A Budaörsön élő Reményi Éva költő számára a versírás lehetőség: a belső indíttatások kibontakozása, azok átadása a befogadók számára.

Kedves Éva! Budaörs a szülővárosod. Bár sokáig a főváros szívében éltél, pár éve ismét visszatértél a gyökereidhez, szeretett kisvárosodba. Meghatározó számodra gyermekkorod színhelye? Miért választottad ismét életteredül Budaörsöt? Mesélj a gyermekkorodról, családodról!

remenyi eva kolto

Gyermekkorom meghatározó élmény számomra. Édesanyámék hárman voltak testvérek, a nagymamám összefogta a családot. A birsalmafája alatt sokszor 20-an is ültünk, ha összejött a nagy család: gyermekek, unokák, férjek. Budaörs akkoriban még falu volt, a jelenlegi bevásárlóközpontok helyén nádas terült el. Oda jártunk a bátyámmal „ebihalat” szedni a halainak. Sokat kirándultunk a budai hegyekbe, melyek körbeveszik szülőfalumat.

Sporttagozatos voltam az általános iskolában. A „Fenyves”-be jártunk fel hajnalban edzeni tanítás előtt, majd délután mentünk Budapestre a KSI-be sportolni. Fegyelemre szoktatott a sport. Kitűnő tanuló voltam nyolcadikos koromig. A sport, tanulás és a könyvek olvasása töltötte ki napjaim nagy részét. Aztán jött a kamaszkor, a lázadás. Első szerelem, koncertek. A 80-as évekről beszélünk: a Piramis, az Edda, a P-Mobil, a Beatrice együttes is fellépett a Budaörsi Ifjúsági Házban. Pestre is bejártunk a KEK-re, Műszaki Egyetemre, meg még sok helyre.

Érettségi után nem tanultam tovább. Dolgozni kezdtem, majd férjhez mentem. A gyermeknevelés, a napi teendők lefoglaltak, nem volt időm versírással foglalkozni, illetve a fióknak írogattam. Esti tagozaton elvégeztem a közgazdasági technikumot. Könyvelő, statisztikus, tervgazdász lennék, de időközben rájöttem, hogy ezek túl „szárazak”. A külkereskedelemben dolgoztam, majd sok más helyen. Válásom után költöztem vissza Budaörsre.

Azóta már két gyönyörű unokám van. A fiam boldogan él a párjával, nagy örömet okoz a velük való találkozás. Járok a Krúdy Irodalmi Kör rendezvényeire, ami most természetesen szünetel. Dolgozom, ismét kevés időm jut a versírásra, de ha megérint egy téma, megfogalmazom a gondolataimat vers formájában.

Honnan ered a versek, a versírás iránti szereteted? Kinek vagy kiknek a költészete hatott, hat rád?

Álmodozó gyermek voltam. Kiskoromtól olvastam meséket, és elképzeltem, hogy pl. a fűzfa, ami alatt ültem, régen királylány volt, de bánatában fűzfává változott. Virágszirmokat szórtam az égtájak felé, hittem, hogy teljesül, amit kívántam. Aztán az iskolás időszakban már könyvtárba jártam, sok könyvet olvastam. Az első vers, amit nagyon megszerettem, Arany János: A walesi bárdok című balladája volt. Ezt meg is tanultam, el akartam szavalni az osztály előtt, de mivel gátlásos voltam, nem tudtam elmondani a verset. Aztán sokáig nem szavaltam. Most az alkotótáborokban kezdtem újra verset mondani, de még tökéletesíteni kell a versmondásomat.

Kamaszkoromtól József Attila versei és művészete hatott, hat rám. A mai napig őt tekintem a legnagyobb költőnek. Az összes versét ismerem. Kedvencem a Tiszta szívvel. De Ady Endre költészetét is nagyon szeretem.

Tizenhatéves korodtól írsz verseket. Abban az időben majdnem megjelent egyik alkotásod az Ifjúsági Magazinban, aztán a történet sikertelenséggel végződött. Mesélj! Mi vagy ki akadályozta meg a vers közzétételét?

Lázadó kamasz voltam, mint sok fiatal: meg akartam váltani a világot. Akkoriban kezdtem versírással foglalkozni, hogy kiírjam magamból a gondolataimat. Elvittem néhány művem az akkori Ifjúsági Magazinba. Egyik versemet meg is jelentették volna, de egy szót meg akartak változtatni, amihez én nem járultam hozzá. Így persze nem tették közzé. Sokszor önmagam akadályozom meg az előrejutásban. Elég egy negatív kritika, és már visszavonulok, bezárkózom, a „fióknak” írok. Kudarcként élem meg a kritikát.

remenyi eva kolto

Évekig nem írtál, pontosabban „fiókíró” voltál, miként te aposztrofáltad önmagad. Ennek az önértékelési problémának köze volt a kamaszkori kudarcodhoz, vagy más okok miatt „hallgattál”?

A kamaszkori kudarcnak is köze volt hozzá, de az írásaimat sem találtam elég jónak. Mint már említettem, verseim legfőbb kritikusa önmagam vagyok. A másik oka a visszavonulásnak, hogy férjhez mentem, gyereket neveltem. Dolgoztam, lefoglaltak a mindennapi teendők.

Mikor kezdted a nyilvánossággal, az olvasókkal megosztani a verseidet? Mi hozta meg számodra a közlési kedvet? Biztatott, mentorált valaki?

2013-ban kezdtem megosztani a verseimet különböző Facebook csoportokban. Németh Nyiba Sándor költő, olimpikon, a Krúdy Irodalmi Kör titkára biztatott erre. A Hagyaték apámtól című dala nagyon megérintett, édesapám jutott róla eszembe. Levelezni kezdtünk, elküldtem néhány versemet, és jónak találta azokat. Szerkesztettem a „Meteor” csoport oldalát, és megosztottam időnként a saját verseimet is.

Időközben nemcsak a nagymúltú Krúdy Irodalmi Kör tagja lettél, hanem a Szókincstanya csoport munkájába is bekapcsolódtál. Turza Sándor irányításával sokat tanultál a versírásról, a versformákról. Ebben az időszakban születtek verseid is. Esetleg meg is jelent néhány ezek közül?

2016-ban lettem a Turza Sándor vezette Szókincstanya csoport tagja, ahol akkoriban nagyon remek, baráti légkör uralkodott. Sándor heti játékaival inspirált minket több versírási forma megismerésére: írtunk epigrammát, szonettet, stb. Beöthy Élő Hajnalka, a Frezettó Művészeti Alapítvány vezetője is felfigyelt a csoport munkájára. Meghirdette a Ki vagyok én? című versíró pályázatot. Két versemet küldtem be, és nemsokára meglepődve olvastam, hogy III. helyezést értem el a Ki vagyok én? versemmel. Győrben, ünnepélyes keretek között vehettük át a díjat. Csodálatos élmény volt!

A Szókincstanya antológiában és az Aranyosapáti antológiában szintén két-két versem jelent meg, valamint több Költők imái CD-n hallható egy-egy versem Németh Nyiba Sándor kiváló előadásában. 2017-ben az a megtiszteltetés ért, hogy a Civil Rádió Élő legenda – Őskövület – Kortárs költők versei Németh Nyiba Sándor vezette rádióműsorban elhangzott az „Én volt kedvesem” című versem.

Úgy tudom, hogy a Frezettó Művészeti Alapítvány díja mellett több pályázaton is sikereket értél el.

Valóban, a GoldPen Irodalmi Körben a Tavasz című versem az I. helyezést kapta.
2019-ben a balatonszárszói író-költő táborban pedig a Nyiba-Költők útja Balatonszárszó Tó kincse Díjat vehettem át.
Aranyosapátiban, az Író-költő-képzőművészeti alkotótáborban abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy megkaptam a „Nyiba-Költők útja Lovagvár Diplomát Németh Nyiba Sándortól és Nick Ferenctől. Az Eleonóra Művész Szalonjában Eleonóra Kertészné Rotter Rózsák díjat nyertem el egyik versemmel.

2017-ben önálló CD-vel lepted meg az irodalomkedvelőket. Mit tudhatunk erről a CD-ről?

A Járatlan út címet viselő önálló verses CD-n Németh Nyiba Sándor előadásában 10 versem hallható.

Hol találkozhatunk írásaiddal mostanában?

A verseim a mai napig főleg Facebook irodalmi csoportokban olvashatóak. Van egy saját csoportom, a „Költők-Versek-Idézetek”. Ezen kívül – a teljesség igénye nélkül – néhány felület, ahol verseim megjelennek: Az élet maga a csoda, Költők imái – Nyiba, GoldPen Irodalmi Kör, Cserhát Művészkör, Eleonóra Művészszalonja, Szókincstanya, Alkotó – Szófogadó Hangadóknak, Árnyak és fények életünkben.

A gondolatok, érzések impulzusok hatására formálódnak verssé. Téged milyen témák késztetnek versírásra?

Engem nagyon sok téma megérint: az évszakok, a szerelem, az emberi sorsok, sőt még néhány politikai tartalmú versem is született.

Beszélgetésünk alkalmával megragadott, amit a versírásról mondtál. „Fontos kifejezni a gondolataimat, érzéseimet írásban.” Fejtsd ki, kérlek, miért szükségszerű számodra az érzések, gondolatok vers által történő kifejezése?

Bár lehet, hogy kívülről nem látszik, de nagyon zárkózott vagyok. Keveset beszélek magamról, az érzéseimről, de írásban ki tudom fejezni, mit érzek igazán legbelül. Mióta megjelennek a verseim, sok embertől kapok visszajelzést. Köszönik a verseimet, azt, hogy szavakba öntöm az ő érzéseiket is, melyeket ők nem tudnak versbe szedni.

Végezetül: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Több irodalmi táborban részt vettem az elmúlt években. A Szókincstanya csoporttal Bicskén találkoztunk, az aranyosapáti, balatonszárszói Németh Nyiba Sándor vezette alkotótáboroknak élményeiben is osztoztam. Idén májusban a sitkei alkotótáborba jelentkeztem, ami májusban lenne. Talán sikerül megtartani. Most minden bizonytalan lett a kialakult járványhelyzet és a korlátozott kijárási tilalom miatt.

Szeretnék idén egy könyvet megjelentetni a verseimből. Ez régi álmom, és idén a koronavírus járvány ráébresztett, hogy rövid az élet, kár halogatni az álmaim megvalósítását. Németh Nyiba Sándor közös CD-t készít, amin neves költőtársaimmal együtt egy versem fog szerepelni, ez hamarosan megjelenik. Az Aranyosapáti antológiában, a GoldPen Irodalmi Kör antológiában, valamint a Cserhát Művészkör antológiájában két-két versem szerepel.

Idén, tavasszal került volna sor ünnepélyes keretek között az átadásukra, de most ezzel is várnunk kell. Hiszem, hogy hamarosan túljutunk ezen a nehéz időszakon, és újra találkozunk személyesen is a költőtársaimmal. Remélem, hogy ez a személyes találkozás rövid időn belül megvalósul!

Köszönöm a beszélgetést. További sikeres alkotómunkát, jó egészséget kívánok!

remenyi eva

Reményi Éva verseiből

Ki vagyok Én?

Napfény, ki áttöri az éjszakát.
Felhő, mi az égen suhan át.
Csillagfény, ki szórja fényeit,
Míg lámpása végleg ki alszik.

Apám s bátyám az égből rám tekint,
Őseim szelleme örökké itt kísért.
Óvó tekintetük őrzi érző létemet,
Szeretetük áttöri a mindenséget.

Vagyok, mint ember, különlegesség.
Hisz Isten egyedivé teremtett.
Jó hogy születtem érző lélekkel,
A szürkék hegedűse sose leszek.

Harcolok, élek, bár sokszor elbukok,
Újra kezdem, el nem tántorodok.
Jó s rossz nap váltja hegedűjét,
Sokszor csüggedek s ismét éledek.

Jó barátok segítik járt utamat,
Ha csalódok, idővel majd erősít,
Mindenből tanulok, s talpra állok.
Az új jövő a jelenben van most itt.

Sokszínű a világ, elférünk együtt.
Egyformaság falanszter nem csábít,
A valóság elporlasztja a vágyakat,
De a kertemben új virágok nyílnak.

Új szerelmek s hitek Rám találnak,
Hiszek az eredendő igaz jóságban.
Naiv vagyok tán, az is meglehet,
De nevem is reménységre kötelez.

Budapest, 2015. december 29.

Ítélkezés nélkül

Elbeszélünk egymás mellett,
Mindenkinek mást jelentenek
A kimondott valóságos szavak.
Látatlanban vakon ítélkezünk,
Buzgón hamar bírálatot alkotunk.
Mennyivel könnyebb lenne létünk,
Ha szeretettelibb lenne világunk.
Mind csak megértésre vágyunk,
De könnyebb skatulyázni társaink,
Nem jól teszed, Én tudom a tutit.
Te vágyaid mit sem számítanak,
Csak hallgass, mi jobban tudjuk.
A világra meztelenül jövünk,
Éltünk végén így is távozunk,
Csak az érzések számítanak,
Mit magunk után itt hagyunk.

Budaörs, 2017. szeptember 14.

Tavasz

Madarak csicseregnek a legyező fákon,
Varázsos daluk messze szál a kék égen.
Szerelmes gerlepár álma vígan lebben,
Tündöklő szárnyuk szeleken át suhan.
Búgó hangjukban száll a vad érzelem,
Kivirágzik a természet, nyílik a kankalin.
Bimbózó rügyek kikelnek a dús földön,
A tavasz újra beköszönt, felvidul létem.
Törékeny lepkeraj tündököl a tavon,
Feledve hernyó létét a tüzes hajnalon.
Ragyog a napsugár, érzem és tudom,
Kitárom az élő fénynek szívem, lelkem.
Szirmokon örökké lágyan hevertem,
Mélabús igézet tündököl s vágyam.
Eljön majd értem is szép kedvesem,
Lesz, ki meghallja igaz szavam, hiszem.

Budapest, 2016. március 14.

Búcsú

Engedj, hisz szabadnak születtem,
Nem kötnek igába vágyak, könnyek.
Vár rám a végtelen messzeség,
Magához vonz a ragyogó kék ég.

Lelkem szárnyaló dalos madár,
Ne törd hát le, a valóság sivár.
Várnak már a messzi tengerek,
Hívogat a csábító természet.

Gúzsba kötni Engem nem lehet,
Szétszakítom úgyis a láncokat.
Megyek tovább, merre álmom repít,
S remélek mástól hű szerelmet.

Éld hát életed, felejtsd el létemet,
Az Én utam már másfelé vezet.
Higgy, remélj, hazudj egy szebb jövőt,
De ezt már mással tedd, örökre elengedlek.

Budapest, 2014 .szeptember 26.

 

Orosz Margit költő

Kapcsolódó cikkünk a Montázsmagazinban

 

 

Hozzászólások