaláltuk, amelyet a táblák alapján lehetetlen lett volna. Az apró temetőkápolna a 13. században épült gótikus stílusban.

Este hatalmas széllökésekkel és kiadós esővel megérkezett a vihar. Másnapra enyhült a hőség, de szerencsére nem hűlt le jelentősen. A langyos, kora nyári idő kirándulásra csábított. Irány a tanúhegyek!

A szállodában talált magazin szerint a hegykoszorú mindegyike külön egyéniség, ezért érdemes mindet felfedezni egymás után. Legyünk büszkék rájuk! Megfogadtuk a tanácsot. A heti mérleg: 4 tanúhegy 6 nap alatt. És valóban, mindegyikük kicsit más.

Először a Csobánc meghódítását határoztuk el.  A tetején török kori végvár romjai. Meglehetősen népszerű célpont. Lefelé és fölfelé is találkoztunk turistákkal: családok, unokák-nagyszülők, kisebb csoportok. Útközben a kilátópontoknál már rácsodálkozhattunk a kilátásra, nem kellett a hegycsúcsig várni. A Káli- és a Tapolcai-medence fenséges látványa tárult elénk.

Káptalantóti kihaltan, álmosan gubbasztott a kora délutáni melegben. A piac hétvégén tart csak nyitva, különben kevés a látogatója a településnek. A Tóti-hegy nem tartozik a legnépszerűbb túracélpontok közé. Itt nem kellett kerülgetnünk a többi hegymászót, mindössze egy család jött velünk szemben, amikor lefelé haladtunk.  A hegy tetejéről csodálatos körpanoráma nyílik, ahonnan belátni az egész Balaton-felvidéket és a tanúhegyek koszorúját. Ezért érdemes volt a meredek szakasszal is megküzdeni!

A kiadós séta után jöhet a jól megérdemelt jeges kávé! Ezúttal Tapolca felé vettük az irányt. A tavasbarlangban már jártunk évekkel ezelőtt. Most nem ismételtük meg a csónakázást idő hiányában, de ha legközelebb erre járunk, bemegyünk oda is. Lenyűgöz a Malom-tó közvetlen környéke. Mint egy elvarázsolt, titkos hely. A varázsló, aki odabűvölte, mintha azonnal féltékenyen el is akarta volna rejteni, nehogy az egyszerű földi halandók is rátaláljanak. Az apró tó és környéke olyan, akár egy isztriai vagy itáliai tengerparti városka – csak kicsiben. Egy miniatűr városállam, egy cseppnyi Itália. Éppen ezért különösen kedves számomra, a karantén-időszak és a külföldi utazás tilalma miatt. Alig tudtam betelni a látvánnyal. A tó körül vadszőlővel befutott házak állnak, az épületek tükröződnek a tó vizében, a parton néhány étterem és kávézó sorakozik, ahol ráérősen pihentek és csevegtek a vendégek. Maga a mediterrán életérzés – a leanderbokrok csak erősítik ezt a hangulatot. Egyszerűen kikapcsol. Jó itt üldögélni és szemlélődni, tervezgetve a további programot, vagy csak élvezni, hogy itt lehetünk.

A másik tanúhegy, amit méltatlanul keveset emlegetnek és keresnek fel – Hegyesd. Néhol magasan áll a bozót, a szűk utat csalán szegélyezi. Pedig a könnyebben megmászható hegyek közé tartozik. Alacsonyabb is a többinél. A feljutást részben lépcső könnyíti meg, így nem kell a porhanyós földön lefelé szánkázni, ha megcsúszunk. A hegy legtetejére és a letűnt időket idéző, néhány kőből álló várromhoz viszont nem juthat fel mindenki: a viszonylag kényelmes lépcsők sora megszakad, az utolsó métereken sziklát kell mászni. Vajon miért nem alakítottak ki oda is egy feljárót? Vállalkozó kedvűek és megfelelő cipővel rendelkezők bátran megkísérelhetik. Nekem meg kell elégednem a kilátóponttal. Máskülönben magas fák takarják el a környéket. Felfigyeltem egy szinte égbe nyúló örökzöldre: a fenyő határozottan kiemelkedett kontinentális égövi társai közül. A vakítóan kék ég a fenyő zöldjével az Adria partján látott testvéreit juttatta eszembe. Egy pillanatra a tengerpartra képzeltem magam. De visszatérve a Balaton-felvidékre sem éreztem csalódást.

Ha a közelben járunk, érdemes meglátogatni még Ecsér 12. századi, román stílusú templomának romjai. Szigliget várának felújítása még nem fejeződött be, várhatóan a jövő év tavaszára-nyarára késül majd el a renoválás. A vár aljában található a messze földön híres Várkávézó. A különleges és díjnyertes fagyikínálatot felvonutató kávézóban alig találtunk ülőhelyet. Nemcsak a választék volt nagy, valóban nagyon ízlettek a fagyik.

Az egyik legemblematikusabb hegy meghódítását hagytuk az utolsó napra. Busszal jutottunk el Badacsonytördemicig, innen közelítettük meg a Badacsonyon álló Kisfaludy-kilátót. A több mint 400 lépcsőn és az utána jövő emelkedőkön feljutva a kilátóból nézve gyönyörű a táj. Végig erdőben jártunk.  A kilátóhoz közel, az utolsó erőpróbát jelentő emelkedő előtt magaslik a Ranolder-kereszt, amit később, már hazafelé, a Balaton vizén hajózva messziről látni. Egy gyors kitekintés a tóra, az igazán fenséges kilátás azonban a hegytetőről várt ránk. Visszafelé, az erdőből kiérve a tűző napon egy egészen hosszú aszfalttúrát kellett megtennünk, mielőtt elértük a strandot és felüdülhettünk a hűs vízben. A hazaút Keszthelyre 1 és háromnegyed óráig tartott hajóval.

Utolsó esti sétánkat tettük meg Keszthely belvárosában. Fiatalokból álló fúvószenekar adott rögtönzött koncertet a sétálóutcában. A bárok és kávézók közönsége érdeklődve hallgatta a vidám slágerek és filmzenék feldolgozásait. Korábban kiválasztottuk már a helyet, ahol az időközben ismét langyossá vált nyári este egy részét eltölthettük. A borüzlet műemlék háza, a vadszőlővel befutott falak, a hívogató terasz kiülésre csábított. Félénk kérdésemre, lehet-e esetleg alkoholmentes italt is fogyasztani, a pincér elővarázsolt egy frissen felbontott üveg bodzaszörpöt – nekem legalább annyira ízlett, mintha hideg bort kortyolgattam volna.

Közben lopva besötétedett. Meggyújtották a mécseseket az asztalokon. A meleg fényárban úszó borozó ismét a mediterrán jelzőt juttatta eszembe. Lassan elbúcsúztunk a terasztól, a főutcától, és Keszthelytől is.

Hasznos linkek:

Humap mobilalkalmazás – túrákhoz, erdei sétákhoz érdemes letölteni.

Balatoni Hajózási Zrt.

Kristály Hotel, Keszthely

Ötletek a Balaton-felvidéki kirándulásokhoz

Balaton-felvidéki Nemzeti Park honlapja

Várkávézó, Szigliget

Fotók és szöveg: MontázsMagazin

 

Hozzászólások